Az Alkotmánybíróság pénteken közzétett határozatában megállapította: ha az Európai Unióval közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország jogosult a nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására, amíg az EU intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. A testület ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az absztrakt alkotmányértelmezés nem irányulhat az Európai Unió Bírósága ítéletének felülvizsgálatára, illetve jelen ügyben az eljárás az uniós jog elsőbbségének vizsgálatára sem terjed ki. Varga Judit igazságügyi miniszter a kormány nevében még februárban kérte az Alaptörvény értelmezését a luxembourgi bíróság egyik ítéletével összefüggésben. Ebben megtiltották a jogellenesen hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok kitoloncolását. A kormány álláspontja szerint a luxembourgi bírák döntése közvetlenül érinti Magyarország Alaptörvényben rögzített szuverenitását.
Az Alkotmánybíróság december 7-én hatodszor tűzte napirendjére a kormány azon indítványát, amelyben az Alaptörvény két rendelkezésének értelmezését kérte. A Varga Judit igazságügyi miniszter által jegyzett beadványt február 26-án iktatták a Donáti utcában, majd az ügy március 10-én került előadó alkotmánybíróhoz, és az első határozattervezetet június 22-én vitatták meg az alkotmánybírák.
Az igazságügyi tárca vezetője indítványában hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-808/18. számú ítéletére, amely alapján a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó külföldi állampolgárt nem lehet kitoloncolni, ehelyett menekültügyi vagy kiutasítási eljárást kell lefolytatni.
Az igazságügyi miniszter szerint a kiutasítással összefüggésben megállapított uniós szabályok hatékonysága nem garantált. Ezért a luxembourgi bíróság ítéletének végrehajtása arra vezethet, hogy
a Magyarországon jogellenesen tartózkodó nem magyar állampolgár – akinek esetenként a személyazonossága sem ismert – előre nem meghatározható ideig az ország területén marad, ezáltal de facto a népességének részévé válik.
Álláspontja szerint mindaddig, amíg a hatékony visszafogadás érvényesülését az Európai Unió nem éri el, az ítélet szerinti kötelezettség teljesítése a népesség megváltoztatásához vezet, ami közvetlenül érinti Magyarország Alaptörvényben rögzített szuverenitását, a történeti alkotmányon alapuló önazonosságát és a népességére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
Varga Judit szerint ezért elengedhetetlen az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésének és XIV. cikk (4) bekezdésének alkotmánybírósági értelmezése.
E) cikk (2) bekezdés
Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés szerinti hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
XIV. cikk (4) bekezdés
Magyarország – ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet – kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelmük megalapozott. Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.
A miniszter indítványában azt is megemlítette, hogy 2020-ban a Magyarországra érkezett vagy jogellenes belépést megkísérlő illegális migránsok száma 46 179 fő volt.
A migránsok számának növekedése nélkül is évente Magyarország lakossága Hódmezővásárhely lakosságával összemérhető számú olyan személlyel gyarapodna, akinek menekültügyi kérelmét hazánk elutasította, azonban kiutasításokat az európai uniós jogi kiutasítási szabályok nem kellő hatékonysága miatt nem lehet végrehajtani.
Varga Judit szerint ráadásul az érintettek nem mindig tudnak bemutatni személyazonosságuk megállapítására alkalmas igazolványt, így nem azonosíthatóak. Ez pedig kihatással van a magyar hatóságok előtti eljárásokra, és egyben nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet.
Az Alkotmánybíróság pénteken tette közzé 62 oldalas határozatát. Ebben többek közt megállapította, hogy amennyiben
az Európai Unióval közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az Európai Unió intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Az Alkotmánybíróság rámutatott továbbá, hogy amennyiben a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése olyan következményekre vezet, amelyek felvetik a Magyarország államterületén élő személyek önazonossághoz való jogának sérelmét, a magyar állam – intézményvédelmi kötelezettségének keretében – gondoskodni köteles e jog védelméről.
