Mint ismeretes, kedden döntött az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa a védettségi igazolványt szabályozó kormányrendelet alkotmányosságáról. A testület legfrissebb tájékoztatása szerint két további, koronavírussal kapcsolatos ügyben vizsgálódnak:

1. a koronavírus elleni védőoltás egészségügyi dolgozók számára való kötelezővé tételével és
2. a természetes immunitás alapján kiállított, ellenanyaghoz kötött igazolvány kiállításának feltételeivel összefüggésben.

Az alkotmánybírák a kötelező védőoltásos ügyben állnak közelebb a döntéshez, hiszen az ügyet már kiszignálták előadó alkotmánybíróra, míg utóbbinál az eljárás jelenleg főtitkári előkészítő szakaszban van. Az Alkotmánybíróság Hivatala szerint 

Az azonos szövegű típusindítványokat IV/3010/2021., illetve IV/3234/2021. ügyszám alatt vették nyilvántartásba.

Egészségügyi önrendelkezési jog

A koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet kimondja, hogy nem hozható létre jogviszony azokkal az egészségügyi dolgozókkal, rezidensekkel és gyógyszerészekkel, akik nem oltatják be magukat. A kormányrendelet szerint a foglalkoztatott jogviszonyát felmentéssel, illetve felmondással azonnali hatállyal meg kell szüntetni, ha az oltás felvételét a felszólítástól számított tizenöt napon belül nem tudja igazolni vagy nem mutat be orvosi szakvéleményt, amely igazolja, hogy nem veheti fel a vakcinát.

Az indítványozók szerint a kormányrendelet az Alaptörvény több rendelkezésével is ellentétes, így sérti az egészségügyi önrendelkezési jogot, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközik. A IV/3234/2021. számú ügyben az indítványozó kiemelte:

Mivel a Sars-Cov2 elleni oltóanyag jelenleg is csak feltételes engedéllyel rendelkezik, nem ment át a szokásos tesztelési eljárásokon, ezért annak mellékhatásai akár életellenesek is lehetnek, nem kizárható hát, hogy az önrendelkezési jogon kívül az élethez való jog is sérül. Mivel az oltóanyag beadása utáni folyamatok nem teljeskörűen ismertek, így az egészséghez és élethez való jog tartósan és végérvényesen sérülhet.

Egy névtelenséget kérő orvos október 1-jén iktatott indítványkiegészítésében többek közt azt is hangsúlyozta:

Szakemberként vitatom a hivatkozott oltások hatékonyságát, továbbá találkozom számos esetben az oltásokból származó mellékhatásokkal, ezenfelül a gyártók által rendelkezésre bocsátott tájékoztató korántsem tartalmaz elég információt ahhoz, hogy felelősségteljes és megalapozott döntést tudjak hozni a kísérletben való önkéntes részvételemről.

Az államtitkár szerint az előírás nem aránytalan

Az ügyben Horváth Ildikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egészségügyért felelős államtitkára az Alkotmánybíróság elnökéhez és főtitkárához címzett, szeptember 14-én kelt levelében fejtette ki a véleményét az egészségügyi dolgozók kötelező védőoltását támadó alkotmányjogi panaszról.

Az államtitkár szerint a kormányrendeletben előírt oltási kötelezettséget az indokolja, hogy a jogszabályban megjelölt egészségügyi dolgozók fokozottan ki vannak téve a fertőzésveszélynek, ami egyúttal forrása is lehet a vírus közösségi terjedésének. A rendelet szerinti kötelező oltásra egyrészt a foglalkoztatott saját egészsége, másrészt a betegek egészségének védelme érdekében is szükség van. Az élethez és az egészséghez való jog védelme és biztosítása képeződik le az oltási kötelezettség előírásával.

Mint rámutatott, önmagában a halálos következményekkel is járó fertőzés továbbterjedésének esélye is megalapozhatja és indokolttá teheti a jogszabályi kötelezettség előírását. Érvelése szerint a kormányrendeletben rögzített előírás nem visszaélésszerű, nem aránytalan súlyú, hanem az élethelyzethez igazított tudatos, célzott és járványügyi alapon nyugvó indokolt beavatkozás. Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormányrendelet kimentési lehetőséget is biztosít azon foglalkoztatottak részére, akik számára egészségügyi indokból ellenjavallt a védőoltás felvétele, és ezt orvosi szakvélemény is alátámasztja.

A munkajogi felelősségi rendszer elemeit szem előtt tartva a jogalkotó az élet és az egészség – mint kiemelt és legfőbb értékek – védelme érdekében a rendeletben meghatározott kötelezettség előírását tartotta a legmegfelelőbbnek, amely a védett érték vonatkozásában arányos és szükséges.

Alaptörvény-ellenes a végkielégítés elvonása?

A kormányrendelet értelmében az egészségügyi dolgozók szeptember 15-ig kaptak haladékot, hogy beoltassák magukat a koronavírus ellen. Azok, akik munkáltatójuk végső felszólítására sem vették fel az oltást (erre a felszólítástól számítva még 15 nap állt rendelkezésükre), elveszítették állásukat, kivéve ha az oltás elmaradásának egészségügyi oka volt. Az érintett dolgozók azonban nem átlagos felmondólevelet kaptak, hiszen 

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet véleménye szerint

a körülményeken múlik, de nem feltétlenül sérti az egészségügyi dolgozók jogait az, ha csak védőoltással tarthatják meg az állásukat. Alapvető jogokat sért viszont a kormány, amikor az oltatlan dolgozókat teljesen megfosztja a végkielégítéstől.

A TASZ szerint a munkavállalói végkielégítés – mint jogos váromány – a tulajdonhoz való jog védelme alatt áll. Ezért az elbocsátott egészségügyi dolgozók alappal támadhatják meg munkáltatójuk felmondását a bíróság előtt. Az elbocsátott dolgozó jogsérelmére pedig az eljáró bíróság úgy tud orvoslást nyújtani, hogy kéri az Alkotmánybíróságtól az oltatlan dolgozók végkielégítését elvonó jogszabályi rendelkezés megsemmisítését.

(Borítókép: Egy ápoló megkapja a Pfizer–BioNTech koronavírus elleni vakcináját a győri Szent Anna Otthonban 2021. január 10-én. Fotó: Krizsán Csaba / MTI)