Index Vakbarát Hírportál

A dualizmus korának jolly jokere

2022. január 16., vasárnap 17:42

Hosszú élete során volt honvédelmi, belügy-, közmunka- és közlekedésügyi, de a király személye körüli miniszter is. Segítette Deák Ferencet a kiegyezés előkészítésében, ahogy később támogatta Andrássy Gyula németbarát külpolitikáját. Az utolsó előtti országbíró igazi művészember volt, hiszen tehetségesen írt, rajzolt, festett, több hangszeren játszott, kiválóan énekelt, sőt zeneműve is megjelent. Vezetékneve mégis azért maradt fenn, mert történetesen a nagyapja vásárolta meg a mai Józsefvárosban fekvő Orczy-kert területét. Január 16-án van Orczy Béla születésének 200. évfordulója.

Orczy Béla 1822. január 16-án született Pesten, az egyik legrégebbi magyar nemesi famíliában. A Magyarországon élt első Orczy ugyanis államalapító királyunk feleségének, a bajor Gizella királynénak a kíséretével együtt érkezett a Kárpát-medencébe. Első birtokaik Orciban voltak.

A család vagyonát Orczy István (1669–1749) alapozta meg birtokvásárlásaival. Fia, Lőrinc (1718–1789) vette meg 1783-ban a mai Józsefvárosban fekvő Orczy-kert területét. A költőként ismert főispán úgy gondolta ugyanis, hogy a ligetes, nádas, tavas majorság kiváló vadászterület, közel a fővároshoz. Unokája, Béla életét is végigkísérte a vadászat szenvedélye. Rendszeresen részt vett a főúri vadászatokon. Számtalan, vadakat és vadászatokat ábrázoló rajzot készített. Cikkei nemzedékeken át kedvelt olvasmányai voltak a vadásztársadalomnak.

Deák Ferenc mellett

A pesti egyetemen 1836-ban előbb bölcseleti, majd 1842-ben jogi doktorátust szerzett, és még abban az évben ügyvédi vizsgát is tett. Tanulmányai végeztével megfordult Németországban, Belgiumban és Hollandiában. Hivatali pályáját Pest vármegyében kezdte, helytartótanácsi titkár lett. Az 1847-es országgyűlésen már a felsőház tagjaként vonta magára a köz figyelmét. 1848-ban nemzetőrként, később honvédszázadosként vett részt a délvidéki harcokban.

A szabadságharc leverése után visszavonult a család újszászi birtokára gazdálkodni. Az ötvenes években beutazta Németországot, Franciaországot és Angliát. 1863-ban az ínségsegélyezési bizottmányban tevékenykedett. Ismét aktívan bekapcsolódott a hazai közéletbe.

Az 1865. évi országgyűlésen Deák Ferenc mellett részt vett a kiegyezés előkészítésében.

Szerepet vállalt abban a bizottságban, amely formába öntötte a közösügyes törvényeket, majd a külügyi bizottság tagjaként tagja lett az 1868. évi, Bécsben ülésező első delegációnak is.

A király személye körül

A király személye körüli miniszteri tisztséget 1848-ban, a Batthyány-kormány idején hozták létre. Az első ilyen hivatalt Esterházy Pál töltötte be, akinek fő feladata a magyar külpolitikai érdekek képviselete volt a királynál. Mai szóhasználattal a pozíció tárca nélküli miniszternek is tekinthető. Egyes történészek szerint a kiegyezés utáni kö­zös kor­mány­zás a ki­rály sze­mé­lye kö­rü­li mi­nisz­ter tény­ke­dé­sét gyakorlatilag felesleges­sé tet­te. A rendszer­be ezzel együtt be­le­fért, hogy be­fo­lyá­sa le­gyen a döntések­re, de az is, hogy a ki­rály mel­lett egy reprezentáló ma­gyar nagy­úr legyen. Mindenesetre 

Orczy, aki a tisztséget 1879. szeptember 25-től 1890. december 24-ig töltötte be, tekintélyes névsorba került,

hiszen a hivatalt viselte Esterházy Pálon kívül többek között Festetics György, Tisza Kálmán, Fejérváry Géza, ifjabb Andrássy Gyula, Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Tisza István is.

