Mit gondol a kormányoldal a 2010 óta eltelt időszakról? Mi az Orbán-titok? Mit olvasott a miniszterelnök a nyáron? Mitől sikeres domináns párt a Fidesz? Peking az új Róma? Olyan 2021-ben megjelent könyveket ismertetünk röviden, amelyek rálátást nyújtanak a politikára, annak meghatározó szereplőire, illetve a geopolitikai folyamatokra.
A megjelenési sorrend alapján az öt ismertetett könyv közül a másodikkal érdemes kezdeni, mert bár 2021-ben jelent meg, de a benne szereplő tanulmányok 2020-ból tekintenek vissza a 2010 óta eltelt kormányzati időszakra, azt a tíz évet helyezik el politikai, gazdasági, társadalmi és geopolitikai kontextusba.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) gondozásában kiadott Magyarország 2020 – 50 tanulmány az elmúlt 10 évről című kötetet Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára, az MCC kuratóriumi elnöke (augusztus 20-tól a miniszterelnök politikai igazgatója) és Mernyei Ákos, a Miniszterelnökség miniszteri biztosa, az MCC jogi iskolájának kutatótanára szerkesztette. Az előszót Orbán Viktor írta.
A több mint ezer oldalas könyv nehezen emészthető, ambiciózus összefoglaló, már csak vaskos méretét tekintve sem az a mű, amit az ember utazás közben lapozgat. Ugyanakkor kétségkívül átfogóan és részletekben menően vizsgálja, veszi át Magyarország tíz évét 2010 és 2020 között a kormányoldal szemszögéből. Utóbbira úgymond garancia, hogy a szerkesztők szerint Magyarország modern kori történetének „legsikeresebb időszakáról” van szó.
A könyvbemutatón – amelyről az Index is beszámolt – Orbán Balázs azt mondta: azért volt szükség erre a tanulmánykötetre, mert tartoznak az utókornak azzal, hogy megírják, mit történik velünk.
Az előszóban Orbán Viktor azt írta: 2010 óta megtalálták a módját, hogy az ország útjába került és tolt kövekből még annak ellenére is lépcsőt építsenek, hogy az utóbbi időben Európa életét az egyik válságból a másikba bucskázás jellemezte.
A szerzők között megtalálható Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum, a XXI. Század Intézet és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatója, Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, Navracsics Tibor kormánybiztos, volt uniós biztos, Stumpf István, a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos, és Vitézy Dávid, a Budapest Fejlesztési Központ vezérigazgatója.
A könyv azoknak ajánlott, akiknek rengeteg ideje van, nagyon szeretnek olvasni, és mélyebben szeretnék beleásni magukat tíz meghatározó év történetébe. A politikával és közélettel foglalkozók könyvespolcára mindenképpen ajánlott, függetlenül attól, hogy milyen pártállásúak.
G. Fodor Gábor (GFG) esetében nem kérdés, hogy a hazai politika frontvonalának melyik oldalán áll, saját hitvallása szerint is harcos típus. Volt már a kormányoldal egyik agytrösztjének számító Századvég stratégiai igazgatója és elnöke is, alapító-főszerkesztője a markánsan kormánypárti 888.hu-nak, jelenleg a Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézetnek a stratégiai igazgatója. Bár G. Fodor Gábor elkötelezettsége nem kérdőjelezhető meg, mégis egyike azon politikai elemzőknek, akikre érdemes odafigyelni.
Idén májusban volt a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány gondozásában megjelent Az Orbán-szabály című könyvének a bemutatója. A politológus-stratéga könyve Orbán Viktor politikáját és teljesítményét helyezi fókuszba.
G. Fodor Gábor az ő konyhájából indítja eszmefuttatását, miközben kávét főz neki a miniszterelnök. Abból a szempontból ez találó kezdés, hogy a könyv célja leegyszerűsítve, szótárszerűen bemutatni, megértetni a kormány boszorkánykonyháját, és annak „titkát”, hogy mit, miért főz ki a miniszterelnök.
Ki ne szeretné tudni, hogy mit rejt a boszorkánykonyha?
– teszi fel rögtön az elején a kérdést a politológus-stratéga. A leegyszerűsítés szándékos, G. Fodor Gábor szerint ugyanis a nyelv uralása hatalom, márpedig egy politikusnak tudnia kell az emberek nyelvén beszélnie, a politikai narratívát minél közérthetőbben átadnia a választóknak.
Függetlenül attól, ki ért egyet vagy sem G. Fodor Gábor véleményével Orbán Viktor céljairól és teljesítményéről, mindazoknak ajánlott a könyv, akik be akarnak „szagolni” a kormányoldal boszorkánykonyhájába. (G. Fodor Gábor termékeny író, decemberben jelent legújabb könyve Politikai virológia – Kormányozni a vírust címmel. Ebben a kormány járványkezelését elemzi, és a vírus „politikai lélektanát” tárgyalja.)
