A tatabányai Mésztelepi gettóból bármelyik nap kiköltöztethetik a lakókat, de az ott élők nemcsak álmodoznak egy szebb jövőről, tesznek is érte. Helyszíni riport.
Múlt hétvégén látogatott el a Mikulás a tatabányai Mésztelepen élő gyerekekhez. A 11 utcából álló, a várostól elkülönülő szegénynegyedben pedig bőven van kisgyerek. A helyi kisbolt polcain mégsem volt a hétvégén sem télapó, sem mikuláscsomag, de még csak virgács sem. Annál több csomag várakozott a Raktár utcai házban.
A telepen néhány ház már feldíszítve jelzi, hogy itt is várják az ünnepeket, de az egyik porta előtt nemcsak fenyőfa világít, külön rénszarvasos szánkó várta a mikulás megjelenését szombaton.
Délután négy órakor lázas készülődés vette kezdetét, a tej, kakaópor, tejszínhab sejtetni engedte, hogy a megrakott üstön forró csokoládé készül. A házba belépve szűkös a hely, hangos karácsonyi zene szólt, a jelmezeket készítették elő. Francz Károlyné Orsi két telefoncsörgés között üdvözölt, és már rohant is tovább intézkedni.
A Partners Hungary helyi aktivistái már napok óta szervezték a délutáni mikulásprogramot az itt élő gyerekek számára. Több mint 120 csomaggal készültek, amelyhez helyi önkormányzati képviselőktől, illetve két civilszervezettől kaptak támogatást.
Sok gyereknek nem jut mikuláscsomagra való, de nem emiatt szerveztük meg az eseményt
– hangsúlyozta Francz Károlyné Orsi kis idővel később, amikor a jelmezek már elkészültek, és beöltözve várták a családokat.
Az itt élő családok nehéz körülmények közt élnek, komfort nélküli házakban, de fontos, hogy kis időre kiszakadjanak a mindennapi problémáikból.
– magyarázta a program jelentőségét. Hozzátette, az elmúlt egy évben változás indult el a telepen, amelynek most még csak apró jelei mutatkoznak meg.
Nyáron virágokat ültettünk, szemetet gyűjtöttünk, s ugyan most télen nehéz csinosítgatni a telepet, de most a közösségépítésre fektetjük a hangsúlyt.
Szükség is van az itt élőknek a közösségi eseményekre, hiszen Mésztelep csak egyike annak azoknak a szegregátumoknak, ahol ma több százezer ember el nehéz körülmények között.
Az egykor prosperáló városrészre még sokan emlékeznek. A helyi kisebbségi önkormányzat elnöke kiemelte, valamikor ezekben az utcákban rendezett körülmények közt éltek sokan. A félkomfortos vagy komfort nélküli lakásokat a cementgyárba dolgozók eredetileg vállalati lakásként kapták. Később, ahogy fejlődött Tatabánya, az egykori „hatajtós“ komfort nélküli lakásokból a városközponthoz közelebb eső panelházakba költöztek.
A Mésztelep és a szomszédságában lévő Hatos telep maradt fenn legtovább, a többi telepet már lebontották, és a vasútvonalat is korszerűsítették. Sokan elköltöztek, hiszen a cementgyárat és a többi üzemet is bezárták
– erről már Duka László János, a helyi roma nemzetiségi önkormányzat vezetője mesélt az Indexnek még tavaly, amikor felröppent a hír, hogy a szomszédos telepet, a Hatostelepet felújítják.
Halász Levente településfejlesztő geográfus szerint a gettósodó szegregátumok látványos növekedése, illetve az ottani szociális problémák erősödése és súlyosbodása a rendszerváltás időszakától datálható, a folyamat akkortól gyorsult fel. A szakember hozzátette, a gettóban élők nagy része már ebbe a kész állapotba születik bele, ahonnan nehéz a kiút.
Ezt támasztotta alá többek közt az az 50 év körüli férfi, aki egyedül neveli gyerekét a telepen, de szintén szóba se jött a mikulásprogramot szervező Orsiék családjában sem a költözés lehetősége. A helyi aktivista szerint kialakult az életritmusuk, ismerősök, barátok közt élnek, és nemcsak ő, de az édesanyja, sőt a nagyanyja is élt, ezért inkább
a költözés helyett a körülmények javítására helyezik a hangsúlyt.
A Francz család a pandémia ideje alatt, amikor lányukat nem vihették játszótérre, saját maguk oldották meg a problémát. A ház előtt hoztak létre gy kis játszóteret, hintával, csúszdával, és más játékokkal. Ezt veszik igénybe a gyerekek is, itt várták a Mikulást is.
A megérkezéséig manók szórakoztatták a gyerekeket, akik mit sem foglalkoztak a cudar idővel. Kezeiket forrócsokis bögrével melegítették, miközben megállás nélkül szóltak az ünnepi dalok a hangszórókból. Végül befutott a nagyszakállú, puttonyos Mikulás, akit egyik gyermek sem ismert fel. Csodálkozó szemekkel meredtek a szemüveges jövevényre, aki egy énekért vagy egy mondókáért cserébe csomagot adott nekik. Hosszú volt a sor, de a Mikulás türelmes, jó kedélyű, s puttonya kifogyhatatlan.
A Mésztelep sorsa azonban továbbra is kérdéses. A városvezetés tavaly a Településszerkezeti Tervben a telepet gazdasági övezetté, azon belül kereskedelmi szolgáltató gazdasági övezetté nyilvánította. Vagyis a felújítás helyett uniós támogatást igénybe véve ipari területet szeretne létrehozni. Az itt élők tisztában vannak a helyzettel, de ahogy Francz Károlyné hozzátette,
addig vagyunk biztonságban, míg ez a támogatás meg nem érkezik.
A telep lebontásáról már sok éve esik szó, de a helyi aktivista bízik abban, hogy sok-sok évig erre nem kerül sor, mert nagyra törő terveik vannak. Többek közt egy nagy játszóteret szeretnének kialakítani az egyik ledózerólt ház helyére, illetve folytatni szeretnék az utcák csinosítgatását.
Időközben már csak néhányan álldogálnak az utcán, beszélgetnek, a Mikulás is továbbállt, a kakaó elfogyott, s este hét óra után már csak néhány eldobott csokipapír jelzi, a Mikulás a Mésztelepen is járt.
(Borítókép: Forgács Marietta / Index)