Az Alkotmánybíróság szerint a Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogának védelme az alkotmányos önazonosság részét képezi.
Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta: az absztrakt alkotmányértelmezés nem válhat az indítványra okot adó konkrét ügyben alkalmazandó állásfoglalássá, ezért eljárása során csakis a kérdésből közvetlenül levezethető, valódi alkotmányértelmezési problémákkal foglalkozott.
A testület azt ugyanakkor nem vizsgálhatta, hogy a konkrét esetben megvalósul-e a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése. Így abban a kérdésben sem foglalhatott állást, hogy helytálló-e az indítványozó azon érvelése, hogy az az Európai Unió Bírósága ítéletének következményeként idegen népesség Magyarország népességének ténylegesen részévé válhat; ezek megítélése a testület álláspontja szerint a jogalkotó vagy a jogalkalmazó, és nem az Alkotmánybíróság hatásköre. Az Alkotmánybíróság egyúttal hangsúlyozta, hogy
az absztrakt alkotmányértelmezés nem irányulhat az az Európai Unió Bírósága ítéletének felülvizsgálatára, illetve jelen ügyben – annak jellegéből adódóan – az Alkotmánybíróság eljárása az uniós jog elsőbbségének vizsgálatára sem terjed ki.
Az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése elvezethet-e Magyarország szuverenitásának, alkotmányos önazonosságának, illetőleg az Alaptörvényben foglalt alapvető jogok (különösen az emberi méltóság) sérelméhez.
Az alkotmánybírák szerint az ember – mint valamennyi társadalmi közösség (így különösen az állam) legelemibb alkotóeleme – egy adott társadalmi környezetbe születik bele, amely különösen etnikai, nyelvi, kulturális, illetve vallási meghatározottságai révén mint az ember hagyományos társadalmi környezete definiálható. E körülmények a születés által determinált természetes kötöttségeket hoznak létre, amelyek a közösség tagjainak önazonosságát meghatározó módon befolyásolják. Ezen születés által determinált természetes kötöttségek, illetve tulajdonságok olyan, az ember önmeghatározását befolyásoló körülményeknek minősülnek, amelyek egyrészről a születéssel keletkeznek, másrészről nehezen megváltoztatható tulajdonságok.
Az alkotmányjogi védelemnek nem elvontan, a történelmi és társadalmi valóságából kiragadott egyént kell statikusan védelmeznie, hanem figyelemmel kell lennie a mindenkori élet dinamikus változásaira.
Az Alkotmánybíróság szerint ahogyan az állam nem tehet az alapjogok tekintetében észszerűtlen különbséget ezen tulajdonságok alapján, úgy intézményvédelmi kötelezettségére tekintettel azt is biztosítania kell, hogy az ember hagyományos társadalmi környezetének a megváltozása ezen meghatározó identitáselemek jelentős sérelme nélkül valósulhasson csak meg.
Az alkotmánybírák megállapították, hogy
az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás nem vezethet az Alaptörvény által megkövetelttől alacsonyabb alapjogvédelmi szint érvényesüléséhez.
Ugyanígy nem vezethet az Alaptörvény által megkövetelttől alacsonyabb alapjogvédelmi szint érvényesüléséhez az sem, ha a tagállamokra nézve kötelező uniós jogi norma megfelel ugyan az Alaptörvény alapjogvédelmi követelményeinek, annak végrehajtása azonban elégtelen, vagyis a kötelező normában foglalt eredmény nem vagy csak részlegesen valósul meg. A testület ezzel összefüggésben megállapította, hogy
amennyiben az Európai Unió intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az Európai Unió intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.
A határozathoz, amelynek előadó alkotmánybírója a testület elnöke, Sulyok Tamás volt, két alkotmánybíró (Hörcherné Marosi Ildikó és Pokol Béla) különvéleményt, míg kilencen (Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Horváth Attila, Hörcherné Marosi Ildikó, Márki Zoltán, Salamon László, Schanda Balázs, Szabó Marcel és Szívós Mária) párhuzamos indokolást fűztek.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)