Index Vakbarát Hírportál

Mi a baj a közoktatásban? Tanárok, szülők és diákok válaszolnak

2021. szeptember 29., szerda 08:56

Motiválatlan diákok, leterhelt tanárok, kétségbeesett szülők. Valamivel több mint egy hónappal ezelőtt indult el a Szülői Hang Közösség figyelemfelhívó akciója, ahol az oktatás szereplői őszintén elmondhatják a véleményüket mindarról, amit az iskolában tapasztalnak. Az általuk elmesélt problémák országosak, a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban éppúgy tiltakoznak, mint a kisebb településeken, falvakban.

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos, rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet – többek közt e problémák miatt indított augusztus végén figyelemfelhívó akciót a Szülői Hang Közösség. A Szószóló a gyerekekért című projekt keretein belül a tanévkezdés óta közel ezer szülő és pedagógus mondta el a véleményét.

Az oktatás képviselői az elmúlt tíz évben számos tiltakozást szerveztek a változás reményében, de hiába. Úgy gondoljuk, hogy a helyzet mostanra nagyon rosszá vált, és ha a gyerekek nem kapnak megfelelő oktatást, annak később meglesznek a következményei

– jelentette ki az Indexnek a Szülői Hang Közösség képviselője.

Miklós György felhívta a figyelmet arra, hogy a felmérésben való részvétel anonim, aminek szintén jó oka van. Sok érintett ugyanis nem meri nyíltan elmondani a véleményét, és bizony olyanok is vannak, akiknek ez egyenesen meg van tiltva.

„A pedagógusok és szülők között egyre nagyobb a félelem, és vannak olyan intézmények, amelyek eleve azt kérik a tanároktól, anyukáktól, apukáktól, hogy ne nyilatkozzanak a sajtónak olyan gondokról, amelyek rossz fényt vethetnek az iskolára” – mondta a közösség képviselője.

Az akció keretében térképre kerülnek azok a szöveges vélemények, amelyek rávilágítanak arra, hogy hiába söpörjük a szőnyeg alá a problémákat, azok mindenütt ott vannak, a szülők és a pedagógusok a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban éppúgy tiltakoznak, mint a kisebb településeken, falvakban.

„Noha a problémákat így közelebb hozhatjuk, megoldani sajnos nem tudjuk. A változáshoz nagyon erős kormányzati beavatkozásra lenne szükség, méghozzá gyorsan” – tette hozzá a Szülői Hang Közösség képviselője, Miklós György.

Szülők, pedagógusok és diákok is tiltakoznak

Hogy pontosan melyek ezek a problémák, azt mondják el maguk a szülők és a pedagógusok. Alább változtatás közöljük a legmegdöbbentőbb tapasztalatokat.

Utazó fejlesztőpedagógusként szomorúan tapasztalom a rendszer merevségét abban, hogy nem áll rendelkezésre sok helyen megfelelő fejlesztőterem, tornaszoba sem, holott az elvárások nagyok, az adminisztráció sok. Nem veszik figyelembe a saját nevelési igényű (sni-s), illetve egyéb problémákkal küzdő gyermekek igényeit, a felülvizsgálatok némely esetben katasztrofálisak, nem a gyermek valós elmaradását tükrözik, és ezért nem is kapja meg általában a megfelelő segítséget

– írta egy Baranya megyei pedagógus, aki szerint a problémákat sokáig lehetne még sorolni.

„A bér nevetséges, a tananyag sok, nem differenciált, de hogy is lenne az, ha egy pedagógus meg sem kapja a kellő szabadságát, pénzét, idejét egy továbbképzés elvégzéséhez. A pedagógusok lelki egyensúlyával nem törődünk, ahogy a gyermekekével sem, hajszoljuk őket nevetséges követelményrendszerrel, amellyel az életre nem készítik fel őket, és sok felesleges dologgal töltik meg a fejüket, ahelyett hogy nagyobb teret kapna a tehetséggondozás és a szabadidős tevékenységek. Erdei iskolák, táborok, tapasztalásos tanulmányi túrák egyre kevesebb helyen lelhetők fel. 

