Nem is értem, hogy lehet az, hogy mi most itt beszélgetünk, a József körút 43. szám alatti irodájukban.

Mire gondol?

Arra, hogy a VIII. kerületi önkormányzat Tulajdonosi, Vagyongazdálkodási és Közterület-hasznosítási Bizottsága tavaly október 6-án elvette a Mi Hazánk párttól a József körút 43. alatti házban az irodahasználat jogát, és felmondta a bérleti szerződést. Méghozzá 5:0-s, egyhangú szavazataránnyal, a fideszes bizottsági elnök is önök ellen voksolt. Az ügy előzménye, hogy az iroda ajtajára egy „Nem lehetünk cigányország” szövegű plakátot helyeztek ki.

Elképesztő, hogy a politikai véleményünk alapján bontotta fel az önkormányzat ezt a szerződést. Bíróság fog dönteni, jelenleg irodahasználóként vagyunk jelen, úgy gondolom, jogellenes az önkormányzat döntése. Bár ők hivatalosan azt állítják, nem a szóban forgó plakát miatt bontották fel a szerződést. A helyi Fidesznek meg azóta szúrom a szemét, hogy a korrupciójuk miatt a feljelentésem nyomán ítélték el jogerősen egy józsefvárosi önkormányzati képviselőjüket, ezt épp egyedül az Index írta meg, mellesleg ez az immár elítélt politikusbűnözőjük is cigány volt.

Pont a VIII. kerületben kirakni egy ilyen plakátot?!

Ez az egyik központi üzenetünk, itt nem csak Józsefvárosról van szó, az egész ország figyelmét fel kell hívni a demográfiai trendre. Gyakran előfordul, így idén is, hogy az év első újszülöttje cigány gyermek, ami nem is lenne baj, mert évszázadok óta születnek cigány gyermekek Magyarországon, de idén a kis Szelim a tizenkilenc éves édesanyjának már a negyedik gyermeke. Ez azért több szempontból is aggályos, üzenetértékű.

Önnek is négy gyermeke van, ha jól tudom.

De nem tizenkilenc éves koromban született a negyedik, hanem három éve. Ezért is mondjuk azt, hogy a harmadik gyermektől már munkaviszonyhoz kellene kötni a különféle családtámogatásokat. Úgy gondoljuk, nem lehet felnevelni egy nagycsaládot akkor, ha a családban senki sem dolgozik. Továbbá megkérdezhetjük, hány éves volt ez a bizonyos hölgy, amikor megszületett az első gyermeke, valamint hol volt ilyenkor a gyermekvédelem, merthogy ő gyerekként szült. No és hogy milyen életkilátásai vannak ennek a hölgynek, és még inkább az – egyelőre – négy gyermekének. Magyarországon a születendő magyarság létszáma generációnként megfeleződik, a cigányságé pedig megduplázódik. És ha ez a trend folytatódik, akkor a Debreceni Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint 2034-ben már több cigány kisbaba fog születni Magyarországon, mint nem cigány. 

Feltéve, hogy igaz a prognózis, ez miért lenne baj?

Egyrészt a magyarság kisebbséggé válhat a saját hazájában, másrészt azért baj a cigányság népességrobbanása, mert rengeteg társadalmi konfliktus kapcsolódik a cigánysághoz, illetve a velük való együttéléshez, és a jelenlegi kormány nem kezeli ezeket a feszültségeket. Az elmúlt harminc év politikája csak egy könnyen megvásárolható és egyre szaporodó lélekszámú szavazóréteget lát a cigányságban. Mindkét oldalé. És ezt a szavazóbázist cinikusan ki- és felhasználják. Tény az – Póczik Szilveszternek a Magyar Tudomány című folyóiratban publikált tanulmánya szerint, amely egyébként  a Soros György által létrehozott Open Society Support Foundation Research kutatási ösztöndíjának felhasználásával készült 1999-ben –, hogy a börtönökben az elítéltek között a cigányság messze felülreprezentált, öt-hatszorosa az aránya a népességben elfoglalt arányának. Tehát nem csoda, hogy a bűnözést összekapcsolják a cigánysággal. Ezek tények, ez nem rasszizmus. Az iskolai erőszak előfordulása is azokban a régiókban és intézménytípusokban magasabb, ahol relatíve sok cigány él. És a munkanélküliség is az ő körükben magasabb az átlagnál. Ezek a cigánysághoz kapcsolódó társadalmi feszültségek. És miközben Magyarország rasszista módon, származás alapján száz- és ezermilliárdokat fizet úgynevezett romaintegrációs programokra, addig a helyzet évről évre csak rosszabb.