Idén augusztusban nyári ajánlóként tette közzé Orbán Viktor a Facebook-oldalán, hogy szerinte mely könyveket érdemes elolvasni. Az ajánlás tényénél érdekesebb, hogy egy miniszterelnök milyen szellemi táplálékot választ magának kikapcsolódásként.
Négy évvel ezelőtt, amikor megjelent a sajtóban, hogy Orbán Viktor kedvenc könyvei között ott vannak egy izraeli történész, Yuval Noah Harari művei is, az felért egy sikeres marketingkampánnyal. A Homo Sapiens, a Homo Deus és a 21 lecke a 21. századra című könyvek a sikerlisták élére kerültek. Nem túlzás azt állítani, az első vásárlási hullámhoz hozzájárult az az érdeklődés is, hogy sokan kíváncsiak voltak arra, mit olvas a magyar miniszterelnök (meg még nagyon sok ismert külföldi vezető és politikus).
Augusztusban Orbán Viktor négy könyvet mutatott meg, ezek közül a mi listánkon egyet ismertetünk röviden, a hazánkban idén megjelent Szent Benedek válaszútján című könyvet (a másik három: Helen Russel – Egy év a világ legboldogabb országába, Boyé Lafayette De Mente – A kínai észjárás, Ian Douglas – Megbetegít-e a modern technológia?).
Nem mellékes, hogy a szerző, a keresztény-konzervatív író, Rod Dreher több hónapot is eltöltött idén Magyarországon, ott volt például a Mathias Corvinus Collegium (MCC) augusztusi fesztiválján Esztergomban, ahol Tucker Carlson, a Fox News műsorvezetője beszédet mondott. Dreher maga is az MCC vendégelőadója és a Danube Institute vendégkutatója volt a 2021-es tavaszi szemeszterben.
A The American Conservative vezetőszerkesztője többször is pozitívan nyilatkozott a magyar miniszterelnökről és kormányáról. Orbán Viktornak nem csak ez imponálhat, hanem az is, hogy a Szent Benedek válaszútján mondanivalója egybecseng a kormányzati narratívával.
Dreher a könyvével vészharangot kíván kongatni a Nyugat konzervatív keresztényei számára, szerinte manapság a legnagyobb veszély „nem az erőszakos baloldali politikából” vagy a radikális iszlám irányából érkezik, hanem „magából a liberális szekuláris rendből jön”. Ha pedig ezt nem ismerik fel a keresztény-konzervatívok, akkor megpecsételik a kulturális rabságukat és a következő nemzedékek látszólag megállíthatatlan beolvadását.
A könyve arra hív, hogy hosszadalmas és türelmes munkával a konzervatívok visszaszerezzék a „valódi világot” a „modern élet ravaszságából, elidegenedéséből és töredezettségéből”. Dreher hosszan taglalja milyen keresztény közéletre, keresztény oktatásra, új keresztény ellenkultúrára van szükség, de például gyakran foglalkozik az LMBT(Q)-ügyekkel is.
Dreher könnyen, közérthetően és szellemesen ír, de akiknek nincs fogékonysága a keresztény-konzervatív eszmefuttatásokra, azoknak nem ez a legjobb választás a szellemi feltöltődésre, ugyanakkor olyan narratívát bont ki az olvasó számára, amely puzzle-darabként szolgálhat a hazai belpolitika ideológiai csatározásaihoz is.
Friss, ropogós még a Méltányosság Politikaelemző Központ öt elemzőjének – Csizmadia Ervinnek, Lakatos Júliának, Novák Zoltánnak, Paár Ádámnak és Rajnai Gergelynek – a könyve, mely az Uralkodó párt – A Fidesz nemzetközi és hazai történeti összehasonlításban címet kapta. Átfogó munka arról, mit jelent az, hogy domináns párt, melyek az ismérvei és tartalmi feltételei, mi a különbség a dominancia és a hegemónia között, mi a szerepe egy vezetőnek egy domináns pártban, miért számít dominánsnak a Fidesz, mely más külföldi, vagy múltbéli pártokkal hasonlítható össze.
„A választás egyik nagy kérdése az úgynevezett demokrácia–diktatúra-vita, amelyhez szerettünk volna új értelmezési keretet hozzáadni a domináns pártok definíciójával. Ezzel is kontextusba helyezve, mi történt az elmúlt tizenegy évben Magyarországon” – mondta Rajnai Gergely, a könyv egyik szerzője az Indexnek adott interjúban.
