Nem fogadható el az erőszakos megoldás az ukrajnai helyzet rendezésére. Ez a hivatalos magyar álláspont, amelyet Orbán Viktor is képviselt békemissziónak nevezett moszkvai látogatása során. Hazánk elkötelezett Ukrajna szuverenitása mellett, érdekelt a független és életképes működésének megőrzésében. De vajon mi következik mindebből a kárpátaljai magyarságra nézve? Egyebek mellett erről is kérdeztük Németh Zsoltot, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnökét.

A kormány információi szerint mennyire súlyos a helyzet, számolnak-e a konfliktus fegyveres eszkalációjával?

A két szemben álló ország viszonyának koncepcionális keretét a minszki megállapodás tartalmazza. Ha a Duma kérésének megfelelően Oroszország elismeri a két szakadár ukrán köztársaságot, az eszkalálhatja a feszültséget, és a Krím elismerését követő helyzetet idézhet elő, azaz az említett területek annexiója sem zárható ki. Magyarország a katonai szövetség tagjaként osztja a NATO megközelítését, amely egyrészt az elrettentést célozza, másrészt a párbeszéd fenntartását. Mielőtt Orbán Viktor Moszkvába látogatott, ezért is egyeztetett a NATO főtitkárával.

Milyen végkifejlet felé mutatnak az eddig látott orosz lépések?

A háború irányába mutat a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság elismerése, miközben a megfigyelt határ menti katonai csapatmozgások ezzel ellentétes irányba, ami növeli a diplomáciai megoldások mozgásterét.

A stratégiai célok esetében milyen egyenleg vonható Oroszország és Ukrajna jelenlegi helyzete alapján?

Azáltal, hogy Oroszországnak sikerült a szénhidrogének piaci árát felvernie, a pillanatnyi helyzet nyertesének tekinthető. Sikerült az Egyesült Államok Kongresszusa és a Fehér Ház támogatását megnyernie az Északi Áramlat üzembe helyezéséhez, miközben a világ biztonságpolitikai térképére is eredményesen helyezte fel magát. Nem függetlenül ettől a NATO–Oroszország-együttműködés is új lendületet kapott.

Paradox módon Ukrajna is nyertese a jelenlegi helyzetnek, hiszen nyugati, kollektív felelősségvállalás mutatkozott meg az ország területi integritása mellett. Ennyire egyértelmű és karakteres álláspontot korábban sosem tapasztalhattak. További járulékos eredmény számukra a háttérben megvalósult haditechnikai fejlesztések sokasága is.

Ennek a feszült helyzetnek leginkább Európa a vesztese, láthatóan margóra került, hiszen nélküle zajlanak az Európa biztonságát meghatározó tárgyalások. Nem világos, hogy kontinensünk egyáltalán milyen platformon keresztül lesz képes bekapcsolódni ebbe a diskurzusba. Kilenc év után látogatott el az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elnökeként a lengyel külügyminiszter Moszkvába, azt javasolva, hogy e szervezet égisze alatt kerüljön sor a békés rendezésre. Ami biztosan megállapítható, hogy Európa biztonsága több sebből vérzik.

Mennyiben érintett az orosz–ukrán konfliktusban a kárpátaljai magyarság?

Ennek a helyzetnek a kárpátaljai magyarok a túszai. A mi feladatunk az, hogy kimentsük őket e kényszerű szerepből. Kétoldalú megoldásban gondolkodunk, ami persze nem jelenti azt, hogy ne kellene felhasználni az ottani magyarok érdekében nemzetközi eszközöket – Európa Tanács, Velencei Bizottság – a nyomásgyakorlásra. Az a célunk, hogy végre hagyják békén a magyar iskolákat, tegyék lehetővé a magyar nyelv használatát. Ha Sztálin és Hruscsov lehetővé tette a múltban, akkor reális elvárás, hogy egy euroatlanti integrációban érdekelt Ukrajna garantálja ezeket az alapvető emberi és kisebbségi jogokat. Szerzett jogokat nem lehet elvenni!

