Az utolsó elbúcsúzásnak napjainkban különösen nagy a jelentősége, hiszen sokan távol élnek szülőhelyüktől, szüleiktől, szeretteiktől.
Rohanó világunkban megfeledkezünk a szavak jelentőségéről, de az út végén erre van szükségünk – hangsúlyozza dr. Schaffer Éva, a Szombathelyi Hospice Alapítvány vezetője, aki a VAOL Vas megyei hírportálnak nyilatkozott.
Van, aki nem tudja elfogadni a sorsot, és a tudatát lassan elvesztő hozzátartozóját kórházba szállíttatja, hátha még megváltoztatható a tudottan megváltoztathatatlan
– teszi hozzá a szakember.
A végső elbúcsúzás különösen napjainkban bír jelentőséggel, hiszen sokan távol élnek szülőhelyüktől, szüleiktől, rokonaiktól, és ha a beteg valamit még szeretne megbeszélni egy távol élő családtagjával, akkor várja a személyes találkozást. Ha ez sikerül, akkor megnyugszik.
Talán a rohanó világunkban megfeledkezünk a szavak jelentőségéről, de az út végén erre van szükségünk.
Schaffer Éva azt mondja, a beteg számára meghatározó, hogy a saját otthonában, családja körében tölthesse el az utolsó, nehéz hónapokat. Ugyanakkor a daganatos betegek állapota néha kiszámíthatatlan gyorsasággal változik, és a családtagok számára ez nagy terhet jelent: a hónapokkal, hetekkel korábban fizikai terhelést jól bíró szerettük rohamosan gyengülhet. Erre nehéz felkészülni, és ilyen helyzeteken apró jótanácsokkal tudnak segíteni az alapítványnál.
Mindezek miatt is fontos, hogy ha a kórházban azt javasolják a hozzátartozóknak, hogy keressék fel a hospice alapítványt, akkor ezt a lehető leghamarabb tegyék meg. Így jobban tudnak segíteni, mert a halogatás azt is eredményezheti, hogy már későn jön a segítés.
(Via VAOL)