Több magyarországi területen is megjelenhetnek különféle szennyező anyagok az ivóvízben. A legnagyobb veszély Csongrád-Csanád megyét fenyegeti, de a fővárosi csapvízben is jelen lehet emberi fogyasztásra kártékony anyag.
Megérkezett a Nemzeti Népegészségügyi Központ legfrissebb, 2020-as ivóvízminőség-jelentése, amelyben a magyarországi területek ivóvízminőségét mérik fel régiókra és a víz kémiai tartalmára bontva. A jelentésből többek között kiderült:
Országosan a lakosság 99 százaléka számára elérhető a közüzemi vízellátás.
Bár minőségi szempontokból a vizsgálatok 99-100 százalékban megfelelő eredményt mutattak az országban, jelentős területi eltérések vannak.
Több olyan magyarországi terület van még hazánkban, amelyekben határérték felett mértek szennyező, emberi fogyasztásra nézve kártékony kémiai anyagokat az ivóvízben – amiken belül a legnagyobb problémát az arzén jelenti.
A 2010-es évek elején az ivóvíz arzénkoncentrációja még közel 400 településen volt határérték felett, azonban 2020 végére az arzén, bór vagy fluorid szennyező anyagok jelenléte csak 10 településen volt megfigyelhető:
Az arzén nagyobb dózisban erős gyomortáji fájdalmat, hányást és hasmenést okozhat. Bár a vízben megjelenő mennyiség nem elegendő a tünetek kialakulásához, állandó kis dózisú bevitele Hosszú távon viszont rákkeltő lehet.
Egy másik, szintén magasabb kockázatot jelentő tényező az ólomszennyezettség lehet, ugyanis az gyakran előfordul 30 évnél öregebb épületekben – így a fővárost is nagy mértékben érinti. Az ólomtartalmú ivóvíznek nincsen különös íze vagy szaga, így a felfedezése nagy kihívást jelenthet. A toxikus nehézfém mérgező hatása már régóta ismert; amikor a szervezetbe kerül, egy része a véráramba jut, és a terhes nőknél magzati, a fiataloknál mentális, a felnőtteknél vérképzési károsodást okozhat.
Magyarországon az ólom által okozott káros hatások körülbelül 80 ezer lakóházat és 455 ezer lakást érinthetnek, ezzel összesen 746 ezer fő van kitéve a kockázatoknak.
(via Portfolio)