Átverésként élik meg a szociális dolgozók azt a húszszázalékos béremelést, amelyet a kormány még tavaly ősszel ígért nekik. Mára kiderült, ennek nagy részét a minimálbér, valamint a garantált bérminimum év eleji emelése teszi a ki, és amit pluszként kapnak, azt amúgy is egyből megeszi az elszálló infláció. Ezek után nem csoda, hogy jelentős a munkaerőhiány a területen, amely az ország legelesettebb embereiről gondoskodik. A minisztérium mindezt azóta cáfolta az Indexnek.
Orbán Viktor miniszterelnök még tavaly október elején egyik szokásos, péntek reggeli, közrádiónak adott interjújában jelentette be, hogy az év elejétől átfogó bérrendezési program várható a közszférában. A kormányzati ígéretek közt akkor elhangzott, hogy január 1-jétől húszszázalékos fizetésemelésre számíthatnak a közel 90 ezres tábort jelentő szociális ágazat munkatársai is.
Csakhogy azóta kiderült, az év elejétől esedékes emelés, ez a bizonyos húsz százalék egyfelől a minimálbér, valamint a garantált bérminimum év eleji emeléséből, másrészt az úgynevezett ágazati bérpótlék intézményéből áll össze. Ez utóbbit a kormány az év elejétől szintén növeli, úgy, hogy a minimálbérekkel együtt ténylegesen kiadja a bérekben a plusz húsz százalékot.
Dacára annak, hogy ez már a harmadik alkalom az utóbbi években, mikor ezzel a technikával állítják be az ágazatra vonatkozó százalékos béremelést, most (is) mindenki másra számított. Miután az év elején egyébként is megtörténik a minimálbér-emelés, az itt dolgozók talán joggal gondolták, ha a kormány plusz húsz százalékot ígér nekik, akkor ők ezt a minimálbér-emelésen felül kapják
– mondta el az Indexnek Migács Tibor, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete (SZTDSZ) elnöke. A szakember hozzátette, például már a két évvel ezelőtti, 14 százalékos béremelésük jelentős hányadát is az akkori minimálbér-emelés tette ki, amit szintén utólag korrigáltak az ágazati pótlékkal.
A szakszervezeti vezető úgy látja, az ágazat dolgozói közül most sokan csalódottak, és átverve érzik magukat. Különösen azok után, hogy a területen dolgozók döntő többsége, körülbelül 70-80 százaléka középfokú iskolai végzettség birtokában végzi a munkáját,
így a bérek a szociális ágazatban jellemzően továbbra is alig haladják meg az év elejével aktuálisan bruttó 260 ezer forintra emelt garantált bérminimumot.
Ehhez képest a munkavállalók és a szakszervezetek jó ideje közvetítik a döntéshozók felé, hogy egy ötvenszázalékos nagyságrendű ágazati bérrendezés jelentene valós felzárkóztatást, és teremtene méltó körülményeket, hogy a szociális szférában dolgozóknak ne kelljen a filléreket számolgatniuk – ezt már Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD) elnöke fejtette ki az Indexnek.
Kik tartoznak egyáltalán a szociális szféra dolgozói közé? Az Index által megkérdezett szakemberek szerint a szociális ágazaton belül a legnagyobb területet az idősek ellátása, gondozása teszi ki, legyen szó bentlakásos intézményekről, idősotthonokról vagy otthoni, házi segítségnyújtásról. A gyerekekkel való foglalkozás szintén sokakat foglalkoztató ága a szociális munkának, a gyermekotthonokban a pedagógusok mellett nem egy szociális szakember foglalkozik a gyerekekkel, akárcsak az iskolák egy részében. A családsegítők és gyermekjóléti központok szintén foglalkoztatják ezeket a szakembereket, ahogy a fogyatékkal élők, a pszichiátriai betegek, illetve a felépülő szerhasználók ellátása is igényli az ő szakértelmüket. Mondani sem kell, a szociális szféra bármely területén dolgozni komoly mentális és fizikai megterheléssel jár, a vele járó felelősségről nem is beszélve. Például az, hogy egy tartósan beteg, fogyatékos gyermek, illetve felnőtt vagy idős ember mennyire élheti méltósággal az életét, nagyrészt a szociális ágazatban dolgozókon múlik.
A szociális szférában olyan szakemberekről van szó, akik nemegyszer azok számára jelentik az utolsó mentsvárat, akikről már mindenki más lemondott. Ha nem is teljesen, de sok szempontból mi, a legrászorulóbbakkal foglalkozók is hasonló helyzetben vagyunk, mint az általunk segített ügyfeleink
– írja le Köves Ferenc az ágazat dolgozóinak mind anyagi, mind erkölcsi értelemben véve perifériára szorult helyzetét.
