A javuló tendencia ellenére még mindig jelentős hiányszakma a gyermekpszichiáteri, ahogy iskolapszichológusból sincs elég az országban. A magánellátásban rendelő segítő szakemberek is hihetetlenül túlterheltek. Joggal merül föl a kérdés, veszélyben van-e gyermekeink mentális egészsége.
Jelenleg félelmetesen hosszú sorok kígyóznak a gyermekpszichológusokat foglalkoztató pedagógiai szakszolgálatok előtt, akárcsak a gyerekpszichiátriai ambulanciákon. Miközben az állami mellett a magánellátásban is rettenetesen túlterheltek a szakemberek, hónapokig kell várni, míg egyáltalán időpontot kap a leendő páciens. Volt olyan pszichológus, aki nyáron ötven családot utasított vissza azzal, hogy legközelebb csak október-novembertől tudja vállalni, hogy kezeli a gyermeket. Az utóbbi hetekben ilyen problémákról hallottunk a segítő szakemberektől.
Az ismert szakmai szervezetek, köztük a UNICEF Magyarország, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, a Bethesda Gyermekkórház, a Magyar Pszichiátriai Társaság és az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának (ELTE PPK) vezetői mind azt jelezték, igencsak rosszul áll ma gyermekeink mentálhigiénés ellátása. A helyzet nem reménytelen, ám a családok viszonylag sok nehézség árán jutnak megfelelő terápiás segítséghez, amennyiben
Az ország minden pontjáról érkeznek hozzám családok, és nem feltétlenül azért, mert annyira remek pszichiáter vagyok, hanem gyakran azért, mert helyben nincs gyermekpszichiátriai ellátás, és/vagy nem szeretnék felfedni, hogy a gyermeknek pszichés problémája van. A magyar társadalomban sajnos máig stigmatizáló lehet, ha valakinek pszichiátriai betegsége van, pedig ezek ugyanolyan betegségek, mint testünk más megbetegedései, például a cukorbetegség vagy a fogfájás
– hangsúlyozta Balázs Judit, az ELTE PPK tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke.
A szakember hozzáteszi: a nemzetközi felmérések adatai azt mutatják, a pandémia óta megháromszorozódott a gyermekek száma, akik pszichés gondok miatt ellátást igényelnek, amit Balázs Judit is tapasztal a praxisában. Ezen belül is szorongásos és depressziós zavarok jelentkeznek kiugró arányban. Sokan, akik korábban betegek voltak, és a kezelés hatására jobban lettek, a lezárások ideje alatt visszaestek, ahogy teljesen új páciensek is megjelentek a rendelőkben.
„ A pandémia kitörése után viszonylag hamar világossá vált, hogy a gyerekek leginkább mentálisan, lelkileg veszélyeztetettek a járványhelyzetben, ezért reprezentatív kutatást készítettünk.
A megkérdezett közel ezer szülő 54 százaléka jelezte vissza, hogy gyermeke lelki egészsége jelentősen leromlott a járványidőszak másfél éve alatt.
Közben többségük azt is kiemelte, hogy érzése szerint magukra maradtak a problémával, ahogy az államtól, úgy az iskolától sem kaptak elegendő segítséget. Ennek ellensúlyozására indított a közelmúltban szülőtámogató csoportokat a szervezet ”
– árulta el Szlankó Viola pszichológus, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi vezetője az Indexnek.
A felmérésből szintén kiderült, hogy a kisebb, óvodás korosztálynál főként korábban nem tapasztalt alvászavarok és figyelemproblémák jelentkeztek, ahogy megjelent a szülőktől való elválás félelme is. A nagyobb gyerekek inkább magukba fordultak és depresszióra utaló tüneteket produkáltak. Továbbá a serdülő korosztályban megszaporodott az evészavar és a játékfüggőséggel és az impulzív, agresszív viselkedéssel kapcsolatos problémák száma.
A pszichológus szerint hiába a riasztó tanulságok, ezek a szülők legalább felismerték, hogy gyermekük sokkal rosszabb lelkiállapotba került, és szakszerű segítségre van szüksége.
A kutatás szintén fontos tanulsága volt, hogy a szegényebb családokban jóval kétségbeejtőbb helyzetbe kerültek a gyerekek. Míg például a jól szituált szülők harminc százaléka állította azt, hogy az utóbbi időben feltűnően sokat szorong a gyerek, az alacsonyabb jövedelmű szülők hetven százaléka jelezte ugyanezt. Például azért, mert a digitális oktatással egyáltalán nem vagy sokkal nehezebben tudták tartani a ritmust, nem volt hozzá kellő eszközük, és a társaik is hiányoztak.