A Méltányosság elemzői szerint a Fidesz mindig annak megfelelően finomhangolta a politikáját, hogy milyen igények voltak Magyarországon, illetve milyen trendek domináltak a nemzetközi térben. A könyv nem szokványos szemszögből vizsgálja és elemzi a Fideszt, az elemzők célja nem az volt, hogy ítéletet mondjanak a kormánypárt felett.
„Nem az autokrácia vs. demokrácia kérdésére próbáltuk kihegyezni a könyvet, mint a legtöbb hasonló elemzés, hanem arra, hogy a pártok dominanciája nemzetközileg létező jelenség” – fogalmazott Rajnai Gergely az Indexnek.
A Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője szerint a könyv a fideszes politikusok számára azért lehet érdekes, mert a pártjukat olyan nemzetközi kontextusba helyezi, amire talán ők sem gondoltak volna. Az ellenzéknek ugyanakkor tanulsággal szolgálhat, és akár hozzájárulhat a politikai sikerükhöz. A választóknak pedig olyan értelmezési keretet ad, amely segít átgondolni a magyar politikát, mint folyamatot.
A könyv előmunkájának tekinthető Csizmadia Péter Uralkodó pártok – Miért jön létre, mit fejez ki, és miért ennyire tartós a domináns pártrendszer Magyarországon? című tanulmánya, amely egyébként olvasható az Orbán Balázs és Mernyei Ákos szerkesztette kötetben.
Akár kakukktojásnak is tűnhet és mégsem az, noha Peter Frankopan Új selyemutak – Világunk jelene és jövője című könyve a világpolitika átrendeződésének izgalmas, illetve ismeretgazdag áttekintése. Előzménye, A Selyemutak – Egy új világtörténet az ókortól a 21. század elejéig követte végig, hogy a kereskedelem hogyan hálózta be vérkeringésként az emberi civilizációt. Nem csupán áruforgalmat és gazdasági kapcsolatokat létrehozva népek, királyságok, birodalmak és országok között, hanem csatornákat képezve a különböző vallások és kultúrák terjedése, terjesztése számára is.
Frankopan könyvének legfontosabb tanulsága az, hogy a világ gazdasági, politikai, kereskedelmi és kulturális centruma – történelmi léptékben mérve – folyamatosan mozog, a múltban keletről nyugatra, vagy mostanság nyugatról keletre. Utóbbi mozgást mutatja be a jelen geopolitikai viszonyainak ismertetésével a hazánkban idén megjelent könyvében.
Régen minden út Rómába vezetett, ma Peking a cél
– olvasható a Selyemutak borítójának hátulján. Az aktuálpolitikai viták tükrében meglehetősen provokatív állításként hathat Magyarországon. Frankopannak azonban szerencsére esze ágában sincs moralizálni vagy ideologizálni. Objektíven, tényszerűen részletezi, hogy Kína az általa épített és szorgalmazott új selyemutak hálózatán keresztül hogyan válik a világ középpontjává, ennek pedig milyen következményei, illetve konfliktusforrásai lehetnek. Nem írja azt, hogy ez jó, vagy nem jó, hanem egy folyamat, a kínai geostratégia láncszemeit rakja össze, kitérve az Egyesült Államok gyengülésére és Európa magába fordulására is.
A magyar miniszterelnök ellenfeleinek rossz hír lehet, hogy még egy ilyen nagyívű munkából sem maradt ki Orbán Viktor. Frankopan ugyanis egy helyen hivatkozik rá, amikor megemlíti a 16+1 Együttműködést Európában, amelynek Magyarország is a része.
(...) ma már nyilvánvaló, hogy a világgazdaság súlypontja nyugatról keletre tevődik át, ezt ugyan a nyugati világban még szokás tagadni, de ez nem tűnik értelmes álláspontnak. Azt látjuk, hogy a világgazdaság súlypontja az Atlanti-óceán térségéből a Csendes-óceán térségébe helyeződik át. Ez nem vélemény, hanem tény
– idézi a magyar miniszterelnököt Frankopan. (A részlet Orbán Viktor 2016 októberében mondott beszédéből van, ami a „Dialógus Kína és a Közép-Kelet-Európai Politikai Pártok Között” című konferencián hangzott el.)
A brit történész mindkét könyve ajánlott mindazoknak, akik a világot nem pártpolitikai ideológiák, viták, sajtótájékoztatók vagy közlemények alapján szeretnék érteni. A Selyemutak és az Új selyemutak hátteret adnak a világban zajló folyamatok és mozgások megértéséhez, és megmutatják, hogy milyen környezetben kell Magyarországnak is megtalálnia a helyét.
(Borítókép: Index)