Nem szabad temetni azokat, akiknél áttétes rákot diagnosztizáltak – hangzott el azon a keddi eseményen, amelyet a mellrák elleni küzdelem hónapja apropóján rendeztek. Bár a diagnosztizált esetek száma napról napra nő, az újonnan megjelenő terápiáknak köszönhetően a halálozási arány 2004 óta nem változott.
Magyarországon húsz éve működik a Nemzeti Rákregiszter, amely minden évben összegzi az új megbetegedések számát. E szerint hazánkban évről évre nő az emlőrákos megbetegedések száma: 2007-ben egy év alatt 6694, 2014-ben 8094, 2018-ban pedig már 8400 esetet regisztráltak.
A trend egyébként világszintű, a nők körében egyértelműen az emlőrák előfordulása a leggyakoribb. Bár az esetek száma nő, a halálozási arány 2004 óta nem emelkedett, ehhez többek közt az is hozzájárult, hogy megjelentek az úgynevezett onko-teamek, ahol több szakma együttesen javasol terápiát. Ennek köszönhetően 18 százalékkal csökkent az emlőrák okozta halálozás.
Boér Katalin, a Szent Margit Kórház osztályvezető főorvosa elmondta: a diagnózis után minden páciens azt kérdezi, hogy „Miért pont én?”. Az onkológus szerint a betegség kialakulásának pontos okát viszont nem lehet tudni, van ugyanakkor két hajlamosító tényező.
Már eleve nőnek lenni rizikófaktor. Keveset beszélünk róla, de a férfiaknál is előfordulhat az emlőrák, ők csupán az esetek 1 százalékát teszik ki. A nem mellett a másik kockázati tényező az életkor: a nemzetközi és a hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy 45 éves kortól a betegség előfordulása egyre gyakoribb. Az átlagéletkor 62, de 40 év alatt is regisztrálnak évi körülbelül 400 esetet
– mondta a Novartis Hungária mellrákkal foglalkozó médiaworkshopján Boér Katalin. Hozzátette: nagyon fontos, hogy szűrés segítségével a betegséget még a korai stádiumban kimutassák, így ugyanis komoly esély van a gyógyulásra.
A mellrák kimutatása mammográfiás vizsgálattal lehetséges, ezt Magyarországon 2002 óta végzik országosan a legveszélyeztetettebb, 45–65 éves korcsoportban. A vizsgálatokra csupán a nők 40 százaléka megy el, míg a skandináv országokban 70-80 százalékos a részvétel.
Kimutatták, hogy ha nálunk is ennyien elmennének szűrésre, akkor egyharmadával csökkenne az emlőrák okozta halálozás.
Boér Katalin sajnálatosnak nevezte, hogy van olyan páciens, aki csak tíz évvel az elváltozás észlelése után fordul orvoshoz. Mint mondta, az emlőráknak négy stádiuma van, a negyedik már az áttétes, ami a legsúlyosabb. Az ötéves túlélési esély ez esetben 25 százalék.
Áttétek ugyanakkor a korai stádiumban felfedezett emlőrák után akár 5-10-15 évvel később is kialakulhatnak, ez az esetek 30 százalékára jellemző. A szakember ezt követően a mellrákkezelések fejlődéstörténetébe is betekintést engedett.
A mellrákot már az ókori Egyiptomban is ismerték, kezdetben tüzes vassal kezelték. Az 1500-as években megjelentek a természetes módszerek, tejjel, trágyával és békával is próbálkoztak, sőt az orvosok egy időben fertőző betegségnek is tartották a rákot. Az 1800-as években megjelent az érzéstelenítés, valamint a röntgensugárzás, ami hatalmas áttörés volt, csakúgy, mint az 1900-as évek derekán a kemoterápia térhódítása. A 2000-es évek óta egyre több az egyénre szabott, célzott terápia. Amennyiben a daganatot el lehet távolítani műtétileg, és a beteg sugárkezelést is kap mellé, ugyanolyan túlélési esélyei vannak, mintha radikálisan eltávolították volna a mellét. Napjainkban ha csak lehet, emlőmegtartó műtétekre törekednek az orvosok
– jelentette ki az onkológus.
