Február 18-án jár le a középiskolai jelentkezési határidő. A tartalmában megújult, rugalmasabb szakképzési rendszerben a nyolcadikosok már az egyetemekre való továbblépést is kínáló végzettséget biztosító technikumok vagy a mélyebb szakmai tudást nyújtó szakképző iskolák közül válogathatnak. Erről, illetve a felnőttképzés kínálta lehetőségekről beszélgettünk Pölöskei Gábornéval, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) szakképzésért felelős helyettes államtitkárával.
Az előrejelzések szerint hány diák választja a továbbtanulás során a szakképzést? Vagyis hogy fog megoszlani a gimnáziumokba és szakképző centrumokba való jelentkezés?
Jósnak kellene lennem ahhoz, hogy válaszolni tudjak erre a kérdésre. Reményeim természetesen vannak. Két évvel ezelőtt jelentősen átalakítottuk a szakképzés rendszerét. Az első alkalommal hat százalékkal, tavaly tíz-tizenkét százalékkal választották többen a szakmatanulást, mint az előző években. Változatlanul úgy gondolom, hogy várható még további emelkedés.
Ausztriában és a nyugat-európai országokban általában a tanulók 20-25 százaléka megy gimnáziumba, a többi diák a szakképzést választja. Magyarországon tavaly 39 százalék ment gimnáziumba, a többiek a szakképzésben tanultak tovább. Tehát jelentős elmozdulás történt. Jó lenne, ha idén tovább emelkedne a szakképzést választó tanulók száma.
Mikor fogják elérni az elvárások szerinti irányszámot ?
Ez azzal is összefügg, hogy a magyar gazdaság milyen ütemben fejlődik. Ha továbbra is ilyen mértékben, mint ahogy most, akkor változatlanul szükséges egy gyors, dinamikus emelkedés a szakképzésben, merthogy szüksége van a munkaerőpiacnak minőségi képzett munkaerőre.
Az is látható, hogy a szülőkhöz és a gyerekekhez is eljutott az az üzenet, hogy lehet és érdemes olyan szakmát tanulni, amely biztos megélhetést, jó kereseti lehetőséget nyújt.
A szakképzési rendszer kínálatát még vonzóbbá teszi, hogy akár még a továbbtanulást is megalapozhatja, vagyis többféle karrier lehetősége van benne.
Vannak-e már tapasztalatok az átalakított szakképzési rendszerről? Melyek a pozitívumok, és mi az, amin esetleg még javítani kell?
A fő cél, hogy a szakképzés rugalmasan, naprakészen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci igényekhez, a munkaadók elvárásaihoz. Az elmúlt években rengeteget tettünk ezért, de a finomhangolás állandó feladatot jelent a továbbiakban is. Megváltozott maga a rendszer, megváltozott a tartalom és megváltozott a módszertan is. Ez magával hozta azt, hogy új szakmák alakultak és régiek szűntek meg. Ehelyett úgynevezett alapszakmákat hoztunk létre, amelyeknek a képzésére csak az iskolák jogosultak. Fontos változás az is, hogy a szakmák tartalmának megújítása a gazdaság szereplői által történt, az ágazati készségtanácsok gyakorlati információkat adtak arról, melyek azok a tartalmak, amelyeket el kell hagyni, és melyek hiányoznak. Így például a digitális kompetenciák kiemelt szerepet kaptak minden ágazatban, minden szakmában, olyanoknál is, amelyekről korábban nem gondoltuk volna.
Ez például egy jelentős tartalmi változás. Ma már az oktatóink nem tudnak a régi jegyzeteikből tanítani, mert nagyot változott a világ. Erre adtunk gyakorlati válaszokat.
A diákok szempontjából érzékelhető ez a fajta változás?
Két dologban lehet mérni; az egyik, hogy a diákok bejárnak-e az órára, a másik pedig, hogy hasznosnak tartják-e a képzést, tehát megtanulják-e az anyagot. Mindkét esetben pozitív változást tapasztaltunk. Jóval kevesebb a hiányzás, mint a korábbi időszakban. A másik, hogy élvezik a tanítást. Átálltunk a projektoktatásra, ami nem tantárgyízű. Ez azt jelenti, hogy az elmélet és a gyakorlat nem válik el egymástól az új rendszerben. A projektfeladatok során a tanár csak mentorként vesz részt, a feladatot a diák végzi, aki így nagyon gyorsan kézzelfogható eredményt érhet el.