Arany Krisztina főlevéltáros szerint az Őfelsége Személye Körüli Minisztérium főbb feladatai ezek voltak 1868 és 1918 között:

A külpolitika szolgálatában

Orczy igazi jolly jokernek számított a dualizmus korában, hiszen Tisza Kálmán kormányában nemcsak a király személye körüli miniszter feladatát látta el, de egy füst alatt volt honvédelmi miniszter, közmunka- és közlekedésügyi miniszter és belügyminiszter is.

Politikai pályafutásának csúcsa az osztrák–magyar közös külügyminisztérium osztályfőnöki működésének időszakára esett. Közéleti szereplése azonban jórészt nem a nyilvánosság előtt zajlott. Ahogy a Pesti Napló 1917. február 9-i számában megjelent nekrológjában írták:

Magyarországon sohasem volt kellő érdeklődés a külpolitika iránt, és ennek hivatott művelőit sohasem méltányolták kellőképpen.

A külügyminisztériumban rendkívül széles jogkört kapott. Betekinthetett a teljes diplomáciai levelezésbe, emellett ő volt a keleti ügyek referense is. Kimondottan 

Andrássy Gyula magyar miniszterelnök kérésére került pozíciójába, és lett az ő legfőbb bizalmi embere és informátora,

aki még közvetlen főnökével, Friedrich Ferdinand von Beust közös külügyminiszterrel szemben is képviselte Andrássy koncepcióját, segített lerakni a Németországgal való szövetség alapját.

1895-ben országbírónak nevezték ki, de ekkor már nem járt ezzel együtt a kúriai elnöki poszt. Az 1884. évi XXXVIII. törvénycikk tudniillik szétválasztotta az országbírói tisztséget a tényleges bíráskodástól, és attól fogva a közjogi szerepe abból állt, hogy mint zászlósúr a főrendiháznak tagja volt, továbbá a király koronázása alkalmával a királyi pálcát vitte. Orczy huszonkét évig, egészen a haláláig maradt ebben az állásban. Ő volt Magyarország utolsó előtti országbírója.

Nem képzelte magát államférfinak

Kortársai benne látták a valódi gentleman mintaképét. Művelt, jó modorú ember volt, aki közeli barátjának mondhatta Deák Ferencet, Andrássy Gyulát, Eötvös Józsefet és Tisza Kálmánt is. Tehetségesen írt, naplója a korszak egyik legértékesebb forrása. Emellett szépen rajzolt, festett, több hangszeren játszott, kiválóan énekelt. 1865-ben Emlékeim címmel zeneműve is megjelent. Nem kapkodta el a házasságot, mert már meglett férfiként vette feleségül a nála csaknem három évtizeddel fiatalabb Wallner Teréziát, akitől nem született gyermeke.

Az Ujság korabeli beszámolója szerint még a halála előtti esztendőben is megjelent törékeny alakja a főrendiházban. Mint megjegyezték, szolgák karjára támaszkodva ment be a terembe, hogy törvényhozói kötelességét teljesítse.

Csen­des, nyugodt férfiú volt, aki sohasem vágyott sze­replésre, és érmék daczára mindig a legelső sorok­ban teljesítette misszióját.

Matuzsálemi kort ért meg, hiszen 96. életévében, 1917. február 7-én hunyt el bécsi lakásában.

Sohasem képzeltem, hogy államférfi vagyok, csupán azt, hogy államférfiak munkáját segítettem

– értékelte szerényen saját életművét.

(Borítókép: Orczy Béla portréja. Fotó: Wikipédia)

Rovatok