Az otthon elvesztése jóval nagyobb trauma, mint a lakcímkártya elvesztése. Az otthon kényelmet és biztonságot jelent, menedéket nyújt a potenciálisan fenyegető külvilággal és a nyugtalansággal szemben. Annak, aki otthonát hátrahagyva menekül, le kell mondania minderről.
A legtöbb ember számára az otthon szentély, vagyis olyan hely, ahol nagy céljaikat művelhetik, a nyilvánosság betolakodása elől védetten
– írja Csíkszentmihályi Mihály és Eugene Halton Tárgyaink tükrében című könyvében, amelyben az is olvasható, hogy „Az otthon tehát nemcsak konkrét értelemben vett menedékhely, hanem azoknak a dolgoknak is menedéke, amelyek az életet értelmessé teszik.”.
Vagyis az otthon nem egyszerűen egy lakcímkártyára felvezetett adat, hanem sokkal több annál. Az otthon elhagyása is sokkal több a puszta helyváltoztatásnál.
A menekülést Erős Ferenc szociálpszichológus a migráció speciális eseteként határozza meg. A migráció kategóriájának felosztásai közül itt a legfontosabb különbségtétel, amikor szabad elhatározásból történik, és amikor nem akaratlagos a migrációs döntés, például háborúk vagy katasztrófák esetén. Más megközelítésben a migráció lehet önkéntes vagy kényszerű.
A menekülés sajátossága, hogy fenyegető és sürgető külső körülmények váltják ki. Fontos része, hogy nem a jobbnak megítélt ismeretlen vonzása váltja ki a „távozási vágyat”, hanem éppen ellenkezőleg: a károsnak vagy rossznak ítélt ismert elől kell elmenekülni.
Ez a krízis akcidentális, vagyis eseményszerű, tehát hirtelen érkező csapásról van szó, ami jellemzően sérti az önértékelést, a biztonságérzetet, és megrendíti az önbizalmat, emellett a legtöbbször veszteségélmény kíséri. Az otthon elvesztésének élménye párhuzamba állítható a különleges személyek elvesztésének élményével, és mindkét esetben a veszteséget feldolgozó gyászmunka kíséri.
A tárgyvesztésből következő gyász mellett többféle krónikus pszichés következménnyel is számolni lehet: poszttraumás stressz zavarral, depresszióval, pszichoszomatikus betegségekkel, szorongással, pánikkal, kényszertünetekkel.
A menekülés azonban az új helyre történő megérkezés után is jellegzetes állapotot eredményez. Az ismeretlennel való szembenézés kétsége és szorongása mellett elkerülhetetlen kísérő jelenség a regresszió. Ez gyakran bénítóan hat, és gátolja az embereket abban, hogy megfelelően használják a rendelkezésükre álló erőforrásokat.
Franz Kafka Amerika című regényének egy jelenetében a történet főhőse, Karl Rossmann Amerikába, az ígéret földjére érkezik, és nem sokkal a megérkezése után ellopják az utazóládáját, amit egy idegenre bízott. Ennek az eseménynek szimbolikus jelentősége van. A láda elvesztése összegzi mindazt a veszteséget, amit Karl a migráció során elszenvedett: elveszíti legértékesebb tulajdonainak és identitásának egy részét, valamint átmenetileg az én teljesítőképességének egy részét is a megérkezésnek köszönhetően.
A meneküléssel együtt járó krízissel szervesen összefügg a tömegkommunikáció kérdése. Ez egyszerre tölt be jelentős szerepet a menekültek és a nem menekültek életében, hiszen egy olyan médiumról beszélünk, ami már a közvetlen, személyes találkozás előtt képes összekapcsolni őket.
A tömegkommunikációnak kettős éle van.
Előnye, hogy mivel nagyobb tömegeket tud megszólítani, lehetőséget ad a társadalmi kontrollra, ösztönözi az együttérzést és a segítségnyújtást, valamint az összefogás megsokszorozását. Hátránya lehet azonban, hogy a befogadóban közömbösség és közönyösség alakulhat ki a szenvedő emberekkel, az agresszióval és az embertelenséggel szemben, illetve immunizálódhat a borzalmak átélésével szemben.
Ennek az időszaknak az egyik legfontosabb feladata és kihívása, hogy ez ne történjen meg – zárja gondolatait Mádai Nándor pszichológus, filozófus.
Folyamatosan követjük az orosz–ukrán háború eseményeit, percről percre frissülő cikkünket itt találja.
(Borítókép: Ukrán menekültek Záhonynál 2022. március 8-án. Fotó: Christopher Furlong / Getty Images)