Ha nem történik sürgős állami beavatkozás, eddig széles körben használt, viszonylag olcsón beszerezhető gyógyászati segédeszközök sora tűnhet el a szaküzletekből. Így akár több százezer érintett maradhat ellátás nélkül, köztük mozgássérültek, halláskárosultak, ágyban fekvő betegek vagy olyanok, akik időszakosan állnak rehabilitáció alatt.
Magyarországon jelenleg egymillió embernek van szüksége átmenetileg vagy tartós jelleggel valamilyen gyógyászati segédeszközre. Az érintettek pontosan tudják, hogy míg ezek egy része a gyógyulásban segít, köztük a mankók vagy a test elveszett funkcióit pótoló ortézisek, mások az egészség fenntartásában játszanak kulcsszerepet. Utóbbi kategória leggyakrabban használt eszközei a vérelemző tesztcsíkok, amelyekkel a diabéteszesek ellenőrizhetik saját vércukorszintjüket.
Miközben azt se feledjük, hogy a gyógyászati segédeszközök nemegyszer a betegek emberi méltóságát is fenntartják. Aki például egy daganatos vagy más bélbetegség, gyulladás, elzáródás, esetleg sugárterápiás szövődmény miatt sztómával él, neki egyáltalán nem mindegy, hogy kap-e jól illeszkedő, megbízhatóan záródó sztómazsákot, amibe ürítheti a bélsarát. Ahogy az ágyban fekvő, magatehetetlen betegeknek sem, hogy egész nap a saját ürülékükben kell-e feküdniük, vagy sem.
Mára a gyógyászati segédeszközön piacán is elszálltak az árak, részben a pandémia hatására. A kereskedők jelenleg is szinte napról napra kénytelenek szembesülni azzal, hogy a beszállítók folyamatosan emelik az árakat, húsz, harminc vagy akár ötven százalékkal. Ám olyan termék is van a palettán, amelynek tavalyról januárra egyenesen duplájára nőtt a beszerzési ára.
Ha a költségek ugrásszerű növekedése nem volna elég, a pandémia általános termékhiányt is okozott. A nagykereskedők és az eszközgyártók hiába rendelték meg ezúttal is a többnyire Távol-Keletről beszerezhető alapanyagokat, illetve késztermékeket, a jelentős alapanyaghiány, valamint az ellátási láncok akadozása miatt a szükséges gyógyászatisegédeszköz-készletek egy része azóta sem vagy igen jelentős késéssel érkezett meg.
A kollégáim közt van olyan, aki már ott tart, hogy az országot járja elfekvő készletek után kutatva, hogy hol lehet még alapanyagot kapni járóbothoz, amely talán a leggyakrabban igénybe vett gyógyászati segédeszközök egyike. Döbbenet
– illusztrálta szemléletes példával az Indexnek az általános termékhiányt az egyik családi vállalkozásban működő fővárosi gyógyászatisegédeszköz-üzlet tulajdonos-vezetője.
Jelenleg is hiánycikk többek között:
A gyógyászati segédeszközöket elsősorban szakorvos, kisebb részben a háziorvos vényre írja fel, és akárcsak a gyógyszereknél, az állami támogatás mértékétől függően a beteg a gyógyászatisegédeszköz-üzletben vagy a patikában kisebb-nagyobb összeget fizet ezekért. A boltosnak pedig törvényi kötelezettsége, hogy kiszolgálja a beteget. Például a sztómaeszközök teljes árának mindössze két százalékát fizeti meg a beteg, míg az inkontinenciatermékeknél 80 százalékos az állami támogatás.
A teljes hazai gyógyászatisegédeszköz-szektorban közel ezer cég mintegy harmincezer munkavállalót foglalkoztat, a hazai orvostechnikai cégek körülbelül 80 százaléka magyar tulajdonban van, a gyógyászatisegédeszköz-üzletek száma pedig nagyjából 700-ra tehető, ezekben szakképzett munkatársak szolgálják ki a betegeket. Emellett megközelítőleg 1000 szakember készít itthon egyedi igények alapján, többek között az uniós előírásoknak megfelelő speciális termékeket. Nélkülük például a cukorbetegek sem jutnának speciális cipőkhöz.
Hiába a drasztikus drágulás és az általános készlethiány, a vonatkozó finanszírozási rendelet előírja, hogy a gyógyászati segédeszközökkel kereskedőknek törvényi kötelességük kiszolgálni a betegeket. Ráadásul továbbra is az állam által megszabott hatósági árakon, mert a társadalombiztosító által támogatott árak közel húsz éve változatlanok. Ezen a listán jelenleg 3400 tb-finanszírozott termék szerepel, és ezeknek már közel a húsz százalékát lehetetlen gazdaságosan forgalmazni, előállítani.
Totális patthelyzetben vagyunk, mert ha a vényre kiadott terméket elszámolom a NEAK felé, és hozzáadom a térítési díjat, amit a beteg fixen fizet az adott gyógyászati segédeszközért, kisebb összeget kapok a végén, mint amennyiért a terméket eredetileg beszereztem. Hetente tízes nagyságrendben nő az eszközök száma, ahol negatív árrést tapasztalunk. Ha törvényesen működünk, az most gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szektorban hamarosan mind csődbe megyünk
– részletezte a problémát a már említett gyógyászatisegédeszköz-bolt ügyvezetője, aki most sorstársaival együtt kénytelen veszteségesen dolgozni. A szakember hozzáteszi, természetesen rendelkezésre állnak úgynevezett helyettesítő termékek, csak épp állami támogatás nélkül, teljes áron. Míg például a rollátor, a kerekes járókeret NEAK-finanszírozással 3700 forintba kerül a betegnek, vény és állami támogatás nélkül már körülbelül 36 500 forint.
