Ugyan idén januártól megtörtént az egészségügyi szakdolgozók béremelése, ez várhatóan nem változtat érdemben a helyzetükön. A szakdolgozói kör ma jellemzően egyik hónapról a másikra él, és kénytelen számolatlanul túlórázni, hogy valahogy megélhessen. Nem csoda, hogy tele van feszültségekkel a rendszer, ami eleve szenvedés a benne dolgozóknak, a betegekről nem is beszélve. Az érdekképviseletek érdemi beavatkozást sürgetnek.
Orbán Viktor miniszterelnök még tavaly október elején egyik szokásos péntek reggeli, közrádiónak adott interjújában jelentette be, hogy az év elejétől átfogó bérrendezési program várható a közszférában. A kormányzati ígéretek között akkor elhangzott, hogy január 1-jétől 21 százalékos fizetésemelésre számíthatnak a több mint százezres hazai tábort alkotó egészségügyi szakdolgozók is.
Huszonegy százalékos szakdolgozói fizetésemelés ide vagy oda, az alapvető probléma, hogy sosem lépünk egy nagyot előre, hogy végre felzárkóztassuk az évek, évtizedek óta rettenetesen leszakadó egészségügyi szakdolgozói béreket. Cserébe mindig csak kis lépéseket teszünk, és így haladunk. Ezt pedig egyre kevésbé tolerálják a lassan két éve Covid sújtotta rendszerben dolgozó kollégáink
– mondta el az Indexnek Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke.
A szakszervezet vezetője hozzátette: míg az egészségügyi szakdolgozók alapbére évekig el sem érte a garantált bérminimumot, az idén január 1-jétől élő emeléssel is csak néhány tízezer forinttal megy az aktuális bruttó 260 ezres összeg fölé a kezdő bér. (Az egészségügyi szakdolgozóknál azért nem minimálbérről, hanem garantált bérminimumról beszélünk, mert többségük – 75 százalékuk – középfokú végzettségű.)
Ám ha valaki évtizedek óta teljesít szolgálatot a hazai közfinanszírozott egészségügyben, az ő bére sem lesz ennél sokkal magasabb. Legfeljebb akkor, ha rengeteget túlórázik, vállal munkaidőn túli esti, éjszakai és hétvégi pluszműszakot. Konkrét példa, hogy harminc év után egy középfokú végzettségű ápoló mindössze bruttó 45 ezer forinttal többet visz haza, mint azonos végzettségű pályakezdő kollégája.
Több szempontból is kockázatos, hogy jelen állás szerint az egészségügyi szakdolgozói béreket csak jelentős túlmunka árán lehet egy elfogadható megélhetést biztosító szintre feltornázni. Jó kérdés, mit él át egy 24 órázó mentős vagy egy ápolónő, aki az ügyelete 24. órájában foglalkozik a beteggel, illetve milyen ellátást kap a páciens egy ennyire kifacsart szakdolgozótól
– fogalmazta meg aggályait Soós Adrianna.
Nézzük is, hogyan alakulnak idéntől az egészségügyi szakdolgozói bérek:
„Az eleve megalázóan alacsony bérek mellett tovább gerjeszti az indulatokat, hogy míg az orvosok ügyeleti díjait mára viszonylag kiszámíthatóan rendezte az egészségügyi vezetés, ezt a szakdolgozók esetében már kevésbé lehet elmondani” – emelte ki Soós Adrianna. Így az orvosok mára fix díjas ügyeleteivel szemben a szakdolgozók kiegészítő bérezése jelenleg is alapbér-arányosan számolódik.
Idén január 1-jétől az orvosok ügyeleti alapdíja óránként átlagosan bruttó hatezer forintra emelkedett, ami lehet 15, 30 vagy akár 45 százalékkal is magasabb, attól függően, hogy az adott orvos mekkora betegforgalmú, terhelésű helyen ügyel. Az ügyelő orvosoknak járó, eleve nem túl magas összegekhez képest egy szakdolgozó ügyeleti díja most óránként mindössze bruttó 2000–2500 forint.
Ami szintén konfliktushelyzetet teremt, hogy a FESZ elnöke szerint az orvosi bértábla mára azt is egész jól tükrözi – egyben jelentősebb összegekkel honorálja is –, ha egy orvosnak magas a szakmai tapasztalata. Ehhez képest egy egészségügyi szakdolgozó bére három év alatt nagyjából bruttó hat-tízezer forinttal emelkedik, ami kevésbé ösztönzi őket arra, hogy hosszú távon a pályán maradjanak.
Nem értem, miért nem fizetnek jobban, arányosabban a szakdolgozói gárdának, és kínálnak számukra kiszámíthatóbb, motiválóbb szakmai életpályamodellt. Különösen azok után, hogy egy orvos és egy nővér munkakörülményei közel azonosak, illetve a pszichés terhelésben sincs érdemi különbség. A felelősségről nem is beszélve, hiszen az ugyanakkora baj, ha egy nővér hibázik. Nem csoda, hogy zúgolódnak az egészségügyben az emberek, ami nem segít a betegellátásban
– magyarázta Soós Adrianna, aki azt is elmondta: az alapbéreket nézve egy diplomás ápoló az aktuális emelések után is ma átlagosan hatvan százalékkal alacsonyabb fizetésért dolgozik ugyanabban az intézményben, mint egy orvos. Egy középfokú végzettségű egészségügyi dolgozó pedig az aktuális orvosi és szakdolgozói béremelés után is csak az orvosbér 25 százalékát viszi haza.