Önök netán birtokában vannak a bölcsek kövének?

Azt nem mondom, de mi radikálisan megváltoztatnánk a támogatások rendszerét.

Hogyan?

Egyrészt ki kéne végre mondani azt, hogy a támogatások nem etnikai alapon járnak. Ha valaki leszakadó régióban vagy hátrányos helyzetű településen, szegénységben él, akkor legyen jogosult a támogatásra akkor is, ha nem romának született. Megjegyzem, a származás sokszor nem is dönthető el, sőt, nagyon sokan cigánynak vallják magukat anyagi megfontolásból, holott nem is azok. 

Magam is többször jártam az Ormánságban és Észak-Magyarországon, ezek a szegregátumok nem feltétlenül etnikai, hanem szociokulturális alapon szerveződnek. Az életmódjuk definiálja ezeket az embereket, nem a származásuk. No de szakadjunk el a cigánykérdéstől, itt van az önök úgynevezett Virradat Programja, ez egy százoldalas iromány, benne néhány erősen problémás ponttal. Például itt van az, hogy műveltségi cenzushoz, írni-olvasni tudáshoz kötnék a választójogot. Ezt hogyan képzelik?

Pusztán csak elejét akarjuk venni a szavazatvásárlásnak. Ez a csalás minden választáskor felmerül. A Heves megyei Kompolt polgármestere például legutóbb szavazatvásárlással szerezte meg a polgármesteri széket, és ezt a bíróság ki is mondta. Ráadásul Balázs Zoltán egyetlen szavazattal nyert, azaz ha nincs a voksvásárlás, nem is ő lenne most a polgármester. Ez egy konkrét, bizonyított eset, de hát minden választásnál felmerül a szavazatvásárlás gyanúja. Mármost, ha írni-olvasni tudáshoz kötnénk a szavazójogot, akkor ennek elejét lehetne venni, másfelől gépjárművezetői engedélyt sem adnak alapfokú iskolai végzettség nélkül, a huszonegyedik században igazán elvárható lenne, hogy a szavazópolgár – aki az ország jövőjébe bele akar szólni – ne legyen analfabéta. Akár tényleges, akár funkcionális. Aki nem tudja elolvasni vagy értelmezni egy párt programját, az ne szavazzon. Egy minapi felmérés szerint a szakképzésben részt vevő fiatalok háromnegyede funkcionális analfabéta.

Azért önök sem mennek a szomszédba egy kis populizmusért. Itt van például ez: „Tisztességes bérezést és nyugdíjakat!” Mi az az összeghatár, amitől tisztességes egy fizetés vagy egy nyugdíj? Nem beszélve arról, hogy mi sem egyszerűbb, mint beindítani a bankóprést, csakhogy akkor felpörög az infláció, ahogy napjainkban is tapasztaljuk. Önök hogyan teremtenék elő a bér- és nyugdíjemelés fedezetét?

Nagyon jó kérdés, tudniillik Magyarországon óriási a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb nyugdíj között. A hozzánk hasonló, egy főre vetített GDP-vel rendelkező Lengyelországban hét-nyolcszoros a különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb nyugdíjak között, míg nálunk százszoros. 

Na ne vicceljen!

De bizony. A KSH 2021-es adatai szerint kilenc ember van Magyarországon, akinek a havi nyugdíja meghaladja a kétmillió forintot, ugyanakkor tízezernél is többen kapnak kevesebbet a 28 500 forintos, 2008 óta változatlan nyugdíjminimumnál. Mi azonnal felzárkóztatnánk a létminimum alatt élők nyugdíját.

Itt jön be a képbe a bankóprés.

Nem. Ennek a fedezetét egyrészt a járványszolidaritási adóval teremtenénk elő, ezt már többször is jeleztük a kormánynak.

És ezt a nagyközönség számára nyilván kellemes csengésű adónemet kikre vetnék ki?

A járványkezelés haszonélvezőire. 

