Az Alkotmánybíróság (AB) formai okból visszautasította azokat a panaszokat, amelyek szerint Alaptörvény-ellenes volt a kötelező oltás elrendelése a munkahelyeken.
A panaszosok azt a kormányrendeletet támadták meg, amely szerint a munkáltató elrendelheti, hogy foglalkoztatottja meghatározott időn belül vegye fel a koronavírus elleni védőoltást, ha pedig ez nem történik meg, akkor fizetés nélküli szabadságot rendelhet el, továbbá egy év elteltével felmentéssel vagy felmondással azonnal megszüntetheti a munkavállaló jogviszonyát. A rendelet ellen húsz indítványozó fordult az AB-hoz.
Az indítványozók azzal érveltek, hogy az alapvető jogok veszélyhelyzeti korlátozásánál is meg kell felelni annak az alaptörvényi feltételnek, hogy alapjogot korlátozni csak szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan lehet. A védőoltás felvételének elmulasztásához fűzött joghátrányok viszont olyan súlyos anyagi és erkölcsi következményekkel járnak, amelyek nincsenek arányban a pandémia visszaszorításának céljával. Ezenfelül úgy vélték: a szabályozás azzal, hogy az oltást a munkáltató intézkedésén keresztül gyakorlatilag kötelezővé teszi,
sérti a testi és lelki integritáshoz való jogot.
Az indítványozók aggályosnak tartották azt is, hogy az oltatlanok homogén csoportjában hátrányt szenved az, akinek munkáltatója a védőoltás felvételét más munkáltatóktól eltérően kötelezővé teszi, jóllehet a munkáltatóknak nincs képesítésük az oltás szükségességének megállapítására. Az alkotmányjogi panaszok szerint a kormányrendelet sérti a többi között az önrendelkezéshez, az emberi méltósághoz, valamint a testi és lelki egészséghez való jogot.
Az AB az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságának vizsgálata során megállapította, hogy a kifogásolt jogszabály az indítványozókra, tehát a munkavállalókra közvetlenül nem hatályosul, csak a munkáltató mérlegelésen alapuló intézkedése révén. A munkáltató döntése pedig nem lehet önkényes: elsősorban az adott munkahelyen dolgozók biztonságát kell szem előtt tartania, és az egészség megóvása érdekében köteles figyelembe venni a munkahely és a munkakör sajátosságait is. A kormányrendelet pusztán az oltás kötelező elrendelésének és a jogkövetkezmények alkalmazásának lehetőségét teremti meg – írta az AB.
Rámutattak arra is, hogy a munkáltató döntéseivel szemben – ha az szabályt sért – a munkavállaló az általános munkajogi szabályok szerint érvényesítheti igényét. A munkáltató mérlegeléssel meghozott intézkedésével szemben van jogorvoslati lehetősége a munkavállalónak: munkaügyi bírósághoz fordulhat. A bíróság jogerős döntésével szemben pedig utána fordulhatnak alkotmányjogi panasszal az AB-hoz.
Ebben az ügyben azonban az indítványozók nem merítették ki a jogorvoslati lehetőségeiket, hanem közvetlenül támadták alkotmányjogi panasszal a sérelmezett jogszabályt.
Az alkotmányjogi panaszok ezért az AB szerint nem feleltek meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek, így azokat visszautasította. Az AB döntéséhez a tizenöt tagú testületből Czine Ágnes, Márki Zoltán és Schanda Balázs alkotmánybíró fűzött különvéleményt. Ennek szövege a testület honlapján olvasható.
Az alkotmánybíróság pénteken egyébként nemcsak a kötelező oltást érintő panaszokról hozott döntést, hanem azokról is, amelyek a társadalombiztosítási törvény módosításának megsemmisítését kérték.
Az AB a koronavírus-járvánnyal összefüggésben tavaly decemberben döntött arról, hogy nem alkotmányellenes az egészségügyi dolgozók kötelező védőoltása, októberben pedig arról, hogy nem alkotmányellenesek a védettségi igazolvánnyal járó többletjogok.
(via MTI)
(Borítókép: Ujvári Sándor / MTI)