Az évek óta Kaliforniában, Párizsban és Luxemburgban felváltva élő Gattyán Györgyöt 300 milliárdra becsült vagyonával a harmadik leggazdagabb magyarként tartják számon. Vagyonát webkamerás felnőtt-tartalmú szolgáltatásból szerezte, ezért ragasztották rá itthon a pejoratív „pornómilliárdos” jelzőt.

Gattyán korábban nagyon ritkán adott interjút, az elmúlt napokban a mozgalmát népszerűsítő fizetett hirdetések mellett mindjárt kettőt is adott:

Gattyán egy saját cége kutatására hivatkozva állította, hogy „az embereknek mindegy, ki jön”, csak ne „a két múlt” jöjjön, vagyis ne csak a jobboldali pártok és a szerinte ugyancsak a múltat megjelenítő baloldali pártokat is magában foglaló ellenzék közül lehessen választani.

Ha figyelembe vesszük, hogy Gattyán éppen most, nem sokkal az előválasztás után lengette be a digitalizációs mozgalom fedőnevű választásipárt-alakítási tervét, akkor jó okkal lehet azt feltételezni, hogy a szexiparból érkező milliárdos – aki a hazai politikai közélettől eddig igen távol tartotta magát – nem saját belső indíttatásból szánta rá magát az eddigi megnyilvánulásai alapján kirajzolódó személyiségétől nagyon idegen politikusi szerepre.

A közéletben Gattyán korábban eddig csak jótékonykodásával hívta fel magára a figyelmet. Azon csekély számú hazai milliárdos közé tartozik, aki nagyvonalú adakozásaival szimpátiát tudott kiváltani. Gattyán esetében ezt egyes megfigyelők a magyar adóhatóságnak a Docler-cégcsoport elleni intézkedéseiről szóló negatív sajtóhírek kompenzációjának tartják, vagy azzal magyarázzák, hogy a milliárdos szeretné, ha a nevéről nem az jutna eszébe mindenkinek, hogy a felnőtt-tartalmat előállító piacról szerezte a vagyonát. Hanem inkább azt szeretné, hogy itthon a Magyar népmesék sorozat szponzorát, a Kodolányi János Egyetem fenntartóját, a Prima Primissima Alapítvány társalapítóját, az árva, intézetis gyerekeket támogató jótékonykodót, egy új magyar sportág, a teqball egyik alapítóját lássák benne.

Ez, hogy a digitalizációs mozgalommal változtassuk meg Magyarországot, és ezáltal adjunk lehetőséget az embereknek, hogy ne a két múlt közül kelljen választani, és hogy azt gondolja, éppen ő hivatott arra, hogy ezt – négy hónappal a választás előtt a szürke ködből előlépve – felkínálja a magyaroknak, erősen emlékeztet Berki Krisztián (nem tévesztendő össze a kiváló olimpiai bajnok tornászunkkal) hirtelen jött főpolgármesteri ambícióira. A bulvármédiából ismert Berkit éppen olyan keveset hallottuk megszólalni korábban a főváros gondjairól, városfejlesztő terveiről, önkormányzatiságról, mint ahogy

Például nem tudjuk, hogy mit gondol olyan kérdésekről, mint amilyen a külpolitika, a környezetvédelem, a szociálpolitika, a közteherviselés, az adóparadicsomok adta lehetőségek szűkítése, az oktatáspolitika, a migráció, a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszerén alapuló polgári demokrácia – hogy csak néhány olyan megválaszolandó témát vessünk fel, amire nem elegendő azt szajkózni, hogy digitalizációra van szükség, hogy az emberek ne „a két múlt” közül választhassanak.

