A mindenség elméletét kutatta, Einstein relativitáselméletét alkalmazta kvantumszinten a világegyetem mélyebb megértéséhez. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a fekete lyukak egyirányú átjárók egy másik univerzumba. 2009-ben látványos partit rendezett időutazóknak, amire a meghívókat 2012-ben töltötte fel az internetre. A brit fizikusnak, aki súlyos betegsége miatt több évtizedet tolószékben, beszédszintetizátorral élt le, a legnagyobb rejtélyt a nők jelentették. Stephen Hawking január 8-án lenne 80 éves.
Stephen Hawking 1942. január 8-án született az angliai Oxfordshire-ben, ahová édesanyja a második világháborús londoni német bombázások elől menekült. Születése után a család egyesült Londonban, ahol édesapja az Országos Orvosi Kutatóintézet parazitológiai osztályát vezette.
Stephen a jegyei alapján kifejezetten rossz tanuló volt, olvasni is csak nyolcévesen tanult meg.
A középiskolában osztálytársaitól az Einstein becenevet kapta, de volt, aki meg volt győződve róla, hogy semmire se viszi az életben.
Apja orvosnak szánta, de őt inkább a matematika, a fizika és a csillagászat érdekelte. Tizenhét évesen került az Oxfordi Egyetemre, ahol kissé magányosnak érezte magát, ezért jelentkezett az intézmény legendás evezőscsapatába. Szeretett volna kozmológiával foglalkozni, de ekkor még Oxfordban nem lehetett diplomázni belőle. Aztán lehetőséget kapott a választásra, és 1962-ben úgy döntött, hogy a Cambridge-i Egyetemen szerzi meg a doktori fokozatot.
Nem sokkal a 21. születésnapja előtt állapították meg nála az orvosok a degeneratív idegrendszeri elváltozást. Ez a ritka betegség a motoneuron-betegség (MND) egyik formája, az úgynevezett amiotrófiás laterálszklerózis (ALS), amelynek folytán a beteg akaratlagos izmai, amik többek között a mozgásért, a beszédért, a nyelésért és a légzésért felelősek, fokozatosan elgyengülnek, majd a betegség előrehaladtával leállnak. Ezzel szemben a szemizom egészen a végstádiumig működőképes tud maradni, a tudat is ép marad, ahogy a szívizom sem sérül.
Erre a súlyos, alattomos betegségre 1939 nyarán figyelt fel a világ, amikor a New York Yankees baseballcsapatának sztárja, Lou Gehrig váratlanul bejelentette visszavonulását. Gehrignél, aki 15 éven át, 2130 egymást követő mérkőzésen játszott csapatában anélkül, hogy egyetlen játékról is hiányzott volna, ALS-t diagnosztizáltak. A sportolót kevesebb mint két év alatt vitte el a betegség, amit azóta Lou Gehrig-kórnak is neveznek.
Az ALS ma sem gyógyítható, vagyis végzetes betegség, amely átlagosan 2-5 év alatt vezet halálhoz. Életkilátásaival természetesen Hawking is tisztában volt. Mint bárki mást, a tragikus diagnózis lesújtotta, de később szerencsésnek nevezte magát, mert a betegsége is hozzájárult tudományos sikereihez. Sokkal kitartóbbá, céltudatosabbá tette. Azelőtt sokszor unatkozott, céltanul múlatta idejét, az ALS viszont rádöbbentette, hogy vannak dolgok, amikért érdemes élnie. Sőt a humorát sem veszítette le. Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy ön Stephen Hawking-e, ezt felelte:
Nem, de gyakran összekevernek vele.
Több mint öt évtizedig dacolt a kórral. A mozgás- és beszédképessége hamar romlani kezdett. Évekig bottal járt, majd 1969-ben tolószékbe kényszerült. Öt évvel később pedig már képtelen volt önállóan enni. Egyre kiszolgáltatottabbá vált. A hetvenes évek közepétől még elegendőnek bizonyult a tanítványai segítsége, de már 1980-tól részidőben dolgozó hivatalos ápolókra szorult. 1985-ben drámai fordulat következett be az életében: súlyos tüdőgyulladást kapott, aminek szövődményei miatt a szervezete összeomlott.
Életmentő gégemetszést kellett rajta végrehajtani, aminek következményeként elveszítette beszédképességét.
Hawking kommunikációra képtelenné vált. Egyik tanítványa, Brian Whitt segítségével úgy sikerült újra kapcsolatot teremtenie a külvilággal, hogy a kerekesszékére erősített, ujjakkal, majd a bénulás elhatalmasodása után fej- és szemmozdulatokkal is vezérelhető beszédszintetizátor útján osztotta meg gondolatait.
Hatalmas sikert ért el Az idő rövid története című, 1988-ban megjelent könyvével, amelyet több mint negyven nyelvre fordítottak le, és hetekig vezette a bestsellerlistákat. Ebben a tudományos ismeretterjesztő műben foglalta össze elméletét a világegyetem természetéről. Bemutatta a táguló univerzumot, a kvantummechanikát, a fekete lyukakat és a világmindenség elméletét. A világegyetem létrejöttével kapcsolatban arra a megállapításra jutott, hogy valójában nincs is kezdete, vagyis úgy kell elképzelni, mint ahol „a tér és idő határtalan, zárt felületet alkot”.