Gondolom, az elhíresült Big Pharma-videóban a Szakács Árpád és Schiffer András által megnevezett gyógyszergyártókra.

Például. De nemcsak a Big Pharma gazdagodott meg, hanem a multinacionális tech cégek és a nagy kereskedelmi láncok is a nyertesei voltak a lezárásoknak. Ezek a láncok, például a Lidl és a Tesco, 2020-ban rekordméretű osztalékot fizettek, utóbbi 33 milliárd forintot, mivel 2019-hez képest ugrásszerűen megnőtt a forgalmuk. 

Gondolja, hogy a lezárások miatt vásároltak többet az emberek?

Hát nem? Mindenki felhalmozott otthon! Nem emlékszik? Miközben a korlátozó intézkedések a nagy üzletláncokat nem érintették, a vendéglátást és a szállodaipart agyonvágták. De az igazi nagy nyertesek a vakcinagyártók voltak.

Azt azért ne felejtse el, hogy egy vakcina kifejlesztése dollármilliárdokat emészt fel, amit meg kell előlegeznie a vállalkozásnak.

Az lehet, de utána a haszon csillagászati méretű. És egyre nagyobb.

Lassan elérkezünk a pártjuk vesszőparipájához, az oltáshoz. Mi a bajuk az oltással? Senki sem állította, hogy a vakcinák százszázalékos hatásfokúak.

Nemhogy százszázalékos, de annál nagyságrendekkel alacsonyabb hatásfokú. Ha összehasonlítjuk a másfél évvel ezelőtti nyilatkozatokat a mostaniakkal, akkor jól látható a különbség. Először azt mondták, hogy nem lesz semmiféle mellékhatása a vakcináknak, továbbá élethossziglan fognak védeni a koronavírustól, és ennek tudatában zárták le az országot. Nos, ma már senki sem állítja, hogy a vakcina élethossziglan véd, és bizony mellékhatások is előfordulnak. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azt is mondta tavaly januárban túlzott határozottsággal, hogy akit beoltanak, az nem fertőződhet meg, ma viszont már csak arról szól a fáma, hogy a beoltottak is megbetegedhetnek, legfeljebb a tüneteik lesznek enyhébbek. És hát bizony vannak mellékhatások is.

Ön be van oltva, az elnökük, Toroczkai László viszont köztudottan nincs, sőt, vállaltan oltásellenes. Nem okoz ez feszültséget kettejük között?

Inkább oltáskritikusnak nevezném. De a fél elnökség és a fél párt oltott – bár többségünk csak kétszer, így hamarosan oltatlannak minősít minket a kormány –, köztünk semmi sem okoz feszültséget, higgye el. A Mi Hazánk olyan párt, amelyben mindenki szabadon dönt ezekben a kérdésekben. Pont azt szeretnénk társadalmi szinten is, hogy ne állítsák szembe az oltottakat és az oltatlanokat.

Ezek szerint nem alkalmazási feltétel, hogy oltatlan legyen az illető?

Dehogy, az állami szférában viszont feltétel, hogy oltott legyen. Az persze tény, hogy olyan vakcinákról beszélünk, amelyeknek a hosszú távú hatása ma még ismeretlen. Ezek kutyafuttában, egy-két év alatt kifejlesztett vakcinák, az engedélyezéshez általában elfogadott protokollban megszabott időtartamot jócskán lerövidítették a vészhelyzetre hivatkozva. Továbbá van itt még egy lényeges pont: senki nem vállal felelősséget, ha esetleg meghalna valaki az oltás következtében, mert bizony ilyesmi is előfordult már sajnos. Sem a gyártó, sem az oltást beadó intézmény, sem a magyar állam.

Mondjon nekem olyan államot, amely felelősséget vállal!

Például Lengyelország. Decemberben fogadták el azt a törvényt, amelyben az állam kezességet vállal az oltásért. Ha az illető bizonyítottan az oltásba hal bele, akkor nyolcmillió forintnak megfelelő zlotys kártérítést kap a családja. És már volt ilyen eset. De mondok cifrábbat. Szlovéniában tavaly decemberben felfüggesztették a Janssen koronavírus elleni egyadagos oltásának alkalmazását, miután kiderült, hogy összefüggés van egy haláleset és a vakcina használata között. 

