Újabb részleteket közölt a 444 a Végrehajtói Kar ügyeit vizsgáló, mintegy 1700 oldalas nyomozati iratokból. A lap ezúttal azokról a végrehajtókról ír, akik a vád szerint tíz- és százmilliókat fizettek Schadl Györgynek, aki aztán Völner Pálnak fizetett a kinevezésükért cserébe. Volt, aki beismerte a vesztegetést, a többség azonban különböző magyarázatokat keresett.
A végrehajtók a magyar igazságszolgáltatás részei, hivatali személyek, akik a bíróságok utasításai szerint járnak el, nélkülük a bírói ítéletek nem érnének semmit, nem működhetnének a bankok, nem lennének szülői felügyeleti perek, ugyanakkor az eljárás során keletkezett érdeksérelmek miatt nem veszélytelen munka. Ez indokolja a megszerezhető magas jövedelmeket.
A Schadl és Társa Végrehajtó Iroda 2020-ban 356 millió forintos forgalom mellett 134,4 millió forint nyereséget termelt,
az Orbán-kormányok pedig még kedvező adózással is támogatták a végrehajtó irodákat. A végrehajtók 100 milliós éves profitja a bajba került adósok által befizetett eljárási költségből adódott össze.
A Központi Nyomozó Főügyészség hét olyan, az elmúlt években kinevezett végrehajtót sorol fel, akik ellen vádemelést javasolnak. Ők azok, akik Schadl és Völner korrupciós kapcsolata révén jutottak végrehajtó irodájához, kinevezésükért cserébe pénzt juttattak a két vezetőnek. Ketten közülük beismerték tettüket, a többiek ártatlannak vallják magukat. A Schadl által alkalmazott séma nagyon hasonló volt minden esetben.
A korrupt módon kinevezett végrehajtóktól a megszerzett osztalékuk 50 vagy akár 100 százalékát is visszakérte.
Ezek a többnyire végrehajtói gyakorlattal nem rendelkező jogvégzett emberek nyerték el alkalmasabb vetélytársaikkal szemben a pozíciókat. A hét frissen kinevezett végrehajtó közül négy 40-80 milliót adott Schadlnak, hárman viszont 190-250 milliót, mindezt másfél és három év közötti idő alatt. Cserébe Schadl havi 1-2 milliót juttatott nekik, a pár százezres fizetésük mellett. Az igazságügyi miniszter helyettese, Völner Pál is így kapta a „fizetését”, havi bontásban átlagosan 2,2 millió forintot.
A vád szerint Völner Pál 83 milliót kapott, míg Schadlnak a végrehajtók összesen 884 milliót fizettek.
A 444 hűbéri rendszerként írta le Schadl és a segítségével kinevezett végrehajtók viszonyát. Erre a vádakat tagadó M.-né példáját idézik, aki korábban Schadlnál dolgozott, és férje is Schadl alkalmazottja volt. Kinevezése után M.-né saját férjét vette alkalmazásba mint végrehajtójelöltet. Vallomása szerint, a Schadltól kapott hitelből éltek, miközben 50-60 milliós bevételt termelő irodájuk volt.
Magyarázata szerint viszont: „Én a Schadl Györgytől nem kértem, hogy juttasson előnyhöz, ilyen tartalmú beszélgetés nem hangzott el köztünk. Amikor jelentkeztem a pályázatra, hirtelen döntöttem, mert éppen megkaptam a jogi szakvizsgaoklevelemet, akkor volt folyamatban egy pályázat, és úgy adtam be az enyémet” - vallotta kihallgatása során M.-né.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)