A gyermekbántalmazás nemtől független. Egy sanyarú körülmények közt nevelkedő gyermek számára indifferens, hogy éppenséggel az apja vagy az anyja veri meg, de az már korántsem mindegy, hogy kap-e védelmet akkor is, ha az anyja üti. Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület szerkesztőségünknek eljuttatott álláspontja szerint Magyarországon az anyáknak elnézik a bántalmazást. Felkavaró tartalom következik.
Az apák érdekeit védő civil szervezetnek több olyan ügyről van tudomása, amikor az anyák gyermekük ellen elkövetett fizikai vagy érzelmi bántalmazását a gyermekvédelem és az illetékes hatóságok eltussolják, miközben az ilyen családon belüli erőszakot nemritkán nők követik el, az apák pedig általában hiába küzdenek gyermekükért.
Az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület a fenti állítás igazolására egy tizennégy éves kislány drámai történetét osztotta meg szerkesztőségünkkel, továbbá egy kétségbeesett édesapa esete is a tudomásunkra jutott, aki ötéves kisfia védelmében folytat kilátástalan harcot a hatóságokkal az édesanyja által bántalmazott gyermekéért.
A Békés megyei orvos édesapa története szívszorító. Kisfia – akit valódi nevét megváltoztatva Ábelnek nevezünk a továbbiakban – 2016 nyarán született, olyan nem tervezett babaként, aki bővelkedett lehetséges apukákban. Ezért a gyermek születése után az apa nyomban apasági tesztet készíttetett, hogy megbizonyosodjon, csakugyan övé a fiú.
Néhány hónapos volt a kisgyerek, amikor a párjával élettársi kapcsolatban élő apa felfigyelt a fenyegető egészségügyi elhanyagolás jeleire és az anyai erőszakosságra, illetve az is kiderült, hogy az anya a gyermeket a nagyszüleire akarta bízni, hogy folytathassa korábban megszokott bulizós életmódját, amibe a család nem fért bele.
Ábel nyolc hónapos volt, amikor az apa először konzultált ügyvédekkel arról, mit tehetne a fia érdekében, a szakértők válasza pedig az volt, hogy semmi esélye nincs, mert Ábel még nagyon kicsi, a hatóságok az anya mellett fogják tartani, hiába hanyagolja el, bántalmazza őt.
Ekkor azt javasolta a párjának, hogy kérjék pszichológus segítségét, hiszen számára nyilvánvalóvá vált, hogy súlyos mentális gondok vannak az anyával. Ő azonban hallani sem akart erről az ötletről, így végül az apa egyedül ment el a terápiára, ahol a terapeuta hívta fel a figyelmét arra, hogy az anya vélhetően erőteljes borderline személyiségzavarban szenved, amely olykor skizofréniába hajlik, mindez erőteljes narcisztikus vonásokkal párosulva. Később egy szakértő meg is állapította, hogy az anyának erőteljesen csökkent a lelkiismereti funkciója, hiányzik nála az empátia, gyermeke irányába felszínesek az érzelmei.
Az anya olykor mézesmázos volt a gyermekkel, máskor azonban minden ok és átmenet nélkül bántalmazta, néha órákon át, és az ilyen esetek után teljesen figyelmen kívül hagyta az igényeit. Az apa beszámolója szerint a gyermeket rengeteg becsmérlés, bántalmazás érte, de a verbális megalázáson túl fizikai erőszakban is bőven volt része.
Ábel kétéves volt, amikor gyermekpszichológust kerestem fel a nála tapasztalt gondok miatt, amelyek a megélt traumák miatt kialakultak
– írja az apa.
A gyerek ugyanis ütötte magát, miközben azt mondogatta, hogy „buta vagyok, nem vagyok jó”, és könyörgött, hogy az apa ne hagyja kettesben az anyjával.
Ekkor az apa ismerősei javaslatára diktafont, majd később kamerát helyezett el a lakásban, hogy kiderítse, mi történik a távollétében, mert a gyermeken lévő ütésnyomokról az anya és Ábel eltérő információkat mondtak. A látottak, hallottak sokkolók voltak: verésekről, lelki terrorról, megalázásról, kínzásokról árulkodtak.
Most néhány felkavaró, szó szerinti idézet következik az apa által a bíróságnak benyújtott dokumentumokból, hogyan bánt az anya az akkor kétéves gyermekével.
A felvételek tanúsága szerint az anya a gyermekét rendszeresen „kis nyomorultnak, kis ganénak, kis rohadék féregnek” nevezi, olyan hangnemben és hangerővel, hogy attól még egy felnőttnek is görcsbe rándul a gyomra, nemhogy egy kisgyereknek, aki közben gyakran sírva kiáltott, hogy
„Apa, hol vagy? Apa, gyere, segíts!”,
az anyja pedig ilyenkor gúnyosan mondta, hogy „apád nincs itthon, nem fog segíteni”, és még jobban bántalmazza.