No de, ha így van, ön miért oltatta be magát férjével, Novák Előddel? A négy gyereküket is oltatták?

Főként a nagyszülők és az unokák találkozása érdekében, rájuk való tekintettel vállaltuk az oltást tavaly tavasszal, bár többet nem engedünk beadni magunknak, a gyerekeink oltását pedig végképp ellenezzük, még ha nagyon meg is nehezítik az oltatlan családok életét, abból akkor sem engedünk.

Ez van az egész országban, a szülő oldja meg, még távoktatást sem biztosítanak ilyen esetekre.

Feltűnő, hogy az oltás problematikáját tűzte a zászlajára a Mi Hazánk, az egyéb témákat mintha ejtették volna. Értem én ezt, rövid, könnyen befogadható üzenetekkel kell operálni a politikában, más pártok is ezt alkalmazzák. Mintha a pragmatizmus kezdene dominálni az önök pártjában. Miért pont a vakcinakérdést jelölték meg a fő csapás irányának? A lakosság 25 százalékára becsült oltástagadókat próbálják megnyerni maguknak. Ekkora tömeggel akár választást is lehet már nyerni.

Mi másképpen gondolkodunk. A Jobbikból történt kiválásunk is azt mutatja, hogy mi értékalapú politizálást folytatunk. Hiszen olyan dolgokat is felvállaltunk már, amelyek nem kifejezetten népszerűek. És ha már szavazatszerzésről beszélünk, akkor az a szavazatszerzés, amit Jakab Péter csinál. Hatvan nappal a választások előtt elkezd aláírásokat gyűjteni a kötelező oltás ellen úgy, hogy nem is sokkal korábban még minden addiginál átfogóbb oltási kampányt követelt a Jobbik, és az a Komáromi Zoltán az egészségügyiminiszter-jelöltjük, aki azt mondta: meg kell keresni mind a hárommillió oltatlant, és be kell őket oltani. A kettő egyszerre nem megy. A mi Covid-politikánk nem csak az oltásokra vonatkozik, mi már a lezárásokat is kezdettől fogva elleneztük. Akkor is azt mondtuk, hogy a védekezést a veszélyeztetett csoportokra kellett volna koncentrálni, főleg az idősekre. Akiken pedig szinte észrevétlenül átszaladt a fertőzés, azokat békén kellett volna hagyni, nem kellett volna korlátozni őket a munkájukban.

De ha nem az oltással, akkor hogyan képzelik el a védekezést a koronavírus ellen?

Mi az emberek egyéni felelősségét, egészségügyi önrendelkezési jogát hangsúlyozzuk. Mindenkinek szabadságában áll, hogy eldöntse, mi neki a jó, beoltatja-e magát vagy sem. 

Mielőtt elfelejtem: azt hogyan dolgozta fel 2016-ban, hogy Novák Elődöt, a férjét kirekesztette a Jobbik a parlamenti frakciójából, majd ezek után a 2018-as választásokon ön volt a Jobbik egyik frontembere, sőt, be is jutott a parlamentbe a Jobbik színeiben?

Nem voltam én frontember, politikai vezető tisztséget nem vállaltam a pártban Előd kizárása után, sőt, le is mondtam a frakcióvezető-helyettesi pozíciómról. Én oktatáspolitikával foglalkoztam, szakpolitikus voltam. Voltak persze belső viták, például, amikor Vona Gábor kérte, hogy az Országgyűlés kulturális és oktatási bizottságának elnökeként hívjak össze egy ülést a CEU védelmében, akkor azt megtagadtam, persze találtak rá más jobbikos képviselőt, aki felszólalt a védelmükben. Nem volt sem beleszólásom, sem rálátásom a Jobbik központi vezetésébe, programja kialakításába. Nem értettem egyet a Jobbikban akkor zajló politikai irányváltással. És amikor megvolt rá a lehetőség az első tisztújításon, 2018-ban, megpróbáltuk visszakormányozni a hajót, majdnem sikerült is ez nekünk Toroczkai Lászlóval, de egy szoros eredmény után végül új pártot kellett alapítanunk, még ha kényelmesebb lett is volna maradnunk. És a mai napig őszintén úgy gondolom, hogy nem nekünk kellett volna elhagyni azt a pártot, hanem azoknak, akik az Alapító Nyilatkozatot is nyíltan és tudatosan megtagadták. Igyekeztünk ezért a Jobbik tagságának vállalható alternatívát kínálni, visszatérni az eredeti útvonalra. 

