A jelenleg 47 éves férfit több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondták ki bűnösnek. A táblabíróság döntött arról, hogy a vádlott legkorábban harminc év leteltével bocsátható feltételes szabadságra. 2004. november 16-án Makón, a Szegedi utca egyik házában holtan találtak egy 78 esztendős asszonyt és a hozzá látogatóba érkező 51 éves lányát.

A vádlott a szomszédos ingatlanba hatolt be, majd a kerítésen átmászva jutott be a sértett házába. A nyári konyhában összetalálkozott az idős asszonnyal, akit vascsővel bántalmazott, majd elvágta a torkát. Ezután még másfél-két órát tartózkodott a lakásban, evett, ivott, átkutatta a házat, de nem találta meg a sértett elrejtett pénzét. Ekkor találkozott össze a nő lányával, akit ugyanúgy bántalmazott és ölt meg, mint az anyját. A holttesteket újságpapírral betakarta, majd a vascsövet hátrahagyva távozott.

Az elkövető azonban vénás sérülést szenvedett, a vért még a házban lemosta, ehhez azonban levette a cérnakesztyűjét, így ujjlenyomatokat hagyott hátra. A rendőrség 2019-ben ezeket összevetette a Makón és Csongrád megye területén élet és vagyon elleni, erőszakos bűncselekményeket elkövetők ujjlenyomataival, így találtak rá tavaly februárban a vádlottra, aki a mórahalmi járásban élt, nőtlen, gyermektelen, vagyontalan, hajléktalan.

Később a házban talált kesztyűből, a vascsőről és az egyik áldozat körme alól vett mintából is kimutatták a vádlott DNS-ét.

Az írni-olvasni nem tudó férfi a táblabíróság előtt nem élt az utolsó szó jogával. Korábban tagadta a bűnösségét, azt állította, a bűncselekmény idején a Csongrád megyei Bordányban dolgozott napszámosként. Bár abban az időben gyakran meglátogatta barátnőjét Makón, azt mondta, azon a napon is Bordányban tartózkodott, az áldozatok házában pedig soha nem járt.

A szakértői vélemény szerint a vádlott bár aluliskolázott, képességei közelítenek az enyhe értelmi fogyatékosság szintjéhez, nem szenved elmebetegségben, és a beszámítási képessége sem korlátozott.

Döntésével a táblabíróság helybenhagyta az első fokon eljáró Szegedi Törvényszék ítéletét. Hegedűs István tanácsvezető bíró az ítélet indoklása során hangsúlyozta: a bizonyítékokból csak az a következtetés vonható le, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el. A táblabíróság az elkövetéskor érvényben lévő jogszabályokra és bírói gyakorlatra figyelemmel arányosnak találta a törvényszék által kiszabott büntetést.