A teljes csődöt az üzletben egyelőre a nem vényköteles termékek árának drasztikus emelésével igyekeznek elkerülni. Így volt olyan gyógyászati segédeszközük, amelynek árát a közelmúltban kénytelenek voltak a duplájára emelni, hogy ki tudják gazdálkodni a bérleti díjat és a béreket.
A szakmai érdekképviseletek, élükön az Orvostechnikai Szövetséggel, nem ma kezdték a témáról való gondolkodást. A probléma lényegében egy 2007-ben született törvényben gyökerezik. Ugyanis akkor, a második Gyurcsány-kormány idején született meg az új, máig hatályos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátásról szóló törvény, amely sok mindent felülírt a területen – mondta el az Indexnek Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára.
A törvény többek között megszüntette a korábbi rendszert, mikor a gyártók, illetve az importőrök évről évre leültek az egészségügyi tárca vezetőivel, és közösen megállapodtak, hogy a jövő évtől mennyi lesz a gyógyászati segédeszközök közfinanszírozott ára. Csakhogy a legutolsó ilyen típusú ártárgyalásra 2002-ben került sor, és ennek akkor elfogadott árlistája 2003-ban lépett életbe, vagyis a kereskedők közel két évtizede változatlan árakon adják ezeket a gyógyászati segédeszközöket.
A törvény elméletben biztosít lehetőséget az áremelésre, ám csak jelentős anyagi és adminisztratív többletteher árán, termékenként 300 ezer forintért. a beadványokat ráadásul a NEAK mind következetesen elutasította. Így a cégek egy idő után el is engedték, hogy áremelési kérelemmel keressék a hivatalt.
Mint Rásky László mondja, a közelmúltban akárhányszor leültek tárgyalni a Pénzügyminisztérium, valamint az egészségügyi tárca képviselőivel, rendre megkapták, hogy folyamatosan nőnek az állam segédeszköz-támogatási költségei. Az OSZ főtitkára szerint ez való igaz, mert az esetleges túlköltéseket az állam következetesen kipótolta, beleértve a 2010 utáni kormányokat is. Például a 2010 környékén 44 milliárd forint körüli segédeszköz-támogatás tavaly több mint 72 milliárd forint volt.
Ugyanakkor látni kell, hogy a gyógyászatisegédeszköz-ellátás jelentős része importból származik. Bár a termékek körülbelül harmadát egyedi gyártásban készítik, például a hazai művégtaggyártók, ortopedikusok és cipészek, alapvetően ők is importalapanyagból dolgoznak. Az elmúlt 19 évben többek között az infláció miatt folyamatosan nőttek a költségeik, majd erre a folyamatra tett rá még egy lapáttal a lassan két éve tartó pandémia
– magyarázza Rásky László, hogyan jutottunk el mára odáig, hogy egyre kevesebb gyógyászati segédeszközt tudnak beszerezni a közfinanszírozott hatósági ár alatt.
A szakmának mostanra nem véletlenül meggyőződése, hogy az eddigieknél komolyabb beavatkozásra, sürgős állami segítségre lenne szükség. A forgalmazó ugyanis saját működését veszélyezteti, amennyiben kiadja a negatív árréses terméket. Azzal viszont jogszabálysértést követ el, ha nem szolgálja ki ezekkel a gyógyászati segédeszközökkel a jellemzően alacsony jövedelmű, segítségre szoruló, nemegyszer idős, fogyatékos, segélyekből és nyugdíjból élő betegeket.
Legutóbb októberben kerestük föl a Pénzügyminisztérium, az Emmi és a NEAK vezetőit, a tárgyalás pedig abból a szempontból sikeres volt, hogy elismerték, az ellátási kötelezettség valóban arra kényszerítené a gyógyászatisegédeszköz-üzleteket, hogy veszteségesen működjenek. Kérték, hogy tegyünk javaslatot az áremelésre, amit mi két héten belül a teljes munkaanyaggal együtt el is küldtünk, ám legjobb tudomásunk szerint azóta is az Emminél van elakadva a folyamat
– részletezte Rásky László, hogy közel negyedéve miért nem történik érdemi előrelépés az ügyben. Ha nem lesz azonnali változás, jogszabály ide vagy oda, az OSZ főtitkára lehetséges forgatókönyvnek tartja, hogy a gyártók és az importőrök nemes egyszerűséggel termékeket vesznek le a palettáról. Helyettük pedig rövid időn belül jóval gyengébb minőségű, jellemzően ázsiai gyógyászati segédeszközök áraszthatják el a hazai piacot. Például a 200 ezer, inkontinenciában érintett magyarnak, akinek a nyugati betétből elég volt naponta egy-kettő, kínaiból már öt sem lesz elég.
Rásky László, akárcsak a tapasztalatairól beszámoló boltvezető, abba már bele sem mer gondolni, mi történt, történik a betegekkel, akik hónapok óta nem tudják kiváltani és használni a számukra felírt gyógyászati segédeszközöket. Könnyen lehet, hogy ők azóta is a négy fal közé zárva várják, hogy legyen, amivel kimozdulhatnak otthonról, és jelentős leépülés indult el az egyébként is meggyengült szervezetükben. Az ezzel járó negatív mentális hatásokról már nem is beszélve.
Kérdéseinkkel kerestük az Emmi sajtóosztályát, amint válaszoltak, frissítjük cikkünket.
(Borítókép: Jaap Arriens / NurPhoto / Getty Images)