Mi mindannyian, tudósok, filozófusok, hétköznapi emberek együtt boncolgathatjuk: miért létezünk, mi a világegyetem. Az emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz, ha erre a kérdésre választ találunk, mert akkor megismerjük isten gondolatait.
A világegyetem dióhéjban című, 2001-ben megjelent munkájában pedig arra a következtetésre jutott, hogy az emberi fajnak nincs jövője, ha nem terjeszkedik a világűrben. A könyvben szót ejtett szinte valamennyi főbb kutatási területéről a szupergravitációtól a szuperszimmetriáig, a kvantumelmélettől az M-elméletig és a holográfiától a dualitásig. Izgalmas elméleti kísérletet tett Einstein általános relativitáselméletének és Richard Feynman sokszoros történelmekre vonatkozó elgondolásának egyesítésére.
Munkásságát végig az vezérelte, hogy összeegyeztesse az einsteini fizika nehéz testek által létrejött gravitációját az attól markánsan eltérő szabályokkal működő részecskefizikával.
2015-ben egy stockholmi konferencián bejelentette, hogy megoldást talált a fekete lyukakkal kapcsolatos információs paradoxon feloldására. A Malcolm Perryvel és Andrew Stromberggel közösen kidolgozott elmélet szerint az információ nem vész el a fekete lyukakban, hanem az eseményhorizonton kétdimenziós hologramok, úgynevezett szupertranszlációk formájában tárolódik. Ezek az információk azonban nem visszanyerhetők. Azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a fekete lyukak egyirányú átjárók egy másik univerzumba.
Utolsó, már halála után megjelent, Rövid válaszok a nagy kérdésekre című könyvében úgy vélekedett, hogy senki sem teremtette a világot, és nincs senki, aki a sorsunkat irányítaná. Ebből pedig az következik szerinte, hogy valószínűleg sem a túlvilági élet, sem pedig a mennyország nem létezik.
A túlvilágba vetett hit csupán vágyálom, nincs rá bizonyíték, és mindennel szembemegy, amit ma a tudományban ismerünk. Úgy vélem, ha meghalunk, csupán porrá leszünk.
Ami az időutazást illeti, elméletileg lehetségesnek tartotta a tér meghajlítását és az idő megfordítását, de a felszabaduló hatalmas energiák miatt mégsem ítélte kivitelezhetőnek. Álláspontját egy látványos akcióval próbálta igazolni. 2009-ben az időutazóknak partit rendezett, amire a meghívókat 2012-ben töltötte fel az internetre. Aztán videófelvétellel igazolta, hogy 2009. június 28-án egyedül ücsörög a Cambridge-i Egyetem egyik hatalmas termében, pedig a meghívón még a helyszín GPS-koordinátáit is feltüntette.
A földön kívüli életről is markáns véleménye volt. Szerinte
az univerzum nagyságából kiindulva szinte biztos, hogy vannak más primitív és intelligens létformák.
Úgy vélte azonban, hogy nem minden ilyen életforma lehet DNS-alapú, tehát nem árt velük óvatosnak lenni, mert a tőlük eredő betegségekre nem leszünk felkészülve.
Saját bevallása szerint élete során a nők jelentették számára a legnagyobb rejtélyt. Mint egyszer viccesen megjegyezte, érti az univerzumot, de a nőket nem. Kétszer nősült. Első feleségét, Jane Wilde-ot 1965-ben vette feleségül, tőle három gyermeke született. Házasságuk azonban válságba került, és 1990-ben elváltak. Másodjára, 1995-ben pedig az egyik ápolónőjét, Elaine Masont vette el, akitől szintén elvált 2006-ban.
A brit fizikus termékeny szerző volt, hiszen három évtized alatt, 1988 és 2018 között számtalan tanulmányt írt, emellett huszonhét ismeretterjesztő kötete jelent meg, köztük több magyarul is. Lányával, Lucy Hawkinggal gyermekkönyvet írtak George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz címmel, amely egy kisfiú életéről szól, aki rajong a tudományért, de a szülei nem osztják a véleményét. A fiatalok azonban tényleg lelkesedtek a tudósért, aki nemcsak a tudományban volt jártas, hanem igazi popkulturális alakká is vált az évek során.
A Nobel-díj kivételével szinte minden tudományos kitüntetést megszerzett még életében. 1978-ban Albert Einstein-díjat kapott az elméleti fizikában elért eredményeiért, 1981-ben Franklin-díjjal jutalmazták, 1982-ben vehette át a Brit Birodalom Érdemrendjét, 1988-ban a fizikai Wolf-díjat, 2009-ben Barack Obama az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetésével, az Elnöki Szabadságéremmel jutalmazta, 2016-ban pedig Breakthrough-díjat is kapott a fizika területén elért munkásságáért.
Visszatekintve úgy tűnhet, hogy egy előre alaposan megtervezett menetrend szerint foglalkoztam a világegyetem eredetének és fejlődésének legjelentősebb problémáival. Ám valójában nem így történt. Nem volt előzetes tervem. Az a helyzet, hogy csak a saját orrom után mentem, és mindig azzal foglalkoztam, ami akkor éppen érdekesnek és megoldhatónak tűnt.
2018. március 14-én hunyt el cambridge-i otthonában. Hamvai a londoni Westminster-apátságban nyugszanak a kimagasló tudósoknak fenntartott temetkezési helyen, Newton és Darwin között.
(Borítókép: Stephen Hawking 2007-ben. Fotó: Bruno Vincent / Getty Images)