Kevés olyan művész van ma hazánkban, aki kilencvenévesen is olyan aktív, mint Szakonyi Károly. A Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, dramaturg a napokban ünnepelte születésnapját, és ebből az alkalomból egy olyan ajándékot kapott, amire nem számított.

A Rózsavölgyi Szalon éppen a születésnapomon mutatta be A hatodik napon című darabomat, ami először 1978-ban debütált, akkor még a Madách Színházban. Hatalmas öröm számomra, hogy egy több, mint több mint negyven éve született mű most ismét életre kelt, a közönség reakciójának láttán talán egy picit én is újjászülettem

– mesélte az Indexnek Szakonyi Károly, aki a Covid idején sem unatkozott. Az elmúlásról írt kisregényt, ami várhatóan karácsony előtt jelenik majd meg. Ebben összegzi az elmúlt kilencven évet, felidézi élete fontos részleteit, és megpróbálja átadni azt a szemléletet, ahogyan egy idős ember viszonyul a világ változásaihoz. Mint mondja, a technika fejlődésével a művészi csatornák megváltoztak, manapság nincs már szükség tárcára a napilapokban, ahogy a televíziós és rádiójátékok is idejétmúltak.

A kulturális élet is átalakult, és amikor a kisregényemben nosztalgiáztam, akarva akaratlanul is eszembe jutottak azok a pályatársak, akik ha nincs a betegség, még ma is élnének. Mindenszentekkor különösen sokat gondolok rájuk, Gyurkovics Tibor, Lázár Ervin, Kiss Dénes, Bertha Bulcsu, Csukás István – hogy csak néhány nevet említsek a mi kis irodalmi közösségünkből

– mondta a Nemzet Művésze.

Szakonyi Károly amellett, hogy szeret nosztalgiázni, küldetésének érzi, hogy elhunyt pályatársai alkotásait megőrizze az utókor számára, ezért is készítette el az Írók lámpafénynél című kötetet, melyben az általa jól ismert szerzők munkáit, történeteit idézi fel portré formában.

A mi generációnk még jól ismerte az idősebb művészeket, felnéztünk rájuk, és igyekeztünk tanulni tőlük. Manapság hamar elfelejtik azt, aki már nincs a köztudatban, és a pedagógusoknak is csak nagyon kevés idejük marad arra, hogy megismertessék a diákokkal a kortárs irodalmat. Ez természetesen nem panasz, csupán egy jelenség, amit szintén el kell fogadni

– vélekedik az író, aki a pályatársak mellett a közeli családtagok emlékeit is gyakran felidézi, és nemcsak a maihoz hasonló ünnepnapokon, hanem például írás közben is, hiszen jelenleg is dolgozik egy novellásköteten, amelyben gyerekkora meghatározó pillanataiba enged betekintést.

„Szerencsés vagyok, mert egy olyan közegben nőttem fel, ahol alap volt a jókedv. Nagyapám és apám is vendéglős volt, így nap mint nap rengeteg emberrel találkoztam, különböző figurákkal és karakterekkel, akik időről időre újra beugrottak, előjöttek az emlékezetemben. Most épp róluk írok, sok minden más mellett, ugyanis az alkotásra továbbra is komoly igényem van. Ahogy a színész az utolsó leheletéig játszani szeretne, úgy én örökké írni fogok, hiszen ez az, ami boldoggá tesz” – tette hozzá Szakonyi Károly.

(Borítókép:  A Nemzet Művésze címmel tavaly kitüntetett Szakonyi Károly Kossuth- és József Attila-díjas író, dramaturg az újbudai Feneketlen-tónál 2020. január 8-án.  Fotó: Cseke Csilla / MTI)