Negyven napon keresztül kellett kórházban feküdnie a koronavírus-fertőzés miatt annak a férfinak, aki most megosztotta történetét a nyilvánossággal.

Kántor László elmondása szerint a betegség akkor csapott le rá, amikor még nem volt mindenki számára elérhető a védőoltás, így ő még nem tudta elkerülni a helyzetet. A Mandinernek nyilatkozva arról számolt be, eleinte semmije nem fájt, még szagokat és ízeket is érzett, azonban ahogy múltak a napok, azt vette észre, hogy egyre nehezebben kap levegőt. Párja akkor hívta a mentőket, amikor egyszer csak összeesett az oxigénhiánytól. A sürgősségin átöltöztették, karjába kanülöket, arcára oxigénmaszkot kapott, ezután CT-vizsgálatra vitték, majd megkatéterezték.

Teljesen kiszolgáltatott állapotban voltam, a nyakamon keresztül, rendesen enni sem tudtam, egy megvágott éren át tápláltak. Intubálni ugyan szerencsére nem intubáltak, de oxigénrásegítést két hétig is kaptam

– számolt be. Egy háromágyas kórterembe került, ahol a másik két beteg már a tudatánál sem volt. A nővérek embert próbáló munkájáról is szót ejtett, mint fogalmazott:

ha kell, gyógyszerez, borotvál, pelenkát vagy épp ágyneműt cserél, teszi ezt szkafanderben, megállás nélkül.

Kántor László hozzátette, ráadásul nemegyszer a betegekkel is küzdeniük kell, egy nagydarab, szerinte mentálisan sem ép férfi például üvöltve tépkedte ki magából a kanült és a katétert az intenzív osztályon azzal, hogy nincs szüksége ilyesmire.

Az intenzív osztályon tizenhárom napot, kórházban pedig összesen negyven napot töltött. Az intenzívről a Covid-osztályra átkerülve sem volt sokkal jobb a helyzet, volt olyan, hogy egy héten belül a hatágyas kórteremből négy halottat vittek ki, „de olyan is előfordult, hogy bejött a nővér dolgozni, és öten meghaltak azóta, hogy hazament”. Az intenzívről kikerülve egyébként ápolói gratuláltak neki azzal, hogy

László, önnek sikerült megtörnie a jeget, maga az első beteg, akit ebből az ágyból nem zsákban tolnak ki.

A férfi többször kiemelte az orvosok és a nővérek emberséges hozzáállását és őszinteségüket. Azt is elmondta, mekkora sikerként élte meg, amikor a tizenötödik napon fel tudott kelni az ágyából, és pár lépést már meg tudott tenni a csapig, hogy megmoshassa a fogát.

A kórházban negyven napot töltött el, azonban még ezt követően sem gyógyult meg teljesen: még az is kihívás volt, hogy felmásszon az első emeletre. Hazatérése után két hónap további lábadozásra volt szüksége, hogy újra elkezdhessen dolgozni. Mint fogalmazott, senkinek nem kívánja a kálváriát. Ő még nem kerülhette el, mert bár már párjával regisztráltak az oltásra, még nem kerültek sorra, amikor elkapták a betegséget. Ezért sem tudja megérteni a vírusszkeptikusokat és az oltáselleneseket, mint közölte:

hogy legalább szánt szándékkal senki ne hozza magát ilyen helyzetbe. A beszélgetés végén elmondta, ha története hatására akárcsak egy ember is a vakcina beadása mellett dönt, már megérte elmesélni a sajtónak.

(via Mandiner)