Családon belül hogyan dolgozták fel, hogy a férjét kizárta a Jobbik a parlamenti frakciójából, ön viszont benn maradt?

A mi házasságunk annyira szilárd alapokon áll, hogy ilyen politikai kicsiségek nem tudják megingatni. Persze ez sokszor téma volt a beszélgetéseinkben. Előd is tagja maradt a pártnak, vártuk az alkalmat, hogy visszakormányozzuk a Jobbikot. Nézze, én háromgyermekes anyaként csináltam végig a 2018-as választásokat, utána jött a párton belüli tisztújítás, én amúgy is hullafáradt voltam, eszem ágában sem volt abban részt venni. 

Egy nagyon jó ismerősöm, 23 éves, azért akar elmenni ebből az országból, mert a hatályos törvények nem teszik lehetővé számára az örökbefogadást. Két okból sem. Mert leszbikus, és mert egyedülálló. Ehhez mit szól? 

Tisztázzuk: Magyarországon semmiféle diszkrimináció nem éri a szexuális kisebbségeket. Senki sem vizsgálja, hogy a négy fal között mit csinálnak, a család és a házasság fogalmát viszont definiálni kellett, különben soha nem lesz határa a normák fellazításának, hogy például három férfi is köthessen házasságot, csak ma tűnik abszurdnak.

Hát mi ez, ha nem diszkrimináció, ha leszbikusként nem fogadhat örökbe gyereket, pedig szeretne?

Nézze, a Mi Hazánk fellépése és kiállása az ellen irányult, hogy a gyermekeinket elkezdték rászoktatni a deviáns viselkedésformákra, megpróbálják átnevelni őket. Kétféle álláspont ütközik itt.

Ahogy az Egyesült Államokban és Angliában a különböző neftlixes sorozatokban nőtt az LMBTQ-szereplők száma, úgy nőtt meg a tizenévesek körében azoknak az aránya, akik ilyennek vallják magukat. De nem szeretném megkerülni az örökbefogadás kérdését. A gyereknek az az érdeke, hogy társas párkapcsolatban élő emberekkel nőjön fel. És azt is kimutatták, hogy az egynemű párkapcsolatok sokkal nagyobb része bomlik fel egy-két éven belül, mint a különneműek. Vagyis ez utóbbiak tartósabbak. Tehát ebből a szempontból is jobb a gyereknek, ha különnemű szülei vannak. Törekednünk kell arra, hogy úgymond ideális családokba kerüljenek a gyerekek.

Ki dönti el, hogy mi az ideális? Ha egy férfi és egy nő egymást gyűlölve, folyton veszekedve, elromlott házasságban neveli a gyereket, vagy egyedülálló anya, esetleg két nő vagy két férfi szárnyai alatt, békében, szeretetben nő fel a gyermek?

Rengeteg heteroszexuális pár éveket vár arra, hogy „jusson” nekik örökbe fogadható kisgyerek, nem lenne szabad ezek elé engedni a sorban egyedülállókat vagy homoszexuális párokat. Mégiscsak a család az egészséges társadalom alapegysége.

De a család különböző korokban mást és mást jelentett. Száz, százötven éve még a nagycsalád volt a domináns, amelyben a gyerekek, az unokák biztosították az öregek túlélését. Ezért is vállaltak sok gyereket a házaspárok. Manapság már nem élnek együtt a gyerekek a szülőkkel, a nagyszülőkkel, egész más a családfogalom, mint annak idején. A család régen inkább gazdasági egység volt, semmint vérségi, emocionális. Kinek van joga ahhoz, hogy leszűkítse a család fogalmát?

Szerintem a családnak most is fontos szerepe van , és magasztos tartalma is. És az egész LMBTQ-mozgalom ezt akarja lerombolni. Ezeknek az a célja, hogy a gyerekeket összezavarják. Ki akarják üresíteni a család szó tartalmát, minden értéket és normát relativizálva.

Akkor az ismerősöm mondjon le arról, hogy bármikor is legyen gyereke Magyarországon?

Én nem szeretném, hogy homoszexuális párok más gyerekét neveljék. A konkrét személy esetét persze nem ismerem, de nem hiszem, hogy személyes problémáira a törvényhozás szintjén lehet megoldást találni.

