Az Alkotmánybíróság hétfőn közzétett határozatában elutasította az ellenzéki képviselők azon indítványát, amelyben azt állították, hogy a lakcímnyilvántartás az általuk támadott módosítás következtében már nem képes igazolni a tényleges helyben lakást. A testület szerint viszont az állandó lakóhely fogalmának változása önmagában a politikai részvételi jogok feltételeit nem befolyásolja.
Az indítványozó ellenzéki parlamenti képviselők a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény – a 2021. évi CXIX. törvénnyel módosított, 2022. január 1-jén hatályba lépett – 5. § (2) bekezdésének hatálybalépésére visszamenőleges megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
A módosítást megelőzően a lakóhely fogalmi eleme az életvitelszerűség volt.
Eszerint a polgár lakóhelye annak a lakásnak a címe volt, amelyben a polgár él. A módosítás nyomán viszont a lakóhelyen való életvitelszerű tartózkodás követelménye megszűnt.
A polgár lakóhelye: annak a lakásnak vagy szállásnak (a továbbiakban együtt: lakás) a címe, amely a polgár állammal, továbbá a természetes és jogi személyekkel, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel való hivatalos kapcsolattartása, valamint lakóhelyhez kötött jogai és kötelezettségei megalapozásául szolgál.
Az indítványozók szerint a lakcímnyilvántartás a módosítás következtében már nem képes igazolni a tényleges helyben lakást. A képviselők arra is felhívták a figyelmet, hogy miután ez a nyilvántartás képezi a választói névjegyzék alapját, a módosítással kiüresedik a lakóhellyel való szorosabb kapcsolat követelménye, amelynek pedig meghatározó jelentősége van az országgyűlési képviselők általános választásán és a népszavazáson.
Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa azonban határozatában, amelynek előadó alkotmánybírója Sulyok Tamás, a testület elnöke volt, elutasította az indítványt. Az alkotmánybírák indoklása szerint
a törvényalkotó a lakóhely fogalmának megváltoztatását elsősorban a polgárok személyi adatai és lakcímük közhiteles nyilvántartásának adattartalma és a polgárok valós lakóhelye mint tényhelyzet között gyakran előforduló diszkrepancia feloldása miatt találta szükségesnek.
A nyilvántartás ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal által megállapítottan jelentős számú esetben nem a valóságot tükrözte.
Ugyanakkor – mutatott rá az Alkotmánybíróság – a lakcím továbbra sem lehet bármely lakás, ugyanis a szabályozásnak továbbra is sarkalatos eleme, hogy a polgár vagy saját lakásba jelentkezhet be, vagy olyanba, amelynél rendelkezik a szállásadó nyilatkozatával.
A határozat arra is kitér, hogy az állandó lakóhely fogalmának módosításán kívül a jogalkotó sem a vegyes választási rendszeren, sem az állandó lakóhellyel szorosan összefüggő helyi és európai parlamenti választási és helyi népszavazási, valamint az egyéni választókerületi választójogi szabályokon nem változtatott.
Az állandó lakóhely fogalmának változása pedig önmagában a politikai részvételi jogok feltételeit sem befolyásolja.
Az állandó lakóhely fogalmának változása a helyi és európai parlamenti választáson és a helyi népszavazáson való részvétel mellett kizárólag az egyéni választókerületi választójog gyakorlásának helyére lehet kihatással, vagyis arra, hogy az egyéni választókerületben választásra jogosult választópolgár melyik egyéni választókerületben szavazhat.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)