Azt Balogh Zoltán, Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke is megerősítette az Indexnek, hogy a mostani emelés, amit várhatóan februárban kapnak kézhez az egészségügyi szakdolgozók, továbbra sem szünteti meg az óriási bérszakadékot az orvosi és a szakdolgozói bér között. Mindez pedig továbbra sem különösebben erősíti a dolgozói összetartást a munkahelyeken, ami a betegellátás szempontjából szintén az elengedhetetlen alapfeltételek egyike.
Mivel a magyar egészségügyi dolgozók, ápolók, szülésznők, orvosok, gyógyszerészek, fogorvosok hazai képzése mind uniós direktíva alá tartozik, végzettségüket az EU valamennyi országában automatikusan elismerik. Azaz kellő nyelvismeret, vállalkozószellem és persze lehetőség birtokában ők az unión belül bárhol el tudnak helyezkedni. Ha csak Ausztriáig mennek, ott egy szerényebb képesítésű egészségügyi szakdolgozó is havonta bruttó 2400-2600 eurót keres. A magasabb végzettségű kollégák pedig már a 3000-3500-3800 eurós illetménybesorolásba is bekerülhetnek, nem beszélve az őket illető 13. és 14. havi fizetésről. Mondani sem kell, hogy ezekkel az összegekkel a hazai bérszintek fel sem veszik a versenyt. Így nem csoda, hogy Ausztria és Németország már így is több tízezer jól képzett magyar dolgozót csábított el a hazai állami egészségügyi ágazatból. Egy 2020-as helyi statisztikai összesítés szerint egy Németországban dolgozó orvos bruttó 6000 eurós vagy magasabb bérének az ottani diplomás ápolók és mentőtisztek életkortól függően a 67-70 százalékát is megkeresik, a középfokú végzettségű szakdolgozók pedig ennek legalább az 55 százalékát. Az itthon tavaly bevezetett orvosi bértábla viszont drámai mértékben rontotta ezt a helyzetet a szakdolgozók hátrányára. Már tavaly nyár közepén látható volt, hogy a korábbi 54 százalékról 36 százalékra csökken ez a bérarány, és a folyamat 2022-ben tovább fog romlani, eléri a 20-25 százalékot. A diplomás egészségügyi szakdolgozók és a nem orvosként egészségügyben foglalkoztatott diplomások közötti szakadék is folyamatosan emelkedik.
Amennyiben van kormányzati szándék, hogy javuljon az ágazatban dolgozók helyzete, igazán látni és érzékelni kellene az arra irányuló nemzetgazdasági intézkedéseket, hogy a közellátásban megfelelő számú és végzettségű kolléga legyen. Mindeközben egyre romló kondíciókról érkeznek hozzánk visszajelzések, mert más ágazatokhoz képest a szakképzett egészségügyi szakdolgozók egyre rosszabbul keresnek
– fejtette ki Balogh Zoltán az Indexnek. Kollégáival közel másfél évtizede ostromolja a vezetőket, hogy kiszámítható jövőképet biztosítsanak a szakdolgozói gárdának az egészségügyben.
Miközben az orvosok 2023-ig tartó háromlépcsős béremelési programja jelenleg is zajlik, addig a szakdolgozók nem látnak tovább a mostani, februárban érkező januári fizetésnél. Ahogy további szakdolgozói béremelésről sincs egyelőre egyeztetés.
Mindezt úgy, hogy az érdekképviseleti vezetők szerint romlottak a munkakörülmények az elmúlt évek alatt, például egy ápolónak duplájára nőtt a terhelése, sokkal több beteget kell ugyanannyi idő alatt ellátnia. Éppen ezért égetően fontosnak tartják, hogy a kormányzat a következő hetekben kiadjon egy legalább 2023-ig tartó, az orvosi bérfelzárkóztatáshoz viszonyuló, illetve annak elveit felvonultató szakdolgozói bértáblát is. Garanciájaként annak, hogy az orvosok mellett a szakdolgozókra is ugyanúgy számít az állam, és a vezetés az egészségügyet egy egésznek tekinti.
A szakdolgozói kör ma jellemzően egyik hónapról a másikra él, és nemegyszer tetemes adósságokat halmoz fel. Valamint kénytelen számolatlanul túlórázni, hogy valahogy megélhessen. Szóval itt valamit sürgősen tenni kellene, hogy megtartsuk ezt a rengeteg jól kiképzett egészségügyi dolgozót, akinek a távozása hatalmas veszteség lenne
– vonták le a tanulságot az Indexnek nyilatkozó, egészségügyi szakdolgozókat képviselő szervezetek vezetői.
Míg az orvosok jellemzően a nyugdíjkorhatár betöltése után is dolgoznak, az egészségügyi szakdolgozók számolgatják a napokat, és amint tehetik, menekülnek nyugdíjba. A kamara a lassan két éve tartó járványidőszak alatt nem mérte az országos egészségügyi szakdolgozói hiányt, így a legutolsó, 2019. novemberi adatok alapján a legtöbb hazai közfinanszírozott egészségügyi intézményben 5 és 15 százalék között mozgott a szakdolgozóhiány. „Ugyanakkor a nyugati, határ menti térségben, a fővárosban és a nagyobb megyeszékhelyeken ez az arány meghaladta akár a 15-20-25 százalékot is, ezen belül is elsősorban a fekvőbeteg-ellátásban” – mondta a kamara elnöke. Az eleve jellemző elvándorlást pedig csak tovább fokozta, hogy az állami ellátásban tavaly március elején életbe lépett az új egészségügyi szolgálati jogviszony. Ezt a veszteséget tetézi még, hogy az Indexnek nyilatkozó szervezetek vezetői szerint az utóbbi években folyamatosan és drasztikusan csökken a képzésekből kijövő, fiatal pályakezdő kollégák száma.
(Borítókép: Védőfelszerelést viselő orvosok és ápolók vizitelnek a koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított Covid-osztályon 2020. május 14-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)