Cigány munkásember ülhet be a fehérgalléros képviselők közé a parlamentbe. Berki Sándort elmondása szerint a Párbeszéd nem a származása miatt tette a lista negyedik helyére, hanem az elvégzett munkájáért. Interjú.
Mióta foglalkozik roma politikával?
Ötödik éve csatlakoztam a párthoz, de magával a roma politikával 2018 után kezdtünk el úgy igazából ismerkedni.
Először tehát inkább az országos politika és közélet érdekelte, majd csatlakozott a Párbeszédhez, és csak ezt követően fordult a roma politika felé?
Nem elsősorban a politikai része érdekelt. Én szervezőként, melósként jöttem a párthoz. Tetszett, hogy ez egy új párt, egy fiatal párt, és akkor még a lehetőségek is újak. Nem volt benne, hogy politikus leszek, hanem egyszerűen tetszett az a gondolat, hogy itt van egy lehetőség, van egy szabadság, és ezáltal bele tudunk látni a politika világába.
Az meg sem fordult a fejében, hogy egy másik párthoz csatlakozzon?
Van, hogy nem az ember választja a feladatot, hanem a feladat választja az embert. Tehát én abszolút nem számítottam arra, hogy szembejön a politika. És hát időm se lett volna, mert egy 8 órás műszak az napi 12 órában volt az utazás miatt. És mégis egyszer csak itt találtam magam. Mindig volt elképzelésem, mindig volt véleményem, és amivel nem értettem egyet, annak hangot adtam.
Egy kicsit kanyarodjunk vissza időben. Salgótarján híres volt az üveggyártásról. Egyértelmű volt, hogy majd egyszer ott dolgozik?
Tizennégy évesen azt tudtam csak, hogy szakmát akarok tanulni. Nagyon érdekelt akkor a karosszérialakatos szakma, de az pont nem indult Salgótarjánban. A második lehetőség a hegesztő volt. Végül emellett döntöttem, mert az egy jól fizető állásnak tűnt.
Végül mégiscsak az üveggyárba ment?
Mire én bekerültem a munka világába, addigra az üveggyár már bezárt. És amikor be kellett csatlakoznom a munka világába, nem voltak lehetőségek a városban.
Hegesztőként sem talált állást a környéken?
Dehogynem! És tudja, mennyi volt az órabérem? 150, 156, majd végül 158 forint.
Ez azt jelenti, hogy nagyjából egy ezrest keresett egy nap?
Ha a kaját levonjuk, még annyit sem. Így aztán gondoltam, hogy kipróbálom magam másfelé, és elmentem más cégekhez, de csak rövid ideig.
Sőt, voltam közmunkás is.
Végül megtaláltam azt a helyet, ahol hosszú évekig voltam. Ott kezdtem el kábelkorbácsot kötni. Ez már inkább ilyen bedolgozó meló volt, de nekem ez tetszett.
Ott mennyivel volt több a fizetése?
Fixen 19 800 forintot kerestem, 19 darab korbácsot kellett megcsinálnom. Amikor fiatalok voltunk, még kicsit lazábbak voltunk, de később volt rá lehetőség, hogy ketten egymás mellett állva, egymást meggyorsítva csináltuk a darabszámot. Ez egy jó hely volt, jó emberekkel, a feleségemet is ott ismertem meg.
Nem vagyok otthon ülős típus, tisztában vagyok azzal, hogy a megélhetéshez szükség van a pénzre, és abból belőlem nem túl sok minden lesz, hogy ha otthon maradok.
Tehát mindig kerestem a lehetőséget, hogy legyen munka. Hogy éltünk volna, ha nincs jövedelem?
Nehéz manapság munkát találni Salgótarjánban?
Ha nagyon szeretnél, azért találsz. A kérdés az, hogy mennyit fogsz érte kapni. Mert mit lehet azzal kezdeni, ha a fizetésed a pótlékokkal, juttatásokkal együtt 150 ezer forint? Egy személyes példával élnék: annak idején úgy egyeztem meg a feleségemmel, hogy ő Salgótarjánban marad dolgozni, és keres, amennyit keres. Hisz gyerek van, és nem az az elsődleges, hogy mennyit keres, de egyedül nem tudok annyit keresni, amiből megélünk.
Azért azt be kell vallanom, hogy a legrosszabb időszakokban is majdnem a dupláját kerestem, mint más Nógrád megyében, de ezért napi 4 órát utaztam a munkaidőn túl.