Igen, de a problémák sohasem az általánosság szintjén jelentkeznek, hanem konkrétan!

A gyermeknek nem érdeke, hogy homoszexuális családban nőjön fel, illetve, hogy a család fogalma kiüresedjen. Ezt figyelembe kell venni az egyes esetekben is.

Közben el is érkeztünk a demográfia kérdéséhez. A népesség létszámának puszta szinten tartásához szükséges 2,1-es reprodukciós ráta elérése nem egyéb hiú ábrándnál. Van még remény a „nemzethalál” elkerülésére?

Most 1,59-re ment fel a reprodukciós ráta, azaz átlagban ennyi gyerekük van a magyar családoknak. 

Megfordítható-e ez a szomorú trend a születések számának növelésével? Amikor már egyre kevesebb a szülőképes korban lévő nő?

Ez a kedvenc témám, örülök, hogy felhozta. Orbán Viktor azt mondta, hogy 2030-ra szeretné, ha az országban elérnénk a 2,1-es reprodukciós rátát. Hogy attól kezdve növekedjen a lakosság létszáma. Ezzel több probléma is van. Az egyik az, hogy nem fog sikerülni, hiszen a 2010-től 2022-ig eltelt majdnem 12 év Fidesz-kormányzás alatt 1,25-ről csak 1,59-re sikerült feltornászni a reprodukciós rátát, és a hátralévő nyolc évben további bő öt tizedet kéne növelni, egyre kevesebb szülőképes nővel. Ahhoz, hogy visszakapaszkodjunk a bűvös tízmilliós lélekszámra, és fenntartható demográfiai folyamatok legyenek, minden szülőképes korú nőnek négy gyermeket kellene világra hoznia! Gondolom, könnyen belátható, hogy a jelenlegi támogatási rendszerrel ez nem fog sikerülni. Így pedig az elöregedő társadalom miatt nemhogy a nyugdíjrendszer, de az egész államháztartás fenntarthatósága is kérdéses. Szóval, a probléma óriási.

Ön szerint miért nem születik elegendő gyermek?

Ha megkérdezik a magyar fiatalokat, hány gyermeket szeretnének, általában azt mondják, hogy kettőt, hármat, de... És akkor jön a de. Egyrészt a nők 65 százaléka azt mondja, hogy ő dolgozni szeretne a gyerekek mellett, 25 százaléka pedig azt mondja, hogy ő szülne gyerekeket, de ezt csak egy vagy két gyermek mellett látja megvalósíthatónak. És számos olyan nő is van, aki szülne sok, akár öt, hat, hét gyermeket, de csak akkor, ha anyagi biztonságban fel tudná nevelni őket, úgy, hogy édesanyaként otthon marad. De hát 28 500 forint jelenleg a főállású anyaság állami támogatása, a legkisebb gyermek nyolcéves koráig ennyit kap egy nagycsaládos anya vagy apa, persze családi pótlék és hasonlók mellett, ezért volna szükséges a hivatásos szülőség programjának bevezetése. 

Itt van ön, az élő cáfolat: négy kis gyermeke van, és mégis dolgozik.

Szerencsére rengeteg segítséget kapok mind a négy nagyszülőtől, de ne higgye, hogy könnyű dolgom van, így is nehéz. Pláne, hogy a koronavírust övező túlzott korlátozásokat megsínylik a családok és a gazdaság is. Hiszen egyet köhög a gyerek, szinte máris hazaküldik egy hétre, a szülő meg hogyan dolgozzon úgy? Az a baj, hogy nem pártfogolják eléggé a részmunkaidős, atipikus foglalkoztatást. A kormánynak valóban vannak előremutató szociális intézkedései, de a dolgozni is vágyó anyák munkavállalásának megoldására még mindig nem talált megoldást. 

Ha valami csoda folytán megnyernék a választást április 3-án, megtartanák a kormány családpolitikai intézkedéseit?