Nem mondom, hogy az elején nagyon könnyen ment. Különböző változásmenedzsment-képzéseket tartottunk a vezetőknek, hogy könnyebben tudjanak átállni az új feladatokra. Ebben még további támogatást kell adnunk a szakképzésben oktatók számára.
Fontos kiemelni azt is, hogy a gyerekek választhatnak a technikum vagy szakképző iskola között, mindkettőben ösztöndíj jár nekik. Ez az általános ösztöndíj a technikumban nyolcezer forint, a szakképzőben ennek duplája, vagyis tizenhatezer forint.
A különbség abból adódik, hogy a technikumban két évig kapja a diák az alapozó kompetenciáknak a támogatására, míg a szakképzőben mindez egy évig tart. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a diákok kapnak egy szakképzésiszámlacsomag-ajánlatot, ezt kitöltik interneten keresztül, és már érkezik is a bankkártya a banktól, majd havi rendszerességgel utaljuk számukra az ösztöndíjat. Mindössze annyit várunk tőlük, hogy nem szabad megbukni, és akkor függesztjük fel az ösztöndíjfizetést, ha valakinek hat igazolatlan hiányzása van.
Észlelhető-e a szakoktatók között is pedagógushiány?
2020 nyarán átlagosan harminc százalékkal emeltük meg az oktatók bérét, ezzel párhuzamosan minőségi pontozásos rendszert vezettünk be. Ennek köszönhetően különösen a fiatalok keresete növekedett, hetven-nyolcvan százalékos béremelés is előfordult náluk. Ennek az eredménye az, hogy meg tudtuk tartani a jó munkaerőt és a pályakezdőket. Sokat javított a helyzeten az is, hogy a megnövelt óraadói díjak és rugalmasabb alkalmazási feltételek kedvezően hatottak a mérnökök bevonzására az oktatásba. A teljesítményalapú, motiváló bérezési rendszer az eddiginél is több vállalati szakembert vonz a szakképzésbe. Szerencsére így azt mondhatom, hogy szakmai oktatókkal kifejezetten jól el vagyunk látva.
Én azt látom, hogy a kollégák szeretik és jól kezelik a kihívásokat. Amikor a digitális tananyagok előkészítése zajlott, már észlelhető volt, hogy az oktatók között nagyon sok innovatív szakember van, akik nyitottak az új dolgokra. A pandémiás helyzet kezdetén létrehoztunk egy szakképzési digitális könyvtárat. A két év alatt közel ötezer új, fejlesztett tananyagot állítottak össze oktatóink, amelyet bárki szabadon felhasználhat.
Vannak favoritszakmák a tanulók között?
Hogyne. Az ágazatok között a vendéglátás-turizmus a legnépszerűbb. Az utóbbi időben az informatika került még az érdeklődés középpontjába. De nagyon keresett a gazdálkodásmenedzsment, a gépipar, az elektronika. Ami engem is meglepett, az a kreatív iparágakban megmutatkozó, mintegy harmincszázalékos növekedés.
Mi a helyzet a hiányszakmákkal, mint például az ács vagy bádogos, kőműves vagy autószerelő? Az építőipar dübörög, mégis hónapokat kell várni a szakemberekre.
Ez nagyon változó területileg, de azért észrevehető a növekedés. Ahhoz, hogy a gazdaság igényeit megfelelően ki tudjuk szolgálni szakemberekkel, feltétlenül szükség van a felnőttképzésre is.
Az építőipari ágazatban a felnőtteknél első vagy a második szakmát tanulók számára van jelentős elmozdulás, ahol nemcsak rövidebb idő alatt tanulnak szakmát, de ezt még ingyenesen is tehetik.
Ezekre a képzésekre rengetegen jelentkeznek, a legtöbben a villanyszerelő-, hegesztőképzésben látják a jövőjüket.
Nagyon sokan vannak, akik leérettségiznek, és utána próbálnak valami szakmát keresni. Ebben feltétlenül segít, hogy az állam két alapszakma megszerzését támogatja, sőt még egy ráépülő képzést is. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el az IKK oldalára, ahol megtalálja a közeli szakképzési centrumok ajánlatát és minden fontos tudnivalót.
Egy dolog viszont biztos: egy felnőttől nem várjuk el, hogy három vagy öt évre üljön be az iskolapadba, számukra rövidített képzéseket kínálunk. Emellett számtalan rugalmas módszert alkalmazunk, hogy a felnőttek életéhez alkalmazkodjon az oktatás.
(Borítókép: Pölöskei Gáborné. Fotó: Papajcsik Péter / Index)