Ugratják már amiatt, hogy a Párbeszéd Magyarországért párt képviselőjelölti listáján az előkelő negyedik helyet kapta meg, és várhatóan a parlament tagja lesz? Hívják már képviselő úrnak?
Hogyne. Persze hogy ugratnak. Abban a környezetben ez a jelölés nem mindennapi dolog. Nemcsak nekem, a körülöttem lévő embereknek is egy új helyzet. Közülünk senki nem volt még parlamenti képviselő, de még polgármesterekkel se találkoztunk, sőt, önkormányzati képviselőkkel sem hoz össze az élet mindennap. Ez egy új helyzet, és még ők sem szokták meg, hogy rólam cikkek jelennek meg.
Nagyon rövid idő alatt ért el sikereket. A pártba belépett, majd négy évvel később a gyári munkásból országgyűlési képviselővé avanzsálhat, teszem hozzá: romaként. Mennyire volt nehéz elfogadtatni a párton belül azt, hogy hirtelen felbukkant, és akár befutó helyet kap?
Amikor én elindultam, különválasztottam az egzisztenciámat a párttól és a politikától. Mindenkinek hasonlót szoktam tanácsolni, mert akkor tud függetlenül dolgozni. Én a multinál megszoktam egy fegyelmet, egy rendet, egy kultúrát, és megszoktam azt, hogy ha valamit én el szeretnék érni, kell, hogy legyen ötletem, kell, hogy tudjak kezdeményezni. Amikor beléptem, alapszervezeteket alapítottam a pártnak vidéken. Ezért nem kértem, és nem is kaptam semmit. Ez önkéntes volt, és élveztem is. Alulról kezdtem, és ennek a következménye volt Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye újjászervezése. Ebbe becsatlakoztak barátok, ismerősök, volt munkatársak. Ezekben a megyékben rendelkeztem kapcsolatokkal.
Ezt a munkát díjazták a legutóbbi kongresszuson a küldöttek, akik úgy ítélték meg, hogy a parlamentben még többet tehetek a pártért és az emberekért.
Elvárják, hogy a roma szavazatokat elhappolja a Fidesz elől?
Most minden szavazat értékes, a roma szavazatokról meg nagyon jól tudjuk, hogy az elmúlt időszakokban inkább a Fidesz oldalára mentek, mint az ellenzékére. Lehet rám rakni terhet, hogy mennyit tudok átmozgatni, de az én célom nem feltétlenül arról szól, hogy mennyi szavazatot tudok elhozni.
A Párbeszéd romapolitikája miben tér el a Fideszétől?
Orbán politikájától mindenben eltér.
Vagyis?
Én azt látom, hogy a romák vezetői szinten meg vannak szólítva. Nagyon szép szavak is elhangzanak. És még azt is mondom, hogy akár még a szándék is megvan, de nem valósul meg semmi. Tehát közvetlenül az emberek életébe ez nem gyűrűzik be. Ugyanis addig, amíg a roma telepeken nincs aszfaltozott út, amíg a roma telepeken nincs közmű, amíg egy roma, akár felnőtt, akár gyermek, mire beér a városba, nyakig sáros, és azt hallja, hogy retkes cigány, addig semmit nem tettek a romákért.
És most meg lehet kérdezni, hogy ezt megérdemlik-e. Persze hogy meg! Mert minden embernek kijár ebben az országban, hogy legyen aszfaltozott út, közmű, cigánynak, nem cigánynak egyaránt, mert a telepeken nem csak romák laknak.
A Fidesznek volt 12 éve, amikor foglalkozhatott volna a cigánysággal, ha ezt komolyan tette volna, akkor most stabil szavazóbázisa lenne. Lássuk be, hogy nem jött be ez a dolog, és épp ezért nagy felelősség most az ellenzék részéről, hogy hogyan szólítja meg, mit kínál, hogyan működik együtt.
Én azt vallom, hogy a politikában az utolsó pillanatban vagyunk, hogy partnerként, együttműködően szólítsuk meg a cigányokat, és mindegy, hogy jobbos vagy balos vagyok.
Aki ezt nem fogja föl, az magára vessen, mert én azt gondolom, hogy igenis a jövő politikájában alapfeltétel a romapolitika. És igenis az fogja meghatározni a jövőt, hogy ebben ki játszik tisztességesen, és ki ad valódi képviseletet számukra.
(Borítókép: Berki Sándor. Fotó: Papajcsik Péter / Index)