Az anya nem volt kimerült vagy depressziós. Eljárt bulizni, barátnőzni, és a felvételeken látható egy epizód, amikor a gyermek a földön zokog, ő csokit kezd enni, miközben tovább nyomogatja a chatet a telefonján, zenére ringatózva. Ha a barátnőjével vagy ismerősével beszélt, bájosan társalgott, majd amikor nem látta senki, tovább bántotta Ábelt.
Az apa két év leforgása alatt öt alkalommal kereste fel a gyámhivatalt, ahol azt mondták, intézkedni csak nyolc napon túl gyógyuló sérülés vagy más, ehhez hasonló súlyosságú bántalmazás esetén tudnak.
Azt is mondták, hogy a legtöbb, amit tenni tudnak, annyi, hogy esetleg havonta kétszer egy órára kimennek megnézni a körülményeket, mást nem tehetnek, illetve javasolják az anyának, hogy kezeltesse magát, amit vagy betart, vagy nem.
Ábel félt otthon maradni az anyjával, gyakran őrjöngve könyörgött az apjának, hogy ne menjen el dolgozni, ezért ő mintegy másfél éven át inkább magával vitte a munkahelyére. Később a kisfiú már sikítva könyörgött, hogy ne menjenek haza, mert fél az anyjától, „menjenek el ketten messze”.
Ekkor már amint meglátta az anyját, maga alá vizelt.
Az apa a bírósági iratok tanúsága szerint több szakembertől, hivataltól kért segítséget, és egységesen mindenhonnan azt hallotta, hogy ki kellene emelnie ebből a közegből a fiát, amire azonban a gyermek hároméves kora előtt nincs esélye. A kimentésre kizárólag bírósági eljárás keretében lett volna esély. Az ügyet ismerő pszichológusok, pszichiáterek ugyanakkor figyelmeztették az apát, hogy amennyiben erre sor kerül, bármire számíthat az anya részéről, akár a gyermek életére törhet, vagy magában tehet kárt, és az apát vádolhatja.
Az apa akkori ügyvédének tanácsára be is adta a keresetet, és fiával együtt elköltözött otthonról Budapestre, egy gyermekbarát hotelbe. Ott a kisfiú állapota javult, elhagyták a pelenkát, a pszichés problémái kezdtek megszűnni, normalizálódott az étkezése, testsúlya gyarapodni kezdett.
Ekkor nyolc napon belül ideiglenes elhelyezési döntést kellett volna hozni, ami azonban öt hétig elhúzódott, és végül a bírónő – tárgyalás és személyes meghallgatás nélkül hozott ideiglenes döntésében – az anyánál helyezte el a gyermeket kizárólagos felügyeleti joggal, úgy, hogy az apa attól kezdve a fiát kéthetente, két napokra láthatta. Mindezt egyetlen okkal indokolták, azzal, hogy az apa elment a gyermekkel. Az sem számított, hogy az apának a rendőrség független igazságügyi szakértő pszichológusa átlag feletti nevelési alkalmasságú minősítést adott.
Ez az helyzet immár két éve tart, és a gyermek állapota romlik.
Közben a gyermeket a gyámhivatal védelem alá helyezte, az anyának pedig magatartási szabályokat írtak elő. Ezeket az anya nem tartja be, és nem is lehet vele betartatni. A gyámhivatal a rendőrségen feljelentette az anyát kiskorú veszélyeztetése miatt, de az ügyben két éve még sincs változás, az apa továbbra is kéthetente két napra láthatja gyermekét, és olyankor Ábel rendszeresen azért könyörög, hogy az apa ne vigye őt vissza.
Az ügyben vizsgálódó szakértők – köztük a szolnoki intézet igazságügyi szakértője – leírták, hogy Ábel édesanyjának dilemmái vannak az anyaszereppel kapcsolatban, morális tartása csökkent, cselekedeteit nem mindig tudja kontrollálni, gyermeke igényeit nem ismeri fel, másokat rendkívül jól manipulál, hazugságra, disszimilációra hajlamos.
A gyermekpszichológusok szerint a kisfiún az őt ért traumák miatt 5-6 éves koráig lehetne segíteni, utána életre szóló károsodásai maradhatnak, vagyis minden eltelt nap számít.
Az ügyet alátámasztó dokumentumok alapján talán most az olvasóban is felmerül, hogy vajon mennyire bízhat egy apa a magyar igazságszolgáltatásban, mennyire szolgálja a gyermek érdekét, ha a ilyen történések ellenére mégis az anyánál marad a kizárólagos szülői felügyeleti jog?
Az iménti történetnél nem kevésbé rettenetes az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület tudomására jutott eset, amelynek főszereplője egy kislány.