Persze. Sőt, a családtámogatás mértékét nemcsak megtartanánk, hanem növelnénk is. Az első gyerek megszületését még jobban kellene támogatni, hiszen akkor a legnagyobbak a kiadások, a második, harmadik gyerek már sok mindent örököl az elsőtől. De van még egy súlyos gond: az anyák életkorának drasztikus kitolódása az első gyermek megszületésekor. Így már jóval kisebb eséllyel lesznek nagycsaládok, pedig az volna az állami érdek is. Harminc, harmincöt év fölött hatványozottan nőnek a vetélés és az egyéb betegségek kockázatai. Nem beszélve arról, hogyha negyvenéves korban szülnek a nők, akkor egységnyi idő alatt sokkal kevesebb gyerek jön a világra, mint ha harminc-, netán húszéves korban szülnének. Persze látja, nincs gond a korai szüléssel. A cigányoknál. 

Ezért kellene megoldani a felzárkóztatásukat, és ez szigorúan állami feladat lenne. De ha mindazokat a szükséges támogatásokat megvalósítanánk, amiket a beszélgetésünk közben felsoroltunk, arra a kuvaiti, katari vagy a norvég egy főre eső GDP sem volna elegendő. Megint visszaérkeztünk a szociális demagógiához, a populizmushoz. Meg a bankópréshez. Miből teremtené elő mindennek a fedezetét?

Ahogy mondtam, a járványszolidaritási adóból, meg a korrupció visszaszorítását célzó programcsomagunk is segítene, no meg a milliárdos oligarchákra kivetett vagyonadó is fontos volna. Vegyük Mészáros Lőrincet. Az ő nevéhez köthető vagyon – fogalmazzunk így – akkora, mint amekkora a Horthy-korszakban a tíz leggazdagabb magyaré összesen volt. 

Nem lehet olyan törvényt hozni egy jogállamban, ami név szerint Mészáros Lőrincet vagy más konkrét személyt adóztatna meg.

Név szerint nem, de körül lehetne írni. Bizonyos összeghatár felett hetvenöt százalékos adókulcsot vezetnénk be. Óriási pénzek vannak jobb- és baloldali oligarcháknál egyaránt. 

Nem könnyű egyensúlyozni a populizmus és az észszerű tervezés határmezsgyéjén. Különben is, az Alkotmánybíróság elkaszálná, mint ahogy a végkielégítésekre kivetett 99 százalékos kulcsot is megsemmisítette.

De egy 75 százalékos kulcsú vagyonadó már átmenne. És ezt csak mi vethetjük fel, akiknek nincs oligarchánk. A Mi Hazánk Mozgalom elszámoltatná az oligarchákat, de a sok esetben törvényesített politikusbűnözés miatt a közvagyon visszaszerzése csak a milliárdosokra kivetett vagyonadó révén sikerülhet, márpedig a Mi Hazánk nem ígérgetni szeretne, hanem tényleges, radikális lépéseket tervezünk e téren is. A milliárdosok megadóztatása ráadásul azért is indokolt és igazságos, mert a társadalmi olló egyre jobban szétnyílik a szegények és gazdagok közt, a társadalmi mobilitás csökken, tehát szükség van a milliárdosok nagyobb adójára.

Szembeszökő az az eltolódás, ami a Mi Hazánk kezelésében, tálalásában tetten érhető az elmúlt három évben. Nem is olyan régen még a kormánymédia kedvencei voltak, a liberális sajtó meg ott ütötte önöket, ahol tudta, mára viszont feje tetejére állt minden. Hogy a legfrissebb példát említsem: a Telex.hu, a Hvg.hu, a 24.hu, a 444.hu bőséges terjedelemben beszámolt az önök „Covid-diktatúra-ellenes” tüntetéséről, ahogy az Index is, a kormányközeli orgánumok viszont egy betűt sem írtak róla. Észrevette?

Hogyne. Egyszerű a magyarázat. Pár éve nem az volt a kormánymédia szándéka, hogy a Mi Hazánkat támogassa, hanem az, hogy a Jobbikot gyengítse. És a két törekvés véletlenül egybeesett. Tudtuk, hogy állami támogatás nélkül borzasztó nehéz lesz kiépíteni egy országos hálózatot, igen, minden lehetőség jól jött, a kormánymédia szimpátiája is. Csakhogy mára ezek a kapuk légmentesen bezárultak. Olyannyira, hogy már kitiltottak engem a kormány hivatalos Facebook-oldaláról, engem, a magyar parlamentben dolgozó országgyűlési képviselőt. Azért, mert oltásellenesnek nyilvánítottak. 

