Schmidt Noémi, a Nébih Analitikai Nemzeti Referencia Laboratóriumának munkatársa az akrilamid mértékét mérte a kávéban. A vegyület az idegrendszerre van hatással, de nagy eséllyel rákkeltő is lehet.
Egy friss magyar kutatás az akrilamid jelenlétét mérte a kávéban. Mint kiderült, a kávéfajta típusa és a feldolgozás módja eltérést mutathat a vegyület mértékében – olvashattuk a Laboratórium.hu oldalán.
Azt is tudni lehet róla, hogy emberi idegméreg, amelyet a Nemzetközi Rákkutatási Hivatal (IARC) a 2A (valószínűleg emberi rákkeltő) kategóriába sorolt.
Az akrilamid 2002-ben vált közéleti témává, amikor a Swedish National Food Administration arról adott ki közleményt, hogy jelen van több élelmiszerben is. A szagtalan, szilárd, fehér színű vegyület kimutatható különböző snackekben, burgonyatermékekben, kenyérfélékben, gabonatermékekben és a kávéban is.
Az akrilamid a kávéban pörkölés során alakul ki, és a folyamat elején van belőle a legnagyobb mennyiségben, ekkor több mint hét milligramm is keletkezhet kilogrammonként. A mennyiség később csökken, a folyamat végére több mint 95 százaléka elbomlik. Vagyis a kevésbé hosszan pörkölt kávék akrilamidtartalma magasabb, mint a sötét pörkölésűeké.
A tanulmányból kiderült, hogy az akrilamid befolyással van az idegrendszerre, hiszen ezek a hatások az embereknél és állatoknál is megfigyelhetők voltak.
Több laboratóriumi állaton is végeztek korábban teszteket (macska, patkány, egér, nyúl, majom), amelyeknél 0,5–50 milligramm akrilamid/kg/nap-adagolás után mindegyik állatnál a végtagok mozgási zavara és izomgyengeség volt megfigyelhető.
A kutatásból megtudtuk, hogy a robustatípusú kávék akrilamidszintje magasabb, mint az arabicafajtáké. Továbbá az is kiderült, hogy nincs jelentős akrilamidkülönbség a koffeintartalmú és a koffeinmentes kávék között.