Nemegyszer cserélnek információt az Interpollal vagy akár az FBI-jal is, hogy lekapcsolják az internet pedofil szexuális ragadozóit. Azokat, akik 11-12 éves gyerekektől zsarolnak ki meztelen felvételeket, vagy épp nagy tételben csecsemőkorú gyermekekkel fajtalankodó felvételekkel rendelkeznek. Szabó Bence rendőr százados, a Készenléti Rendőrség Nyomozó Iroda főnyomozója, a Kiberbűnözés Elleni Főosztály munkatársa adott interjút az Indexnek, és árult el műhelytitkokat.
Nagy port kavart a napokban kitört pedofilbotrány, amikor egy ismert magyar 18 éves vlogger fiú a kamerán keresztül, videocseten vetkőztetett le egy 11 éves kislányt. Zajlik a nyomozás az ügyben? Történt vádemelés?
Igen, folyamatban van a nyomozás, éppen ezért az ügyről ilyenkor ennél többet nem árulhatok el.
Mielőtt kézbe vették az ügyet, egy másik videós, Paxel, aki tudomást szerzett a vetkőztetős felvételről, azt állította, hiába ment be a rendőrségre, első körben elhajtották azzal, hogy ez nem elég ahhoz, hogy nyomozást indítsanak. Ez hogy történhetett?
Egyelőre nem tudom, melyik rendőrkapitányságról van szó, így momentán csak a történet egyik oldalát ismerem, a vloggerét. Tudomásom szerint egyébként vizsgálják az esetet.
Ha általánosságban beszélünk online szexuális zaklatásról és pedofil-visszaélésekről, jellemzően hogyan, minek hatására indul meg a nyomozás?
Amikor az interneten 11-12 éves vagy még fiatalabb kislányokat és kisfiúkat vesznek rá manipulációval vagy effektív zsarolással, hogy küldjenek magukról meztelen képeket, többnyire a szülő vagy a pedagógus tesz feljelentést. Ám ahogy a legutóbbi vetkőztetős vloggerbotránynál is láthattuk – nagyon helyesen –, egy másik videós tett bejelentést, aki – amint tudomást szerzett egy bűncselekménygyanús esetről – állampolgári kötelességének érezte, hogy jelezzen a rendőrségnek.
Mi a helyzet a szolgáltatókkal? Jogos kritika vagy tévedés, hogy a nagy szolgáltatók, köztük a Facebook semmit sem tesz a gyermekpornográfia terjedése ellen?
Úgy tapasztaljuk, hogy a szolgáltatók igyekeznek minél erőteljesebben fellépni a jelenség ellen, automatizmusokkal szűrik a feltöltött tartalmakat, sok esetben akár letiltják a szülők által a gyerekekről megosztott strandolós vagy otthon a kádban pancsolós képeket is. A nagy közösségimédia-platformok alapvetően algoritmusok alapján a szűrik, ha problémás felvételt tölt fel valaki.
Ezt hogy kell elképzelni a gyakorlatban? A nagy nemzetközi közösségi platformok, például a Facebook közvetlenül be van kötve a magyar rendőrséghez?
Ha nincsenek is közvetlenül bekötve hozzánk, de rengeteg, gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos jelzés érkezik Magyarországra nemzetközi platformokról – legyen az külföldi természetes vagy jogi személy, külföldi szerv – amely jelzések csak a mi szervezeti egységünkhöz futnak be –, ezek főként közösségimédia-felhasználókról szólnak.
Kiemelt az együttműködés az Europollal, amely rendszeresen közvetíti az egyes uniós tagállamokban észlelt bűncselekményeket más tagállamok számára, de nemegyszer cserélünk információt az Interpollal vagy akár az FBI-jal is.
Ha például felszámolnak egy szervert, ahol találnak öt magyar felhasználót, elküldik nekünk. Vagy ha mi buktatunk le tizenhat különböző nemzetiségű embert egy chatszobában, aki gyermekpornográf tartalmakat oszt meg egymással, azzal tizenhat országnak segítünk. Ebből is látszik, hogy ezeknek a bűncselekményeknek a felderítésénél mennyire fontos és szerencsére bevett, jól működő gyakorlat a nemzetközi együttműködés.
A szolgáltatóktól nagyságrendileg mennyi bejelentést kapnak?
Összességében tudom mondani: Budapesten kívül havonta száz-kétszáz gyermekpornográf üggyel is találkozhatunk. Volt több olyan hónap is, amikor összesen négy-ötezer nemzetközi bejelentést kaptunk. Természetesen van köztük téves találat és nem kevés duplikáció is, amelyeket ilyenkor manuálisan kell leválogatnunk. De még így is rengeteg, valóban a bűncselekmény kategóriába eső, valóban pornográf tartalommal dolgozunk. Ezek mellé érkeznek még a saját felderítések is.
