Csaknem másfél évtizede vitték el ismeretlen elkövetők a Fiumei úti sírkertből Kádár János koponyáját és feleségének aranyból készült urnáját. Bármennyire is meglepő, de a sír feldúlása jogilag nem minősült kegyeletsértésnek, mivel a néhai pártfőtitkárnak és nejének nem voltak egyenes ági leszármazottaik, márpedig ez a bűncselekmény kizárólag magánvádra üldözhető. A rongálás miatt indított nyomozást már rég lezárták, ahogy a korábban kitűzött, kétmilliós nyomravezetői díjat is visszavonták. A sírt helyreállították, később védettnek nyilvánították, csak éppen a sírrablókat nem találták meg azóta sem.
Kádár Jánost, aki több mint három évtizedig volt az ország első számú vezetője, 1989. július 14-én temették el állami ceremóniával az akkori Kerepesi úti (ma Fiumei úti) sírkertben, a Munkásmozgalmi Pantheon közelében. Az 1992. március 30-án elhunyt felesége, Kádár Jánosné Tamáska Mária urnáját végakaratának megfelelően a férje sírjában helyezték el.
A vörösgránit síremléket 2000 novemberében érte először támadás. Egy 69 éves asszony zöld színű festékkel összemázolta a Munkásmozgalmi Pantheon falát, valamint három kommunista vezető, köztük az egykori főtitkár síremlékét. Tettét azzal magyarázta, hogy a kommunisták és Kádár lelkén sok ártatlan ember halála szárad.
Aztán 2007. május 2-án arról adott hírt a Magyar Távirati Iroda, hogy az éjszaka leple alatt ismeretlenek a Fiumei úti sírkertben
feldúlták Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori első emberének sírját, és ellopták a néhai főtitkár koponyáját, valamint csontvázának egy részét.
A tudósítás szerint Kádár Jánosné Tamáska Mária urnájának is nyoma veszett. A közeli Munkásmozgalmi Pantheon falára fekete festékkel a következő szöveget írták fel: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat 1956–2006.” Ez a szöveg egyébként a Kárpátia együttes Neveket akarok hallani című számának egyik strófája. A sír eltávolított fedelére pedig a „Gyilkosok, 56” feliratot fújták festékszóróból.
Kiderült, hogy az ismeretlen tettesek eltávolították a síremlék vörösgránit fedőlapját, a földet pedig nagyjából másfél méteres mélységig kihányták a sírgödörből. Kádár fémkoporsójának alsó részén egy 30×30 cm-es nyílást vágtak, és ezen keresztül emelték ki a csontokat, köztük a volt pártfőtitkár koponyáját.
Mivel Kádáréknak nem voltak egyenes ági leszármazottaik, márpedig a kegyeletsértés vétsége kizárólag magánvádra üldözhető, a büntetőeljárás végül rongálás vétségének alapos gyanúja miatt indult el. A Büntető törvénykönyv egyébként a kegyeletsértést legfeljebb egy évig, míg a rongálást három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti.
Az ügyben a VIII. kerületi rendőrkapitányság indított eljárást, de a nyomozást május 4-étől a Budapesti Rendőr-főkapitányság erre a célra felállított, tíz főből álló nyomozócsoportja vette át. Budapest rendőrfőkapitánya az elkövetők felkutatása érdekében bruttó kétmillió forint nyomravezetői díjat tűzött ki.
A nyomozás tehát – ahogy ilyenkor mondani szokás – nagy erőkkel indult el az ismeretlen elkövetőkkel szemben. A helyszínelők hamar tisztázták, hogy a sírt május elsején, éjjel egy óra után, valamikor kora hajnalban nyithatták fel. Ezt onnan lehetett tudni, hogy a szolgálatos temetőőrök éjjel egykor ellenőrizték a sír környékét a közeledő május elsejére kihelyezett égő mécsesek miatt, és az őrök ekkor még épnek találták Kádár sírhelyét.
Az elkövetők dolgát megkönnyítette, hogy az 56 hektáros sírkert felügyeletét akkoriban csupán három temetőőr látta el.
A sírgyalázást május 2-án délelőtt egy, a sírhoz látogató csoport fedezte fel.
A rendőrök négyzetméterről négyzetméterre átkutatták a temető egész területét a csontok után kutatva, és találtak is ujj- és lábnyomokat a sír és a Munkásmozgalmi Pantheon környékén. A sírból DNS-mintákat vettek. A nyomozók az adatokból arra a következtetésre jutottak, hogy az elkövetők hárman voltak, és egyikőjük nem először végzett exhumálást, szemtanúk pedig a sírrablók autóját is látni vélték. Ezt követően a nyomozócsoport „vidéken hajtott végre különböző halaszthatatlan nyomozati cselekményeket”. És titkosszolgálati módszerekkel szerzett információk alapján olyan szélsőséges szervezetek között is vizsgálódott, amelyek állítólag valamilyen „nagy durranásra készültek”.
És noha a rendőrök több mint hatszáz embert hallgattak ki, haemogenetikai, vegyész, igazságügyi antropológiai és nyomszakértő segítségét is igénybe vették, mégsem akadtak az elkövetők nyomára.
Az ígéretesen indult nyomozás megfeneklett, így aztán 2007. november 29-én a Budapesti Rendőr-főkapitányság közleményben tudatta:
A szakértői vélemények, illetve a tanúk által előadottak alapján – az alapos és gondos, mindenre kiterjedő nyomozás ellenére – nem merült fel olyan adat, tény vagy bármilyen más bizonyíték, amely a rongáló személyének beazonosítását lehetővé tette volna. Ezért a hatóság – mivel az elkövető kiléte a nyomozás során nem volt megállapítható – megszüntette az eljárást.
Az elkövetők elfogása helyett be kell érnünk összeesküvés-elméletekkel:
2014 februárjában felröppent a hír, hogy nyolcszázezer forintért kell megváltani Kádár János és neje sírját, miután a pártfőtitkár huszonöt éve halt meg, és hozzátartozói nem élnek. Pár nappal később a Boross Péter korábbi miniszterelnök által vezetett Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság többségi döntéssel védettnek minősítette a síremlékét, így elhárult legalább a sírhely felszámolásának veszélye.
(Borítókép: Munkásőrök kíséretében halad a gyászmenet a sírhelyhez, ahol végső nyugalomra helyezik Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt nyugalmazott elnökét, a Mező Imre – 1989 után Fiumei – úti temetőben. A koporsó mögött halad fekete kalapban az özvegy, Kádár Jánosné Tamáska Mária. Fotó: E Várkonyi Péter / MTI)