Az édesapját és a lányát egyaránt próbára tevő hétévnyi drámai küzdelem után az év végi ünnepeket végre együtt tölthette a ma már tizennégy éves kislány az igazi családjával, ami az ő esetében az édesapját és az apai nagymamáját jelenti. A történethez az is hozzátartozik, hogy a kislány a kezdetektől fogva az édesapjával szeretett volna élni, pedig a bíróság ideiglenes intézkedéssel az anyjánál helyezte el, aki viszont igyekezett elidegeníteni őt az édesapjától, és rendre megtagadta az előírt kapcsolattartást. A kislány egyik alkalommal, amikor elszökött a kapcsolattartásra, közölte, hogy márpedig ő nem megy vissza. Ezután hónapok teltek el, mígnem a hatóságok végül intézkedtek: visszakényszerítették a gyermeket az anyához, az apával szemben pedig büntető eljárást indítottak kiskorú elhelyezésének megváltoztatása miatt.
A bíróság végül az anyánál helyezte el a gyereket, annak ellenére, hogy az anyát kétszer elítélte a bíróság kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása miatt.
A kislány számára az igazi rémálom azonban csak ezután kezdődött. Az anya arra vetemedett, hogy az új párjával lefogatta a kislányt, amíg ő ököllel püfölte a fejét. Az ezt követő feljelentés után azonban a bicskei családsegítő központ együttműködött az anyával, annak ellenére, hogy a kislány elmondta nekik a bántalmazást. A martonvásári gyámhivatallal összejátszva kijelentették, hogy a gyerekkel ők bizalmasan beszélgettek, ezért nem lenne korrekt feltárni az általa elmondottakat. Nos, a gyámügyi előadó az anya korábbi tanára volt, akivel barátnői viszonyt ápolt.
A gyermekellenes konspirációnak végül a Székesfehérvári Törvényszék vetett véget, amikor a Móri Járási Hivatalt jelölte ki a további eljárásra. Móron végül megtörtént a csoda: meghallgatták a kislányt, és közölték az anyával, hogy itt bizony nagyon nagy baj van, ez így nem mehet tovább. Közölték, hogy a kislány akár már saját jogán is kezdeményezheti a korábbi elhelyezés megváltoztatását, illetve az édesapa is indíthat emiatt pert, vagy akár perújítást is kezdeményezhet, hiszen a gyermek elmondta, hogy a korábbi eljárásban nem merte elmondani a valóságot, ezért a bírónő fals információk alapján hozta meg az ítéletét.
Végül, pár nappal a téli iskolaszünet kezdete előtt ideiglenesen elhelyezték a gyermeket a még ma is a „gyermek sérelmére” állítólag elkövetett bűncselekmények miatt felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt álló édesapánál, azzal, hogy az előírt határidő letelte után a gyámhivatal megteszi a további lépéseket: pert indít az ideiglenes hatályú elhelyezés véglegesítése iránt.
Mégis, a Móri Járás Hivatalnak köszönhetően a gyermeknek, az apának és a nagymamának egyaránt életük legszebb karácsonyi ajándékát hozta hét év elteltével a 2021-es karácsony.
De ennyi szenvedés után vajon ki foglalkozik mindezzel?
– teszi fel a kérdést Kalmár László György, az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület alapító tagja.
Magyarországon a gyermek testi fenyítésének semmilyen formája nem megengedett, beleértve a fülest, az elfenekelést, a nyaklevest, a rúgást, a harapást, a rángatást vagy az ütlegelést valamilyen eszközzel (fakanál, nadrágszíj, ostor) – áll a Családbarát Magyarország Központ Nonprofit Közhasznú Kft. Csalad.hu portáljának tájékoztatójában.
Testi bántalmazásnak tekinthető a segítő beavatkozás elmaradása, a bántalmazás letagadása, az orvosi ellátás késleltetése is.
Az egyik szülő lehet tanúja a másik szülő bántalmazó viselkedésének, de van, hogy csak a jelekből következtet az elkövetésre. Mindkét esetben felelős a gyermek megvédésért, ha erre önmaga nem képes, akkor szakemberektől kell segítséget kérnie. Azt a szülőt, aki nem akadályozza meg, vagy nem jelzi a gyermekbántalmazást, szintén felelősség terheli.
A fizikai elhanyagolás a táplálék, a ruházat, a személyes higiéné mellőzése, ha felügyelet nélkül hagyják a gyermeket, vagy más módon veszélyeztetik, ugyancsak bántalmazásnak minősül.
A Csalad.hu tájékoztatása szerint amennyiben a szülő a gyermekének kér segítséget, a Pedagógiai Szakszolgálatok pszichológusai, munkatársai támogatást adnak, ha pedig tartósabb beavatkozásra van szüksége, akkor a gyermek nevelésében, gondozásában átmenetileg a gyermekvédelmi szakellátás tud segítséget nyújtani, nevelőszülői, gyermekotthoni ellátás keretében.
A világon évente egymilliárd gyereket ér bántalmazás, és minden hetedik percben erőszakos halált hal egy serdülő
– áll az UNICEF Magyarország ismertetőjében.
Ha ön jogellenes vagy kiskorúakra káros tartalommal találkozik, olvassa el a témáról szóló cikkünket, és használja a cikk végén található bejelentőfelületet!
Vészhelyzetben hívja a 112-es számon a Segélyhívót!
Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20 számon.
A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06-80-505-101 telefonszámon.
(Borítókép: Index)