Sokan ismerkednek, flörtölnek egymással online, ezen belül is videocseten, nemegyszer küldünk magunkról felvételeket. Egy felnőtt is minden további nélkül beszélgethet online gyerekkel. Hol kezdődik a bűncselekmény?
Itt fokozatokról beszélhetünk. Úgymond egyszerű és enyhébb formája ezeknek a bűncselekményeknek, amikor kamaszok járnak, majd összevesznek, szakítanak, és az egyikük bosszúból körbeküldi a másik meztelen képeit, videóit egy harmadik személynek vagy egy teljes osztálynak. Mindezt sokan puszta kamaszdrámának hiszik, holott komoly következményekkel járó bűncselekményt követ el az a 16 éves, aki a vele egykorú exe sokat mutató képeit az ő beleegyezése nélkül továbbküldi. Illetve ha van egy népesebb csoport, ahol ezeket a felvételeket egymás közt küldözgetik, akkor mindenki elkövetővé tud válni.
Egy lépéssel már súlyosabb, amikor idősebb férfi elkövetők csalnak ki képeket kislányoktól, majd zsarolják őket vele. Az esetek legkeményebb formája, amikor valakit nagy tételben gyűjtött gyermekpornográf felvétellel kapcsolunk le, esetleg ő maga készít saját gyermekeiről vagy környezetében élő gyermekekről pornográf felvételt, hiszen ilyenkor szinte minden esetben egyéb szexuális bűncselekmény (szexuális erőszak, visszaélés vagy kényszerítés) is megvalósul. A nemzetközi jelzések nagy része egyébként olyan felhasználókról érkezik, akik egyéb ilyen felvételeket is tartanak saját eszközeiken.
Egy, a közelmúltban elkészített törvénycsomagban szigorították a gyermekpornográfiával kapcsolatos büntetőtételeket és magát a tényállást. Például abban, hogy akit ilyen jellegű bűncselekmény miatt börtönbe küldenek, azt később nem lehet feltételes szabadlábra bocsátani.
Nemrég mutatták be itthon a Csapda a neten című megrázó cseh dokumentumfilmet. Ebből kiderül, az interneten gyerekekre vadászló szexuális ragadozók milyen hihetetlen rutinnal és kifinomult manipulációs technikákkal zsarolják ki a gyerekekből a meztelen képeket.
Ezek a szexuális ragadozók jellemzően magányos, kiközösített gyerekeket vesznek célba, akiknek az életében a szülő is kevésbé van jelen, hiszen az ő bizalmukat sokkal könnyebb megszerezni. Rengetegszer hozzák fel érvként az áldozatok, hogy hiszen ő kedves volt, odafigyelt rám, ő legalább szeretett engem. Miközben erről szó sincs.
Ezek az elkövetők, kihasználva, hogy a gyereknek barátra van szüksége, szeretne bízni, végre tartozni valakihez, kiédesgetik az áldozatból a felvételeket.
Majd amikor a gyerek ezeket ki akarja töröltetni vagy nem hajlandó többet küldeni, a történet könnyen átcsap zsarolásba, mert a felnőtt által korábban megkapott felvételek további zsarolási alapot tudnak képezni újabb és újabb felvételek megszerzéséhez. Az online ragadozók tipikusan azzal kezdenek el fenyegetőzni, hogy megosztom a képeket a szüleiddel, osztálytársaiddal, iskolával, feltöltöm őket weboldalakra, vagy azzal, hogy odamegyek hozzátok, tudom, hogy hol laksz, megverem édesapádat, összetöröm az autótokat, és ettől egy 12 éves vagy egy még fiatalabb gyerek megijed.
Ezek a felnőtt elkövetők effektív pedofilok, vagy ekkora szexuális nyomorban élnek? Mivel képtelenek korabeliekkel ismerkedni, a legkisebb ellenállás felé haladva, csak és kizárólag a gyerekek naivitásával visszaélve jutnak szexuális ingerhez?
A szexuális ragadozók egy része eleve azzal a szándékkal van jelen a neten, hogy kimondottan kislányokra és kisfiúkra vadásszon. Ez például onnan látszik, hogy egyedül ilyen korú gyerekek az ismerőseik vagy csak őket követik, bár ezeknek az elkövetőknek csupán töredéke mondható klinikai pedofilnak, aki kizárólag gyerekek iránt érez nemi vágyat és szerelmet. Nagy részük olyannyira frusztrált a magánéletében, hogy képtelen vele korabeli nőkkel, illetve férfiakkal szexuális kapcsolatot kialakítani.
Vagy olyan extrém a szexuális skálájuk, hogy például egy 11-12 éves kislánytól is izgalomba tudnak jönni, ami egyébként a könnyebb út számukra. Az is előfordul, hogy ezek a felnőtt emberek olyan környezetben nőttek fel, ahol normalizált volt az erőszakoskodás és a szexuális kizsákmányolás. Bár ez szomorú helyzet, ettől függetlenül nem lehet mentség arra, amit felnőttként véghezvisznek, főleg úgy, hogy néhányuk saját bőrén tapasztalhatta az ilyen cselekedetek következményeit.
