A MOK és a MESZK úgy látja, hogy a járvány előtt is széttagolt, rossz hatásfokkal működő magyar egészségügy az utóbbi évtizedek legnehezebb szakaszát éli, miután az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény és a koronavírus-járvány kettős nyomás alá helyezte a rendszert.

Álláspontjuk szerint a szolgálati jogviszonyt létrehozó törvény az egészségügy számára idegen, „katonás szemlélete csak a munkaviszonyt szigorította és az intézményirányítást érintette, de nem korszerűsödött ezzel együtt az ellátórendszer szerkezete és működése”.

Nem történt meg az ellátások és a kompetenciák átrendezése. Mindez – a jelentős orvosi alapbéremelés ellenére – munkaerő-ellátási és fenntarthatósági problémákat okoz.

Hiányolják az orvosokéhoz hasonló megbecsülést kifejező, kellő nagyságú szakdolgozói bérfejlesztést, ami az ellátórendszeren belül tovább fokozta a feszültségeket, egyrészt a növekvő béraránytalanság, másrészt a növekvő szakdolgozóhiány miatt.

A politikai kockázatot kerülő, széttagolt irányítású járványkezelés a második hullámtól késve hozta meg a korlátozó intézkedéseket

– olvasható közleményükben a járványkezelésről, hozzátéve: az esetszámok növekedése időről időre nagy terhet rótt az ellátórendszerre, az ellátást pedig „nehezítették a későn és nem konzekvensen érkező intézkedések, protokollok, valamint az adatok nyilvánosságának hiánya”.

Arról is írnak, hogy aránytalan terhet rótt az elöregedő háziorvosi/alapellátó rendszerre is a járványügyi feladatok teljesítése.

Mindez a magánellátás szerepének erőteljes növekedését hozta magával. Ez a munkaerő-elszívó hatás miatt a közellátás működőképességét veszélyezteti. A kapacitáshiány okozta hosszabb várakozási idő a magánegészségügy felé tereli a betegeket, de ezt nem mindenki tudja megfizetni.

A két kamara arra figyelmeztet, hogy a megindult folyamatok a magyar egészségügy kettészakadásával fenyegetnek, ennek hosszabb távon az egész magyar társadalom látja kárát, „mivel Magyarországon nincs két egészségügyre elegendő személyi és pénzügyi erőforrás”.

Az ellátórendszer működőképességének megőrzése, az ellátás minőségének és biztonságának javítása érdekében elengedhetetlennek tartják az alábbi lépéseket:

1. A szakdolgozók bérének érdemi emelése az orvosok béréhez arányaiban illeszkedő módon. Ez növeli a szakdolgozók társadalmi megbecsülését és biztosítja az utánpótlást.
2. Kiszámítható jövőkép az egészségügy minden dolgozója számára, ehhez szakdolgozói életpályamodell bevezetése.
3. A járványkezelés eddigi gyakorlatának szakmai szervezeteket bevonó elemzése. Fontos az őszinte, szembenéző és nyilvános elemzés a hibák feltárása és jövőbeliek elkerülése érdekében.
4. Szükség van a járványkezelés adatainak széles körű nyilvánosságra hozatalára, úgy a lakosság járványtudatosságának javítása, mint a megalapozott szakmai döntések meghozatala érdekében.
5. A közegészségügyi-járványügyi rendszer szervezeti megerősítése, az ÁNTSZ eredeti szervezetének és jogosítványainak visszaállítása.
6. Az egészségügy depolitizálása, szakpolitikai kérdésként kezelése. A szakmai intézmények döntéseire nem nehezedhet politikai utasítás, nyomás.
7. Az ellátórendszer szerkezetének és finanszírozásának hozzáigazítása a megváltozott szükségletekhez és szakmai, tudományos fejlődéséhez. Az elkerülhetetlen financiális és szerkezeti átalakítás transzparens előkészítése, a titkosított reformtervek publikussá tétele.
8. Az új finanszírozási és szabályozási rendszernek az értékalapú egészségügy elvein kell alapulnia, beleértve a minőségkontroll elindítását, a protokollok és minimumfeltételek megújítását, naprakészen tartását.
9. Az ügyeleti rendszer és az ügyeleti bérezés rendbetétele a folyamatos betegellátás érdekében, mind az alapellátás, mind a kórházi ellátás terén, a MOK és a MESZK által javasolt elvek érvényesítése.
10. A műszak-átadás, -átvétel idejének anyagi ellentételezése a megszakítás nélküli munkarendben dolgozók számára.
11. A 13. havi cafeteria és illetményrendszer bevezetése a szakdolgozók körében. Továbbá az egészségügyi ágazati gyógyszer program elindítása: akik egy életen át gyógyítottak, ápoltak, beteget láttak el, nyugdíj után ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy nem tudják kifizetni a gyógyszereiket.
12. A közfinanszírozott és a magánegészségügy szabályozott együttműködését kell megvalósítani. Egy közös egészségügyre van szükségünk, a közellátás megfelelő szinten tartásával, a köz- és magán jól szabályozott, egymást segítő együttműködésével.

A MOK és a MESZK hangsúlyozza, hogy azonnali szakmai párbeszédre, a tárgyalások megkezdésére és intézkedésekre van szükség.

(Borítókép: Balogh Zoltán / MTI)