A nemzet színésze, Bodrogi Gyula nem titkoltan a vadászat szerelmese, még 87 évesen is szenvedéllyel vadászik. Az édesapja ültette el benne a vadászat iránti érdeklődést, valahol a pápai reptér közelében még gyerekkorában.

Kilenc esztendős voltam, amikor Pápán szerepelhettem egy háborús darabban. Mondani sem kell, életem egyik meghatározó élménye volt az, amely aztán a gyönyörűséges színészi pálya felé terelt. Ám nagyjából akkor történhetett, hogy apám azt mondta: gyere fiam, megnézzük az erdőt, a vadakat. Természetesen semmiféle engedélye nem volt, így aztán kijelenthetjük, hogy orvvadászként mentünk ki mindketten a természetbe. Akkor lőhettem ki először egy nyulat, amit aztán úgy vettem a kezembe, mint egy elejtett, látványos trófeát

– idézte fel az első vadászatát a színművész.

A Kossuth-díjas művész a vadászatot semmi pénzért nem hagyná abba. Immáron ötven éve, hogy hivatásos vadász lett. Az erdő csendje a második otthona – vallja Bodrogi Gyula. A Blikknek elmondta:

Itthon járom a hegyeket, völgyeket, de volt puska a kezemben Szlovákiában, Romániában és Szerbiában is. Szeretem az állatokat, de a vadásznak igenis kötelessége beleavatkozni a természet rendjébe, kilőni a selejtet, és a túlszaporodás miatt az állomány egy részét. Fiatal koromban olyan voltam, mint egy hódítani vágyó férfi, válogatás nélkül ejtettem el az áldozatot. Ma már nagyon is megválogatom, mikor sütöm el a puskámat.