A SZÁD elnöke a kialakult helyzet felelőseként az összes eddigi és a jelenlegi kormányt egyaránt említi, melyek egyike sem becsülte meg érdemben a szociális ágazat dolgozóit. Köves Ferenc szerint mintha azzal a mindenkori hatalom egyáltalán nem akarna szembesülni, hogy itthon rengetegen szorulnak segítségre. És ha róluk nem beszélünk, miért beszélnénk a velük foglalkozó szakemberekről?
Arra már Ungár Péter, LMP-s országgyűlési képviselő hívta fel a figyelmet, hogy a szociális dolgozók a magyar állam legrosszabbul kereső, leginkább alulfizetett dolgozói. Sőt az állami szférán túl szinte az összes piaci szektorban magasabbak a bérek, mint a hazai szociális szférában.
A mostani húszszázalékos béremeléstől – amelyet nagyrészt elfogyaszt az elszálló infláció – egyáltalán nem szűkül az olló az átlagkereset és a szociális ágazatban elérhető bérek között. Ráadásul az ágazat régi problémája, hogy nincs érdemi különbség a pályakezdők és az évtizedek óta a szakmában dolgozók bére között, ezért a teljes bértáblát kellene átgondolni
– tette hozzá az Indexnek a szociális ágazat ügyeit jó ideje kiemelt témaként kezelő képviselő.
Ezek után nem csoda, hogy az ágazatban nem csupán a jelentős munkaerőhiány, az erős fluktuáció is nem kevés fennakadást okoz. Az Indexnek nyilatkozó szakemberek szerint ahhoz képest, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) hivatalosan közel tízszázalékos szakemberhiányt tart számon az ágazatban, egy két-három évvel ezelőtti közérdekű adatigénylés alapján
bizonyos szociális intézményekből jelentettek akár ötvenszázalékos szakdolgozóhiányt is.
Egyfelől máig jellemző a tendencia, hogy már nem kizárólag a nyelveket beszélő, diplomás szociális munkások vándorolnak külföldre. Miután például a Budapest–Székesfehérvár szolgáltatási tengely gyakorlatilag korlátlan elszívóhatást gyakorol a munkaerőre, a Fejér megyei szociális intézmények komolyan megszenvedik a munkaerőhiányt, amely elérheti akár a húsz százalékot is.
Ehhez képest abból a történelmi sajátosságból adódóan, hogy számos bentlakásos szociális intézmény máig eldugott helyeken, jellemzően vidéki kistelepülések egykori államosított kúriáinak épületében üzemel, ide még mindig könnyebben találnak munkavállalókat, a helyi alternatívák, munkalehetőségek korlátozott száma miatt.
Egy dolog a munkaerőhiány, de gondoljunk csak bele, milyen színvonalú szolgáltatást lehet úgy nyújtani, ha eleve nyolcvanszázalékos feltöltöttség mellett évente lecserélődik a szakdolgozói gárda 10-15 százaléka?! Ez például a gyermekotthonokban azért különösen kritikus, mert egy fogyatékosságban érintett vagy egy állami gondozott gyermeknek különösen fontos, hogy éveken át stabilan tudjon kihez kötődni, pláne azok után, hogy a szülei meghaltak, vagy lemondtak róla
– világít rá a munkaerőhiány és a fluktuáció tragikus hatásaira Migács Tibor.
Arra a folyamatra szintén kritikus szemmel néz a szakma, hogy akárcsak az egészségügyben, az úgynevezett kereslet vezérelte privatizáció, azaz a felsőbb társadalmi osztályok számára megfizethető magánintézmények megjelenése ugyanolyan intenzitással zajlik a szociális szférában is. Ezzel párhuzamosan jelenleg is egyre több szociális intézményét adja az állam egyházi kézbe.
Kérdéseinkkel kerestük az EMMI sajtóosztályát napokkal cikkünk szombati megjelenése előtt. A minisztérium válaszai hétfő délután érkeztek meg. Ezeket változtatás nélkül közöljük.
"Felhívjuk figyelmét, hogy a szociális ágazat béremeléséről közzétett cikkükben félrevezető információk vannak. A kormány tavaly bejelentett vállalását teljesítette: a szociális dolgozók bére 20 százalékkal nőtt január 1-jétől függetlenül a minimálbér és garantált bérminimum 20 százalékos emelésétől.
A béremelés a szociális ágazatban az alapbér és ágazati bérpótlék együttes emeléséből áll. 2021-ben a szociális bruttó átlagbér 310 ezer forint volt, ez 2022. januártól 370 ezer forintra emelkedett, vagyis az emelés mértéke havi 60 ezer Ft, évi 720 ezer forint.
A szociális dolgozók bére 2010 óta átlagosan háromszorosára emelkedett, 2010-ben a szociális átlagbér 137 ezer forint volt. Ezen felül a fizetések vásárlóértékének megőrzését a kormány Európában egyedülálló infllációcsökkentő intézkedésekkel segíti: rezsicsökkentés, kamatstop, benzinárstop, élelmiszerárstop"
– írta válaszában az EMMI az Indexnek.
(Borítókép: Ute Grabowsky / Photothek / Getty Images)