Kiemelte, a folyamatos fejlődés mellett szintén az elmúlt évtizedek pozitív hozadéka, hogy már kilencvenévesen is meg lehet kapni ugyanazt a kezelést, amit harmincévesen. Ezzel szemben korábban 70 év felett például nem alkalmazták a kemoterápiát. Továbbá a bővülő terápiás lehetőségek minden olyan városban elérhetők, ahol működik onkológiai osztály.
Sokan azt gondolják, hogy „a mellrák az mellrák”, függetlenül a betegség stádiumától a diagnózis időpontjában. A médiában az emlődaganatot gyakran úgy jellemzik, mint egy viszonylag „jó” ráktípust, amely a kezelések megfelelő kombinációjával legyőzhető. A negyedik stádiumú áttétes emlőrák – az a rák, amely az emlőből a test más részeire, például a csontokra, a májra vagy az agyra is átterjedt – nagyon különbözik a korai stádiumú emlőráktól.
Nem véletlen tehát, hogy míg október a mellrák elleni küzdelem hónapja, addig október 13-a kifejezetten az áttétes emlőrákban szenvedő betegek világnapja.
Az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen szervezet alelnöke, Tóth Krisztina felhívta a figyelmet, hogy ha valakinél áttétes mellrákot diagnosztizáltak, akkor sem kell a legrosszabbra gondolni. Nála például sok év után újult ki a betegség, de nem adta fel, akaraterejének köszönhetően pedig ma úgy éli a mindennapjait, ahogyan azt mindig is tette.
Nem szabad temetni azokat, akiknél áttétes rákot diagnosztizáltak, a beteg hozzáállásán is nagyon sok múlik. Amikor először kiderült, hogy melldaganatom van, nem ijedtem meg, tudtam, hogy ezzel a betegséggel nekem dolgom van. Aztán idővel újra visszacsúsztam abba az életmódba, ami szerintem hozzájárult a probléma kialakulásához, így ismét változtatnom kellett. Azóta nem a feladatok és az elvárások irányítják az életemet, hanem úgy cselekszem, ahogyan az a legjobb nekem
– mondta Tóth Krisztina, aki szerint a gyógyuláshoz egy olyan orvosra is szükség van, aki partnerként tekint a páciensre. Mint mondta, az első onkológus, akivel találkozott, be sem mutatkozott, és nyers stílusban közölte, hogy a következő kilenc hónap nagyon nehéz lesz. Ekkor hazáig futott, és eldöntötte, hogy keres egy olyan szakembert, akivel megvan az összhang.
Kenessey Andrea kardiológus, a Mellrákfórum alapítója szintén fontosnak nevezte az orvos-beteg kapcsolatot, saját tapasztalata nyomán pedig rávilágított arra is, hogy a tudatosságnak milyen fontos szerepe van.
Nálam nagyon fiatalon, a harmincas éveim közepén diagnosztizálták a mellrákot. Amikor megkaptam a diagnózist, sokkos állapotba kerültem. A felét talán fel sem fogtam, ezért is fontos, hogy valaki ott legyen a beteg mellett, engem például minden vizsgálatra elkísért a férjem. Idővel én is tudatosabbá váltam, listát írtam arról, hogy miket szeretnék megkérdezni az orvostól, és így a lehető legnagyobb léptekkel nagyobb haladtam a gyógyulás felé
– mondta Kenessey Andrea. A Mellrákfórum alapítója úgy véli, mindenkiben megfogalmazódik a kérdés, hogy miért jelent meg a szervezetében a rák, és a legtöbben idővel válaszokat is kapnak. Az idáig vezető úton ugyanakkor szükség lehet pszichológiai segítségre, de a mozgás, illetve a támogató baráti, munkahelyi környezet is kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy megtanuljunk együtt élni a betegséggel.
(Borítókép: Mammográfiai vizsgálat 2021. november 30-án. Fotó: BSIP / Universal Images Group / Getty Images)