Már 2016-ban érzékelhető volt az a tendencia, hogy a Demokratikus Koalíció verbális kommandói ezerrel kondicionálják magukhoz a többi ellenzéki párt bázisát, ahogy az is, hogy a G-nap után Orbán Viktor taktikát váltott, és saját maga rúgta fel a centrális erőtér koncepcióját – mondta Schiffer András, az LMP volt elnöke a 168 Órának adott interjújában.
Amikor Orbán Vonától Gyurcsányig mindenkit felrakott egy plakátra Soros György mellé azzal, hogy „Együtt bontják le a határzárat!” – ami nyilvánvalóan nem volt igaz –, akkor megkezdte mesterségesen összetolni magával szemben az ellenzéket
– folytatja eszmefuttatását a hivatalos politikától visszavonult jogász.
A Gyurcsány-párt részéről ment a revolverezés, hogy be kell nevezni a Ki tudja hangosabban gyűlölni Orbán Viktort? című versenybe, mert ha nem, akkor áruló vagy, nem vagy rendes ellenzéki
– teszi hozzá az aktívan politizáló volt pártelnök.
Meglátása szerint a másik oldalról pedig beindult az Orbán-féle gépezet, amely differenciálatlanul egy lapon említette az ellenzéki szereplőket. Elmondása szerint éppen ezért már korábban megérezte, hogy 2022-re elkerülhetetlenné válik, hogy a parlamenti ellenzék nem egyszerűen koordináltan, hanem közös listán induljon.
Schiffer nehezményezi, hogy sorra elbuktak azok a kezdeményezések az ellenzékben, hogy valami kinője magát, valami mást nyújtson, és ne csak ellenzéki szavazókat, de a Fidesztől is vonzzon magához embereket. Ehelyett lett az összefogás, amelyet úgy értékel,
„mint a régi rend évtizedes logikáját, hogy rajtuk kívül, az általuk 1945-ben baloldalként kihasított és leuralt térfélen ne legyen más szereplő”.
Véleménye szerint az összefogás koncepciója gyakorlatilag a fennálló rezsim, a fennálló kormány és miniszterelnök gyűlöletére redukálja a politikai célokat. Az előválasztáson sem közpolitikai viták folytak – teszi hozzá.
Tehát az összefogás koncepcióját nemcsak azért elleneztem és ellenzem most is, mert a 2010 előtti hegemón elitcsoportok restaurációjával jár – amihez én semmilyen módon nem szeretnék asszisztálni –, hanem mert ha egy ennyire heterogén erő keveredik hatalomra, akkor pillanatnyi egzisztenciális célok fogják rángatni a kormányzást.
Kitérve a magyar politika két legnagyobb vezéralakjára és arra, hogy egymásra építik fel politikai mondanivalójukat a közéletben, Schiffer András megállapítja:
„Valójában az ország 2006 óta egy Orbán–Gyurcsány-show-t szenved el, kisebb szünetekkel”.
(168 Óra)