Szlankó Viola mindezt azért is tartja különösen problémásnak, mert nem új keletű felismerés, hogy a szegénység, a társadalmi kirekesztettség eleve magas kockázati tényezője a mentális betegségek kialakulásának. Ráadásul ők, akiknek a legégetőbb szükségük lenne rá, még kevésbé férnek hozzá a mentálhigiénés ellátáshoz. Hiszen muszáj várakozniuk az állami ellátásra, ám gyakran hónapokba telik, míg bejutnak például az iskolapszichológushoz vagy a pedagógiai szakszolgálathoz.
„Súlyosbítja az eddig felsoroltakat, hogy körülbelül ezer-ezeregyszáz iskola-, és óvodapszichológus lehet ma Magyarországon az Emmi 2016-os összesítése alapján, ám a szakemberek fele csupán részmunkaidőben látja el a feladatát. Így a hazai oktatási intézmények mindössze 25-30 százalékában foglalkozhat a gyerekekkel iskolapszichológus. Azon túl, hogy hatalmasak a regionális lefedettségi különbségek, a kisebb, ötszáz fő alatti létszámú iskolák jellemzően kevésbé ellátottak” – tudta meg az Index Jármi Évától, az ELTE PPK adjunktusától.
Ez azért is problémás, mert a köznevelési törvény előírja, hogy ötszáz fős diáklétszám felett minden oktatási intézményben kell dolgoznia iskolapszichológusnak. (Az pedig szintén megér egy misét a megkérdezett szakemberek szerint, hogy ennyi gyerekhez elég-e egy szakember.) Miközben az iskolapszichológus a nevelőtestület tagjaként mindenekelőtt fontos prevenciós feladatokat lát el – teszi hozzá a pedagógiai szakpszichológus szakirányú továbbképzés szakfelelőse.
Nézzük, elvileg mi minden szerepel még az iskolapszichológusok feladatlistáján:
Az iskolapszichológusok bérezése is a pedagógus-bértáblának megfelelően alakul, ami messze elmarad a pszichológiai magánpraxisban kereshető, lényegesen nagyobb összegektől. Az Index által megszólaltatott szakembereknek nincs tudomásuk olyan nyilvántartásról, amely vezetné, hogy átlagosan mennyi pénzt kér el a szülőktől egy gyermekeknek segítő terapeuta. Az árak összegzése azért is nehéz ügy, mert a tarifa nagyban függ az adott szakember képzettségétől, végzettségétől, valamint a szakmában töltött évek számától, akárcsak attól, hogy ki hol rendel. Ettől függetlenül egy terápiás óra átlagos ára az ifjú páciensek számára óránként nettó 12–14 ezer forint körül mozoghat országosan. A magasabban képzett klinikusok, pszichoterapeuták, gyermekpszichiáterek jellemzően többet kérnek el, a legnagyobb szaktekintélyek akár az alapár többszörösét. Érdemes hozzáadni, pontosabban felszorozni, hogy a pszichoterápia nem egyik napról a másikra hat, függően a probléma súlyosságától szükség lehet egy vagy akár több évig tartó heti rendszerességű terápiás foglalkozásra.
„A gyerekpszichiáterek számában 2008–2010 környéke jelentette a mélypontot, amikor hetven gyermekpszichiáternél több biztosan nem praktizálhatott az állami ellátásban. Ám a kizárólag magánrendelésben elérhető szakemberekkel együtt sem lehetett száz felett a Magyarországon dolgozó gyermekpszichiáterek száma. Köztük olyanokkal, akik a gyerekpszichiáter-szakvizsgájukkal nem az egészségügyben, hanem pedagógiai szakszolgálatnál végeztek elsősorban pszichoterápiás munkát, vagy nyugdíjasként rendeltek pár órát egy állami intézményben"
– ezt már Hirsch Anikó csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter-pszichoterapeuta, a Bethesda Gyermekkórház részlegvezető főorvosa adja hozzá a szomorú összképhez.
A terület népszerűtlensége elsősorban abból fakad, hogy mind a gyermekpszichológusi, mind a gyermekpszichiáteri hivatás megfelelő, különleges érzékenységet, odafordulást, jelenlétet, személyiséget igényel részünkről. A gyermekpszichiátria ezen túl azért is speciális szegmens, mert átível határterületeken, ezer szállal kötődik például a pedagógiához, a pszichológiához, a szociális, a gyermekvédelmi szektorhoz és nem utolsósorban a szomatikus orvosláshoz
– magyarázza Hirsch Anikó, aki biztatónak tartja, hogy bár a gyermekpszichiáter máig hiányszakma, némi javulás történt az utóbbi évek infrastrukturális fejlesztéseinek köszönhetően. Többek között Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged, Nyíregyháza és Szolnok környékén is új közfinanszírozott gyermekpszichiátriai osztályok és részlegek jöttek létre. Részben veszélyeztetett állapotú gyerekek sürgősségi ellátására alkalmas férőhelyekkel.