Persze hogy kevesen mennek erre a pályára, ha nettó 120 ezret kapnak, és alig többet, ha szakvizsgáznak.

Ebből egy pesti albérlet kijön, de éhen hal az illető, ha nem vállal magán- vagy egyéb úton más munkát. Ezen kellene elgondolkodni. A pedagóguslét nagyfokú motivációt, kreativitást igényel, de a lehetetlen körülmények hamar reményvesztetté teszik az embert. Hogy nevelje a jövő gyermekét egy ilyen alulbecsült pedagógus?” – tette fel a kérdést a fejlesztőpedagógus.

Egy szülő szerint a tanárok leterheltsége mellett a járvány miatt bevezetett digitális oktatás sem segített a helyzeten.

Évek óta 32 fővel indulnak az osztályok az iskolában, ahová a gyerekeim járnak. Rettenetesen kevés egy pedagógus ilyen osztálylétszámra alsó tagozatban. Most először van napközis tanárunk is, eddig minden évben pedagógushiánnyal indult és fejeződött be a tanév. A mindennapos testnevelésre sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem adottak: a szülőknek kell az öt órából egyet „leigazolniuk” kirándulással, biciklizéssel stb. Nincs kapacitás felzárkóztatásra, tehetséggondozásra, egyéni fejlesztésre. Aki lemarad, az óriási hátrányt tud összeszedni. Ezen a digitális oktatás szervezetlensége és minősége is sokat rontott

– írta egy budapesti szülő.

A figyelemfelhívó akcióban több diák is részt vett, egyikük úgy véli, hogy a jelenleginél sokkal többet érdemelnek.

„Gimnazistaként nagy tervekkel állok az élethez, amit sajnos a mindennapi iskolai élet nem sok szempontból tud támogatni. A nagyon korai iskolakezdés (7:30) miatt az első órák olyanok, mintha bent sem lennénk. Mindenki fáradt, a tanárok és a diákok egyaránt feszültek, és senki nem örül annak, hogy itt lehet. Az elképesztő rohanás a tananyaggal oda vezet, hogy maximum egy dolgozat erejéig emlékszünk a megtanultakra, majd miután egyből haladunk tovább, szinte mindent elfelejtünk, semminek nincs ideje leülepedni, ami nem támogatja a valós, hosszú távú tudást. 

Minden nagyon száraz, és azok a kamaszéveink, amik arra lennének, hogy felfedezzük magunkat és keresgéljük az utunkat elmennek arra, hogy kora reggeltől délutánig megfáradt arcokat nézünk, és mint a robotok próbáljuk beletömni a fejünkbe a lexikális tudást, amelynek nagy része nem szolgálja a javunkat.

A művészetek valós megismerése szinte lehetetlen, nem sok lehetőség van az ilyenek tanulására, és ott is sok téma ki van zárva” – mondta egy budapesti diák, aki még így is szerencsésnek érzi magát, ugyanis sok olyan tanár veszi körül, aki mindent megtesz a gyerekekért. Éppen ezért sajnálja, hogy a pedagógusok nincsenek eléggé megbecsülve.

„Elszomorító, hogy azok, akik életek igazgatásával és segítésével törődnek, így a háttérbe vannak szorítva, még a megélhetéshez is kevés fizetéssel kell kihúzniuk a mindennapokat, elképesztően leterhelten, sokszor akár több iskolában is tanítva a nagy hiányok miatt. Szeretném, hogy nekünk, gyerekeknek – akik később felnőttek lesznek, és viszik tovább a nemzetünk, emberségünk – ne egy ilyen szörnyű példával kelljen felnőnünk, legyünk mi is figyelembe véve, hisz kicsit máshogy, de ugyanúgy életek dőlnek el az iskolában, mint egy kórházban. Jobbat érdemlünk” – zárta sorait a fiatal.

(Borítókép: Jeff J Mitchell / Getty Images)

Rovatok