A toxikológus és sürgősségi főorvos nemrég elmondta, hogy tart az egyre durvább hullámoktól, és úgy véli, az év legnagyobb szakmai kihívása az lesz, hogy hatékony gyógymódot és terápiát találjanak a fertőzöttek számára. A minap ismét megosztott néhányat a tapasztalatai közül, és bizony egyik sem épp leányálom.

Az elmúlt másfél évben annyi halotti kórösszefoglalót írtam, mint előtte egész életemben. Ennyi rossz hírt még nem közöltem családokkal telefonon, személyesen. Ezt pszichésen is nagyon nehéz feldolgozni. Most először jutott eszembe, hogy ha elkapom a vírust, ebbe én is belehalhatok. Megálltam egyszer egy autópálya-pihenőben, és elgondolkoztam, hogy ez végletes lehet számomra is. A kezem között haltak meg kollégák a járvány kitörésekor, még az oltások megjelenése előtt. Nem értem az oltáselleneseket, vírustagadókat, a konteóhívőket. A kommunikációs zavarok miatt részben a kormány a hibás. Nem tisztázták, kinek kell hinni, kinek a szava mögött áll valóban tudás. Azt sem értem, miért kell zárt ajtók mögött dolgozni, miért nem engedik be sajtót. Akkor lehet harcolni az ellenséggel, ha ismerem az ellenséget. Ehhez pedig kellene az, hogy legyen tudósítás a Covid-osztályokról

– mondta Zacher az ATV Húzós című podcastjében.

A toxikológus és sürgősségi főorvos hozzátette, hogy vannak csodával határos történetek, ahol a Covid-betegek negyvennapnyi lélegeztetés után a saját lábukon távoznak a kórházból, gyakran előfordul azonban az is, hogy as fertőzöttek őt kérik meg, hogy adja át utolsó szavaikat a rokonainak. Ez pedig olyasmi, ami örökre az emberrel marad.

Olyankor az orvosi szobában az ember is belepusztul ebbe a helyzetbe. Most már egyre nehezebb elviselni a tehetetlenség érzését.

Zacher Gábor számára egyébként a sport nyújt mentsvárat, elmondása szerint 10-12 kilométert is lefut, hogy másnap munkába tudjon állni. Számára ez a terápia – derült ki a Blikk szemléjéből.

(Borítókép: Zacher Gábor 2021. május 27-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)