Azóta szerencsésen elég jelentősen nőtt a rezidensek száma is. Konkrétumot csak a saját kórházamból tudok mondani, ahol 2012-ben egy teljes állású és egy félállású gyermekpszichiáter szakorvos kolléga dolgozott. Majd a következő évben jött egy rezidens, a következőben még egy, aztán kettő. Most ott tartunk, hogy az osztályon van tíz rezidensünk, illetve szakorvosjelöltünk. Ettől függetlenül most is igencsak egyenetlen a területi eloszlás és él a Budapest-centrikusság
– osztotta meg tapasztalatait a Bethesda Gyermekkórház főorvosa.
A WHO nagy 2012-es felmérése azt mutatta, akkoriban világszerte minden harmadik gyermek küzdött valamilyen pszichés problémával, ami körülbelül minden tizedik kiskorú esetében jelentett már konkrét betegségként diagnosztizálható szintet. Ugyanez jellemző itthon is, felnövése során minden harmadik magyar gyermeknél jelentkezik olyan pszichés nehézség, ami miatt ő vagy környezete szenved. Ez nem feltétlenül meríti ki a betegség kategóriát, de a probléma jelen van.
Egyrészt az úgynevezett idegrendszer fejlődési zavarai jelentkeznek 18 éves kor előtt, amelyek gyakran áthúzódnak a felnőtt életre is. Idetartozik a 88 gyermekből egyet érintő autizmus, amelynek tünetei már hároméves kor előtt megjelennek, továbbá a gyermekek három–hat százalékánál fennálló, 12 éves kor előtt induló figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (angol rövidítésből ADHD) is, amely az esetek felében folytatódik felnőttkorban
– sorolja Balázs Judit.
A Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke hozzáteszi, amennyiben ezeket nem ismerik fel időben, például egy ADHD-s gyermek nem kapja meg a megfelelő kezelést, ami gyógyszeres és pszichoterápia kombinációja, gyakran kialakulhatnak úgynevezett társuló problémák is, mint például szorongás, depresszió, mert nem tud figyelni az órákon, amitől romlik a tanulmányi eredménye, gyakran impulzív, robbanékony, ő lesz a fekete bárány, akire rászól a tanító néni, társait zavarja, így könnyen elszigetelődhet, magányossá válhat.
Balázs Judit elmondja, hogy gyermek- és serdülőkorban az előbb említett idegrendszer fejlődési zavarain kívül jelentkezhetnek további pszichiátriai betegségek, mint a kényszeres zavarok, az evészavarok (anorexia, bulimia nervosa), az alkohol- és egyéb szerhasználat és skizofrénia is. A szakember hangsúlyozza, fontos, hogy ha felmerül bármilyen pszichés probléma, merjenek segítséget kérni, mert a pszichiátriai betegségek kezelhetők, és jobb lesz a fiatal életminősége.
Azt pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az öngyilkosság a kezeletlen pszichés problémák legnagyobb rizikója.
Hogy mentális gondokkal küszködve hány gyermek marad ma Magyarországon ellátatlanul? Erre az Index által megkérdezett szakemberek a legjobb jóindulattal sem tudják a választ, ahogy erre ma nagy eséllyel itthon senki sem tud konkrétumot mondani. Amit e téren biztonsággal lehet állítani, hogy hatalmas a szakadék a segítségre szorulók és a rendszer kapacitásai között. Illetve ha elérhető is az ellátás, a megbélyegzéstől tartva sokan máig nem mernek, nem akarnak segítséget kérni.
Ugyanakkor minden túlterheltség ellenére hihetetlenül fontos, hogy a gyermekháziorvosok időben gyermekpszichiátriai ellátásba küldjék a gyermekeket, akikkel sem ő, sem a pedagógiai szakszolgálat keretei között nem tudnak boldogulni. Sürgős eseteken, például pszichózisnál, mániás epizódnál, öngyilkossági rizikónál azonnal szakember segítségét kell kérni, ilyenkor a területileg illetékes pszichiátria kötelessége beutaló nélkül is azonnal fogadni a beteget – figyelmeztetnek az Indexnek megszólaló gyermekpszichológusok és pszichiáterek.