Vasárnap még kitart a jó idő, a legmagasabb nappali hőmérséklet jellemzően 14 és 17 fok között alakul, de egyes helyeken még a 20 fokot is megközelítheti. Késő estére 0 és 10 fok közé hűl le a levegő, eső nem várható. Bár a műholdkép bal sarkában már feltűnik a nyugati hullámzó front felhőzete, ez azonban a hétvégén még távol lesz tőlünk.

Viszont egyre inkább belemegyünk a ködszezonba. Az éjszakánként kialakuló ködfoltok október elején és közepén a legtöbb esetben már reggel, kora délelőtt feloszlottak. Október végén az alacsonyabb napállás már lassabban tudja felszakítani, oszlatni a ködmezőt, így fordulhatott elő, hogy tegnap csak a déli órák környékén tudott teljesen feloszlani a köd a délnyugati határnál, emiatt a maximum-hőmérséklet is itt volt a legalacsonyabb. Ma a tegnapinál valamivel nagyobb területen (a Dunántúl nyugati, délnyugati megyéiben) maradhat meg tartósabban a köd.

Az Atlanti-óceán felett hatalmas, többközéppontú ciklonrendszer található, amely igen nedves levegőt szállít kontinensünk nyugati országai fölé, több helyütt jelentős mennyiségű csapadékot okozva. Ugyancsak nagy mennyiségű eső esik a Földközi-tenger középső medencéje felett lévő medikánból, amely csak lassan kezd kelet felé helyeződni. A hűvösebb helyeken, így például az Alpokban viszont már hóra váltott át a csapadék. 

Este elérte a földet a csütörtök délutáni napkitörésből származó töltött részecskék második hulláma, ami 3-as erősségű geomágneses vihart idézhet elő. Ennek látványos kisérőjelensége volt a sarki fény, amelyet az alacsonyabb szélességeken is meg lehetett figyelni. Bár remélni lehetett, hogy Magyarországról is látható lesz az aurora borealis derengése az északi égbolton, de ez sajnos még a magasabb északi hegycsúcsainkon sem jött össze, pedig azok már kibújnak a szennyezett légrétegből, ahol a légköri szennyezés mellett a fényszennyezés sem rontja a látási viszonyokat. 

Legutóbb 2015 márciusában, júniusában és decemberében lehetett megfigyelni Magyarországon a sarki fényt. Előbbi kettőt G4-es, utóbbit egy G3-as geomágneses vihar okozta. A geomágneses viharok erősségét leginkább az határozza meg, hogy a Napból kilökődő, töltött részecskékből álló felhő legsűrűbb része mennyire kapja telibe bolygónkat.