Mint arról korábban beszámoltunk, rettenetes tragédiával indult az év Tapolcán. Egy vonat és egy autó ütközött össze a 7345-ös számú úton. A balesetben négyen meghaltak, egy fiatal lányt pedig mentőhelikopterrel szállítottak kórházba. A MÁV korábbi közlése szerint a balesetkor a fénysorompó jól működött, tilos jelzést mutatott.

A Mozdonyvezetők és Motorvonatvezetők Szakszervezetének (MMSZ) elnöke amellett, hogy a hozzátartozóknak sok erőt és kitartást kíván, arra hívta fel a figyelmet, hogy az ehhez hasonló balesetek – amikor egy személyautó, egy biciklis vagy egy gyalogos a piros jelzés ellenére váratlanul megjelenik az átjáróban – a járművezető számára is komoly traumát okozhatnak.

Sajnos tapasztalatból tudom, hogy min megy keresztül ilyenkor a mozdonyvezető, húszéves pályafutásom alatt nekem is volt már hat gázolásom, köztük olyan is, amikor valaki öngyilkos akart lenni. Szándékosság ide vagy oda, mozdonyvezetőként nincs annál pokolibb, mint átgázolni valakin. Hiába telik el sok-sok év, ha újra arra járok, ahol a baleset történt, hirtelen minden apró részlet beugrik

– mesélte az Indexnek Molnár Péter szakszervezeti elnök, aki szerint a mozdonyvezetők általában patthelyzetben vannak, a vonat féktávolsága ugyanis több száz méter, így szinte esélyük sincs az ütközés megelőzésére.

Ugyanezt közölte lapunkkal a MÁV is, és kiemelte, hogy vasúti hibából 2008 óta nem történt Magyarországon halálos áldozatot követelő baleset.

Ritkán, de történnek csodák

Molnár Péter beszélt arról is, hogy bár a balesetek túlnyomó többségét valóban nem lehet megakadályozni, időnként a megfelelő körülményeknek, a jó látási viszonyoknak és az apró jeleknek köszönhetően még időben meg lehet kezdeni a fékezést.

Egy alkalommal nekem is sikerült megállnom egy, a sínen öngyilkossági szándékkal fekvő fiatal előtt. Megható volt látni azt az összefogást, amit az utasok tanúsítottak, többen leszálltak a vonatról, és beszélgetni kezdtek a sráccal, míg a rendőrök és a mentők kiérkeztek. Szürreális élmény volt felhívni a fiú édesanyját, és elmondani neki, hogy mi történt

– idézte fel a történetet a mozdonyvezető, hozzátéve, hogy ezekben a helyzetekben jött rá igazán, milyen sok mélysége és magassága van ennek a szakmának; így már értelmet nyertek azok a stresszkezelési és pszichoszociális kockázatokra vonatkozó ismeretanyagok is, amelyeket a betanulási szakaszban el kellett sajátítani.

Milyen segítséget kapnak a mozdonyvezetők?

Az éles szituációt követően a járművezetők saját belátásuk szerint dönthetnek arról, hogy folytatják-e aznap a szolgálatot. Amennyiben a lelki trauma következtében erre nem képesek, a társaság új mozdonyvezetőt küld a helyszínre.

Kollégánk a gázolást követő három napra a beosztott szolgálatai alóli mentesítését is kérheti rehabilitációs szabadság címén, de mentori kíséretet is igényelhet, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az átélt trauma feldolgozása érdekében erre szüksége van. A felkért mentor a rehabilitációs szabadság után két szolgálatban elkíséri a mozdonyvezetőt, akinek legfőképpen lelki támogatást nyújt. A mozdonyvezető dönthet úgy is, hogy szakorvosi ellátást igényel

– közölte lapunkkal a MÁV.

Az MMSZ elnöke szerint érdemes élni ezekkel a lehetőségekkel, mert semmi garancia nincs arra, hogy a szolgálat folytatását követően nem történik újra tragédia.

Emlékszem, az én mentorom mindig azt mondta, hogy egy napra elég egy ilyen eset. Sajnos ez is jelzi, hogy milyen gyakoriak a vasúti balesetek

– jegyezte meg Molnár Péter.

A MÁV-tól megtudtuk: 2021-ben összesen 69 vasúti járművezető élt a munkáltató által biztosított speciális lehetőségekkel, a rehabilitációs szabadsággal és/vagy a mentori kísérettel. A társaságnak ugyanakkor nincs tudomása az elmúlt évből olyan esetről, amikor egy mozdonyvezető gázolás vagy ütközéses baleset miatt hagyott volna fel a szakmájával.

(Borítókép: Képünk illusztráció. Fotó: Molnár Zsolt / Index)