De ha csupán a digitalizációt vesszük alapul, az sem olyan egyszerű dolog, mint ahogy arról Gattyán György eddig beszélt. Bármekkora vagyont is gyűjtött össze a webkamerás erotikus tartalmakból, ettől még nem feltétlen vált a terület szakértőjévé. Ő eddig elsősorban a saját célját tartotta szem előtt, nem pedig a köz, a társadalom érdekeit. Hiszen az adóhatósággal tíz éve fennálló jogvitája is arról szól, hogy a saját profitja érdekében optimalizálta a magyar államkasszába befizetett adót. Vagyis egy olyan országba (Portugáliába) vitte át cége tevékenységének egy részét, ahol kevesebb adót kellett befizetnie. Amikor durvult a jogvitája az adóhatósággal, a cégcsoportja egyik legfontosabb részét Luxemburgba telepítette át. Vagyis nem kizárt, hogy lényegében az adóoptimalizáláson nyert megtakarításból finanszírozta az itthoni jótékonykodásait.

Ha Gattyán bármekkora érzékelhető sikert tudna elérni a digitalizáció fontosságának elfogadtatásáért abból a pár száz millió forintból, amit most erre a „mozgalmi” célra szán a következő képviselő-választáshoz igazodva, talán némileg feledtetni tudná, hogy hogyan is sikerült százmilliárdos vagyonra szert tennie a Livejasminnel. És ezáltal csillapítani tudná azt az elemi felháborodást is, amit egy adriai luxusjachthoz, egy brüsszeli ereszhez, egy-két külhoni nagykövethez kapcsolódó, szexuális jellegű botrányok váltottak ki. Vagy éppen egy önkormányzati politikus, aki a nevelt lányának hálószobáját kamerázta be, hogy a tudta nélkül kukkolhasson.

Mindazonáltal Gattyán tényleg annyira egyszerűnek látja a hazai belpolitikai helyzetet, hogy akaratlanul is Ashby híres filmje, az Isten hozta, Mister! gyermeteg lelkű kertészét, a Peter Sellers által alakított Chance-t juttatja eszünkbe. Például amikor olyan okosságokkal ejt ámulatba bennünket, mint hogy itt a két politikai tömb egymást sarazza, és nem foglalkozik azzal, hogyan lehetne a magyarságot, „az életet megújítani”, jobbá tenni.

„Elsősorban azt nézik, hogy hogyan lehetne egy törésvonalat létrehozni a magyarságban, hiszen e törésvonal mentén tudnak szavazótábort és hatalmat ragadni. Nem azt nézik, hogy mi jó Magyarországnak, mert azzal rizikóztatnák politikai karrierjüket” – mondja tágra nyílt naiv tekintettel. És már szinte látjuk lelki szemeink előtt, hogy az orosz Zolotov módszerével az EOS-féle személyiségfejlesztésen tréningezett Gattyán, miután erősen koncentrálva odébbtolt az égbolton néhány felhőt, ott sétál a Duna vizén a Parlament előtt, majd esernyőjét lenyomja a vízbe – mint Ashby filmje végén teszi Chance –, jelezve, hogy nem trükk, nem ámítás, éppen bolondot próbál csinálni a politikusokból, a médiából, a választópolgárokból. Gattyán kiválóan teljesít majd a politikai terepen is annak ellenére, hogy nyilvánvalóan teljesen alkalmatlan rá, ez kiderült a Friderikusz kérdéseire adott válaszaiból is, ettől szatirikus. Ez a Gattyán a politikában olyan jelenség, mint Chance Ashby klasszikusában.

Amikor őszinte tekintettel azt mondta Friderikusz mikrofonjába, hogy „ha nem áll mögéjük senki, népszavazást indítanak, vagy párt formájában folytatják tevékenységüket”, és hogy „ez attól függ, hogyan tudunk kommunikálni az úgynevezett politikai elittel”, semmi kétségem nem volt afelől, hogy ez az ember éppen annyira akar a magyar választáson elindulni és nyerni, mint amennyire Ashby gyermeteg lelkű kertésze akart az USA elnöke lenni, vagy mint amennyire egy tériszonyos gyerek űrhajós.