Közben, gondolom, az is érvényesül, hogy a gyermekek rendkívül könnyű célpontok, akik feltétel nélkül szeretnek, ártatlanok, nem tudják még eldönteni, mi helyes, mi nem.
Ezek az elkövetők a magánéletben nem tudnak érvényesülni, ezért külön élvezet nekik, hogy az uralmuk alá tudnak hajtani gyermekeket. Amíg egy felnőtt nő mondhat nemet, egy gyerek már kevésbé mer ellenkezni egy felnőttel. Egyébként nem feltétlenül csak arról van szó, hogy idős férfiak kamaszlányokat környékeznek meg, és ezt nem győzöm hangsúlyozni: az elkövetők tíz-tizenöt százaléka nő, az esetek húsz-huszonöt százalékában pedig kisfiúk a sértettek, akik pedig ilyen felvételeket tartanak, azoknál nem ritka az sem, hogy óvódás- vagy csecsemőkorú gyermekekkel fajtalankodó felvételekkel rendelkeznek.
Ilyenkor, pedofil szexuális predátorokra vadászva a rendőr fönt van kamuprofillal a közösségi oldalakon?
Folyamatosan monitorozzuk azokat az oldalakat, ahol gyakran előfordulnak, és próbáljuk őket azonosítani. Én magam is jelen vagyok ezeken az oldalakon. A rendőri jelenléttel az internetes ragadozók egyébként abszolút tisztában vannak, és erre rendre figyelmeztetik is egymást.
A legtöbb elkövető nem ma kezdte, és mostanra sajnos pontosan megtanulták, hogyan tüntessék el az adatokat az általuk készített, valamint kizsarolt felvételekről.
Például satírozd ki a gyerek arcát, illetve a háttérből mindazt, ami utalhat az országra. Volt olyan konkrét eset, hogy spanyol kollégák szúrták ki a kőbányais dobozt a háttérben, feltöltötték az Interpol áldozatazonosító rendszerébe, ahol az ott dolgozó kollégák már egyből tudták, hogy nagy eséllyel magyar az elkövető. Szépen el is kaptuk a kőbányais pedofilt.
Mennyire lehet felvenni a kesztyűt a jelenséggel szemben?
Ahogy egyre terjed az internethasználat, és több a hozzáférhető tartalom, úgy nő a gyermekpornográfiával kapcsolatos esetszám is. A darkweb is egyre szélesebb tömegek számára elérhető, ahol a kriptovaluták – amelyekkel anonim módon utalhatunk egymásnak – által újabb mező nyílt meg a pedofilok számára is. Ennek ellenére a munkánk egyáltalán nem sziszifuszi, mert akárhány ügyet elindítunk, kilencven százalék felett van a váderedményesség, ami elég jó arány. Ha megtaláljuk az elkövetőt, már meg is tudjuk gyanúsítani, és vádemelés is történik.
Mit tanácsol, a szülők hogyan védhetik meg gyermeküket az internet szexuális ragadozóitól?
Nem tehetjük meg a gyerekekkel, hogy elzárjuk őket az internettől és az okoseszközöktől, mert ezzel számukra fontos közösségektől fosztjuk meg őket. Egyszerűen le kell ülni, és meg kell beszélni a gyerekkel, hogy netezés közben mit szabad és mit nem. Például lehet az interneten keresztül beszélgetni, ám ha a másik személyes dolgokra kérdez rá, azzal bánjunk nagyon óvatosan, lakcímet és más érzékeny adatot pedig ne áruljunk el soha. Az aktuális vloggeres botrányt is nyugodtan felhozhatjuk példának arra, hogy miért nem küldünk magunkról felvételt, pláne nem vetkőzőset.
Ahogy idegentől kapott linket se nyissunk meg soha, mert ma már nagyon könnyű ezekkel kémprogramot telepíteni a gépre. Nyomoztunk olyan ügyben, amikor a kémszoftver be volt építve a gyerek gépébe, és az elkövető a kamerán keresztül nézegette. Szülőként finoman, semmiképpen ne számonkérően időről időre arra is érdemes rákérdezni, hogy kik a gyerek barátai, melyiküket honnan ismeri, kikkel szokott a neten játszani és beszélgetni.
Mit gondol? Az önök hatósági munkáját mi segítené, mi tenné a jövőben még hatékonyabbá?
Nagyon jó lenne, ha az áldozatok azonnal segítséget kérnének, majd feljelentést tennének, és nem várnának, amíg egy iskola összes diákja megkapja a meztelen képeiket. Vagy amikor már tíz intim képet kizsaroltak belőle, de még mindig fenyegetik. Ha a gyerek valamiért nem bízik a szülőben, a feljelentést ugyanúgy megteheti egy pedagógussal vagy bármelyik hozzá közel álló felnőttel.
(Borítókép: Szabó Bence. Fotó: Papajcsik Péter / Index)