A fiatalok körében terjed a bántalmazás, sokat tehetnek ellene a felnőttek.
Az iskolai bántalmazás, főként annak szóbeli formája minden korcsoportban előforduló, világméretű probléma. Egy felmérés szerint 2018-ban minden második gyermek átélt áldozatként ilyen jellegű cselekményt.
Ugyanakkor az iskolai bántalmazásnak nagyon sokféle formája lehet. Ide tartozik, ha valakit kigúnyolnak, kiabálnak vele, megalázzák, megkérdőjelezik normalitását, vádolják, fenyegetik, kirekesztik vagy inzultálják. A csúfolás, a gúnynév, valamilyen testi jellemzőre, negatív tulajdonságra vagy hiányosságra való utalás szintén sérti az érintett gyermek méltóságát.
A szóbeli bántalmazás formái közül külön említést érdemel a kirekesztés, amikor az érintettet nem vonják be a közös tevékenységekbe, nem reagálnak a megnyilvánulásaira, tetteire, csak a legszükségesebb esetekben kommunikálnak vele
– mondta Szabó Adrienn klinikai gyermek-szakpszichológus a Kisalföld.hu-nak.
Mivel a jelenséget távolságtartás és lenézést kifejező metakommunikáció, közöny kíséri, előfordulhat, hogy a pedagógus már csak a kialakult helyzettel szembesül, és csak annyit vesz észre, hogy a szenvedő fél nem is akar az adott csoporthoz csatlakozni, önszántából kerüli velük a kontaktust.
A verbális bántalmazás hatása hosszabb idő után érzékelhető leginkább, amikor már a bántalmazott gyermek önbizalma, énképe sérül
– tette hozzá a szakember.
Míg korábban elsősorban a felsőbb évfolyamokat érintette a jelenség, és főként a fiúkat érte zaklatás, mégpedig nyílt támadás formájában, mostanában a lányok körében a zaklatás közvetettebb formái figyelhetők meg, úgymint a csoportból való kirekesztés, a rágalmazás vagy a pletykák, és a szakember szerint a kisebb korban inkább fizikai bántalmazásban megnyilvánuló formák nagy része serdülőkorra verbális erőszakká alakul.
A bántalmazás ellen legtöbbet a megelőzéssel lehet tenni, ha nem hagyjuk, hogy az ilyen helyzetek egyáltalán kialakulhassanak. Ebben szülőnek, tanárnak, osztályközösségnek egyaránt felelőssége van.
A klinikai szakember szerint nagyon fontos, hogy – ha nem is volt még részünk benne – megismerjük, felismerjük a jelenséget: beszéljünk róla és tegyük világossá, hogy ez a viselkedés elfogadhatatlan. A jelenség legjobb ellenszere az egészséges és jól működő közösség, amely kiáll tagjai mellett, és ebben jelentős szerep jut az osztályfőnököknek.