Gődény Györggyel és az ő pártjával nem szövetkeznek? Hiszen megvan a közös platform, az oltásellenesség.

Nem, nem. Az igaz, hogy az oltáskritikus embereket akarjuk képviselni, de Gődény Györgynek a kamupártos és SZDSZ-es múltja nem teszi lehetővé, hogy vele szövetkezzünk. Egy ilyen szövetség hiteltelenítené a mi ügyünket. De még a Mi Hazánk elhallgatásához egy adalék. A pártunk megjelenése a hírközlési eszközökben – MTV, Hír Tv, ATV, Kossuth Rádió Reggeli és Esti Krónika – 0,2 százalék, a TV2-ben és az RTL Klubon nulla százalék, tehát ott egyáltalán nem létezünk, miközben a közvélemény-kutató cégek többnyire már a parlamenti bejutás, az ötszázalékos küszöb fölötti értékeket mérnek a Mi Hazánknak. Még szerencse, hogy az ellenzéki médiában legalább a legutóbbi, többezres tüntetésünkről hírt adtak. A sajtótájékoztatóinkon rendre nem jelenik meg senki, a közleményeinket is szinte mindig mellőzi a média.

Hogyan állnak a közvélemény-kutató cégek felmérései szerint?

A Medián 7 százalékot mért nekünk minden választói szegmensben. Továbbá a 2019-es önkormányzati választáson a Mi Hazánk összesített eredménye 5,1 százalékos volt. Eközben az akkor publikált négy közvélemény-kutatási felmérésből kettő egy százalékra mért bennünket, kettő pedig két százalékra. Vagyis óriási különbség volt a prognózisok és a valóság között. De van egy ennél cifrább dolog is.

Micsoda?

Eljutott hozzánk egy belső képernyőfotó, amit a telefonos kérdezőbiztosok küldtek el. Az látható, hogy fel kell tenniük a kérdést: ki szavazna a Fideszre, ki az egyesített ellenzékre, ki a Mi Hazánkra, ki a Kutyapártra. Igen ám, de használati utasításként oda van írva a lapra, hogy ez utóbbi két pártot ne olvassák be a telefonba! Tehát tudatos és szándékos alulmérés zajlik, a bizonyítékok megtalálhatók a Facebook-oldalamon.

Látta az Elkxrtuk című filmet?

Nem. 

Miért nem? 

Szándékozom megnézni, még nem volt rá időm. Az elnökünk látta, a férjem látta, az ő véleményüket már hallottam. 

És?

Kár, hogy csőcseléknek van beállítva a tévészékházat megostromló tömeg.

Voltak benne ilyen elemek is, ez tagadhatatlan. A Túró Rudikat nem kellett volna kilopkodni a feltört automatákból.

Az csak egy marginális eleme volt az ostromnak. Az egész tiltakozáshullám teljesen másról szólt, már akkor is az elhallgatásunkról.

Mit gondol, a Mi Hazánk honnan szippantja el a szavazókat, a kormánypártoktól vagy az ellenzéki összefogástól?

Ez is egy jó kérdés. Sok olyan támogatónk van, akit az oltáskritikus retorikánk állított a mi oldalunkra. Van hatmillió olyan ember Magyarországon, aki vagy kényszeroltott, vagy nem oltatta be magát. Azonkívül nagyon sok egykori jobbikos csatlakozott hozzánk, olyanok, akik eleinte bizalmatlanok voltak velünk szemben, de idővel megtapasztalták, hogy elvi politikát folytatunk. És sok a csalódott fideszes. Akik jobboldalinak vallják magukat, de nem szeretnének a Fideszre szavazni. 

Akkor mégiscsak fenyegetést jelentenek a kormánypártra.

Lehet, de én inkább mégis azt gondolom, hogy ez a Covid-kérdés keresztbe szeli a politikai törésvonalakat, és jobbról, balról hozzánk terel bizonyos csoportokat. Például olyanokat, akiket a munkahelyük elvesztésével zsaroltak és kényszerítettek bele az oltásba. Meggyőződésünk, hogy egyre szélesebb körben talál meghallgatásra a programunk. Bizakodva nézünk a parlamenti választások elé. 

(Borítókép: Dúró Dóra. Fotó: Karip Tímea / Index)