Gattyánról el szokták mondani, hogy egyszerű, átlagos magyar család sarjaként jó üzleti érzékének, kemény munkájának köszönhetően kereste meg az első tízmillióit. Több helyen is elmondta, hogy a család összes vagyonát feltették a nagy ötletére, amit egy házi webkamerás valóságshow-szerű történetből merített. És amit szép lassan, jó számítógépes szakembereket bevonva, többéves kezdeti küzdelem után igen hamar fejlesztett valódi aranybányává. Azt állítja, hogy nem a felnőtt-tartalmak szolgáltatása volt a cél, csak arra volt hatalmas piaci igény, és nem ugrott el az erotikustartalom-szolgáltatás kínálta hatalmas lehetőség elől. Ma már több tíz millió ember kukkolja a világon webkamerás tartalmaikat, az üzlet virágzik. De nem csak az erotikus tartalom hozza a pénzt, Gattyán büszke rá, hogy a jósdás üzletáguk is ígéretesen fejlődik. 

Kérdés, hogy a mostani mozgalmi ötletéhez igénybe vette-e ezt a jósdai szolgáltatásukat. Javára írják, hogy nem privatizált itthon semmit, nem kopasztott meg bankot, saját erejéből, kemény munkával lett sikeres multimilliárdos.

Elérte, hogy – ahogy Friderkusznál elmondta – zsebre tett kézzel utazik, de mint kiderült, nem azért, mert a bankkártyájával mindenütt megvásárolja, amire szüksége lehet egy-egy helyen, mint ahogy állítólag Soros György szokta, hanem azért, mert már más viszi a csomagját. És mostanában már nem szorongva kéri a szállodákban a luxuslakosztályt, mint az elején, amikor zavarban volt, hogyan adja oda a borravalót a portásnak, ma már rutinszerűen mennek neki ezek a dolgok.

Az utóbbi időben Gattyán kötött egy-két figyelemre méltó üzletet itthon is, például Oszkó Péterrel, a Bajnai-kormány volt miniszterével vagy a Fidesz holdudvarába tartozó egyik ügyvédi irodával. Az ellenzéki előválasztás idején Oszkó Péter volt az, aki Dobrev Klára mellé tette le a garast, és egy alkalommal futóbolondnak nevezte az előválasztás későbbi győztesét, Márki-Zay Pétert, erre sokan felkapták a fejüket. Egyébként Oszkó egy interjúban visszautasította azt a felvetést, hogy azért állt volna be Dobrev Klára mögé, mert felülről leszóltak neki.

Ez azért érdekes, mert Márki-Zay is a Gattyán által emlegetett „két múltat” tekintve kívülről, egy mozgalomból érkezett, és az előválasztáson a „múlttal” terhelt ellenzék leváltásának szükségességét is hangoztatta, nem kizárt, hogy ennek köszönhetően nyerte meg az előválasztást. Politikai elemzők is azt várják Márki-Zaytól, hogy meg tudja szólítani a bizonytalanokat és a kormányzó pártokban csalódottakat is.

Néhány kormánypárti megszólalásból úgy tűnt, hogy a jobboldal számára Karácsony Gergely, de leginkább Dobrev Klára lett volna a kívánatos, könnyebb ellenfél, nem pedig Márki-Zay. Gattyán György is a szavazótábor ama része számára lehet vonzó a „digitalizációs mozgalmával” együtt, amely a „két múlt” mellett se viccpártra, se szélsőjobboldalra, se szélsőbalra nem szívesen szavazna. Őket a mostanában már „baloldali jelöltként” emlegetett Márki-Zaynak a feladata lenne az ellenzék oldalára állítani, ám most a hétgyerekes keresztény-konzervatív jelöltnek valakik leszállítottak versenytársnak – de minimum zavaró tényezőnek – egy olyan pornómilliárdost, akinek annyi pénz áll a rendelkezésére a szavazók elcsábításához, mint amennyiről az ellenzék álmodni sem merne.

(Borítókép: Gattyán György 2020. május 7-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)