Feltételezem, hogy ezekben a hetekben intenzív információáramlás zajlik a kormányzat és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) között. Milyen igényeket fogalmaztak meg hazánk felé az ottani magyarságot képviselő szervezetek, illetve vezetők?

Alapvetően hálásak az autonómiát célzó törekvéseik diplomáciai támogatásáért, a jelenlegi kiélezett helyzetben pedig az az elvárásuk, hogy Magyarország ne engedje el a kezüket. Ennek érdekében hazánk olyan áldozatokat és kockázatokat is vállal, mint például a NATO–Ukrajna Tanács döntéshozatalának megvétózása abban az esetben, ha nem sikerül érvényre juttatni a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogait.

Ezt a lépést különös megvilágításba helyezi a jelenlegi orosz–ukrán konfliktus. Miközben keleti szomszédunk szuverenitása forog kockán, mi Putyin elnök Oroszországával törekszünk minél jobb kapcsolatra. 

Amikor a kárpátaljai magyarokról van szó, akkor ennek a politikának – noha gyakran ér minket ilyen vád – az égvilágon semmi köze nincs Oroszországhoz. Nem igaz, hogy az Oroszország-politikánk függvénye lenne a Kárpátalja-politikánk. Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy napjainkban Ukrajna gázellátása Magyarországon keresztül történik, miután ellátásuk a keleti oldalról szünetel. Csak nyugatról kaphatnak gázt.

Fontos azt is megjegyezni, hogy humanitárius együttműködés keretében gyógykezelünk Magyarországon sebesült ukrán katonákat, árva gyerekek nyári üdüléséről gondoskodunk.

Milyen pillanatnyilag Kárpátalján a közhangulat? 

Nincs pánik, az elmúlt időszakban az ottani magyarok kénytelenek voltak hozzászokni, hogy egy geopolitikai konfliktus árnyékában élnek.

A történések eszkalálódása esetén Magyarország számol-e olyan forgatókönyvvel, hogy keleti határán jelentős mértékben megemelkedik a migrációs nyomás?

A kormány minden eshetőségre felkészült, de nem akarunk pánikhelyzetet kiváltani azzal, hogy ennek a kezelését illetően részletekbe bocsátkozunk. 

A pánikhelyzet kialakulásának taktikai kerülésével függ össze az is, hogy – noha a szomszédos orosz–ukrán konfliktus biztonsági kockázata ugyanakkora – Lengyelországgal és Romániával szemben Magyarországra nem érkeznek NATO-erők?

Ennek inkább ahhoz van köze, hogy Romániával és Lengyelországgal szemben Magyarországon nincs olyan pánik, mint e két uniós tagállamban. Úgy látjuk, hogy hazánk biztonságát garantálni tudjuk.

A NATO nélkül is?

A mi biztonságunkat a NATO alapító okmányának 5. cikkelyében foglalt kollektív védelemre utaló kitétel garantálja, ezért Magyarországot nem érheti semmilyen komolyan vehető fenyegetés. Ugyanakkor fontos feladatunk, hogy teljesítsük a NATO-kötelezettségeinket. Egyébként ugyanez a célunk a megfelelni akarás nélkül is, mert nemzetstratégiai érdekünk egy ütőképes magyar hadsereg és egy ütőképes hadiipar megteremtése. Legkésőbb 2024-re el is érjük GDP-arányosan a kétszázalékos hadseregfejlesztési ráfordítást. Mindezen túl részt veszünk minden olyan, a biztonságot szolgáló NATO-feladatvállalásban, mint amilyen például a balti országok légterének védelme és ellenőrzése. A térséget lázban tartó konfliktus békés rendezése érdekében azonban diplomáciai csatornákon továbbra is világossá tesszük, hogy nyitottak maradunk Oroszországgal a párbeszédre.

(Borítókép: Németh Zsolt. Fotó: Papajcsik Péter / Index)