Elég furcsa ez a kampány a szomszédban dúló háború árnyékában, de azért az egyéni körzetekben érzékelhető a versengés. Érzékel-e hátrányt ellenzéki képviselőjelöltként a kormánypárti jelölttel szemben? Ön szerint mennyire zajlik tisztességesen ez a választási kampány?

Semennyire. Ez nem egy tiszta választás. Már csak a médiaviszonyok miatt sem az. Országos szinten ömlik a propaganda, gyalázzák az ellenzéket közpénzből, de helyben sincs rend, például a saját választókörzetemben – Pest 2-ben – az egyik önkormányzati lap ellen most kellett kifogást benyújtanunk, mert helyi témán keresztül a kormánypárti jelöltet népszerűsítették.

Egyébként regisztrált a lap az Állami Számvevőszéknél, hogy befogadhasson hirdetéseket a választási kampány idején?

Nem regisztráltak. Direkt le is írták, hogy nem fogadnak be hirdetéseket. Pár héttel ezelőtt, amikor még nem is volt kampányidőszak, az agglomerációs nyomásról szóló társszerzőként írt cikkemet utasították vissza azzal az indokolással, hogy nem regisztráltak, ezért kampánytémát nem mutathatnak be. Most pedig, amikor már benne a vagyunk a hivatalos kampányidőszakban, oldalakon keresztül csak a kormánypárti jelölt méltatása megy.

Ez csak az ön választókörzetében zajlik így, vagy országos jelenség, hogy az önkormányzati lapok elutasítják az ellenzéki képviselőjelöltek politikai hirdetéseit?

Azt tudom, hogy más jelöltek hasonló problémákkal küszködnek, de mindent bevetnek. Például Facebookon tette közzé az egyik jelölt, hogy kormányzati támogatással sikerült felújítani a templomukat – kvázi úgy, mintha ez az ő érdeme volna. A választási bizottság kötelezte is a jelöltet, hogy ezt a Facebook-posztot távolítsa el.

Az ön körzetében folyik-e lejárató kampány valamelyik jelölt ellen?

Külön oldalt működtetnek ellenem lejáratás céljából, ahol hazugságokat és rágalmakat terjesztenek rólam.

Miként működik az ellenzéki pártok összefogása az ön kampányában?

Csodálatos csapatunk van helyben. Tudatosan időben kezdtük el a kampányt, még tavaly februárban jelentette be Fekete-Győr András, hogy indulok az előválasztáson, sokan mellém álltak, a Demokratikus Koalíció jelöltjével pedig – ahogy a szabályok diktálták – megmérkőztünk, és most a DK-sokkal együtt teljes egységben dolgozunk. Inspiráló a közös munka, és ez a közösség biztos hátországot is jelent számomra. Elképesztően sok a munka, az elmúlt hetekben nappali és éjszakai kampánycsapattal is dolgoztunk, utóbbi kifejezetten a plakátolások miatt, de az elmúlt évben folyamatosan szerveztük a Közösségi Programalkotást, aminek az eredményét most beszéljük át újabb körben. A hozzánk tartozó 17 településen három folyamatos rendezvénysorozatunk működik: a Piac és politika, a Tea és politika, és a Közéleti estek, egy ideje pedig a Valóságpontokat is felállítottuk a propagandatúlsúly ellensúlyozására – mindeközben az ökológiai szempontból veszélyeztetett helyekre túrákat szervezünk „Zöldterápia” címmel.

Múlt héten gyűjtöttünk adományokat a menekülteknek, három nap alatt a Budaörs és környéki települések lakói nyolcautónyi segélyszállítmányt raktak össze, konvojjal mentünk a határra, Kisarra és Beregsurányba. Köszönet mindenkinek, aki szolidáris ebben a nehéz helyzetben!

Vasárnap volt egy tüntetés a közszolgálati televízió előtt, ahol ön is felszólalt. Ez nem az első eset, hogy erős kritikával illeti a közmédia működését, 2018-ban, amikor az úgynevezett rabszolgatörvény miatti tüntetésről nem az elvárható kiegyensúlyozottsággal számolt be a közszolgálati televízió, képviselőtársaival szabályosan megszállták a köztévé auláját. Most viszont amiatt tüntettek a köztelevízió ellen, mert önök szerint orosz érdekű propagandát folytat. Ez azért így nem túlzás?

Nem, mert a Kremlben írják a híreket, a beszédemben idéztem is, milyen valósághamisítást engednek meg maguknak a valaha volt „köztévében”. Elhangozhatott, hogy az orosz katonák „szakszerűen” vonultak be, kisimult arccal pakolták ki a lőszereket, és látva, hogy nincs ellenállás, „nyugodtan végezték a munkájukat”. De az ukrajnai atomerőművek orosz ostromát is megszakértették: Csernobilt például azért foglalták el a magyar közmédia szerint, nehogy a végén támadás érje – mint ahogy odáig is eljutottak egy „hírháttérműsorban”, hogy igazából az ukránok kezdték a háborút.

A mostani választási kampányban az ellenzék mekkora műsoridőt kap a közmédiában, hogy bemutathassa programját? Bizonyára voltak már egyeztetések erről.

Most is csak az a szánalmas 5 perc lesz biztosítva a pártoknak. Nincs ezen mit szépíteni, nincs már közszolgálati média Magyarországon, engem előbb hív fel egy holland, francia, német köztévé vagy a brit BBC, mint a magyar, holott én egy magyarok által megválasztott parlamenti képviselő vagyok.

Ez a köztévé egy Fideszpropaganda-televízió. Semmi köze nincs a közszolgálatisághoz, se nem független, se nem pártatlan, se nem objektív, se nem kiegyensúlyozott – de ha elegen leszünk ott április 3-án, nem marad így! Megnéztem a nemzetközi adatokat, a mostani költségek harmadából, negyedéből is lehetne működtetni a közszolgálati médiát. Ma 130 milliárd forintot költünk rá. A jelenlegi vezető egy politikai kinevezett hírhamisító, ezzel szemben olyan vezetőt kell választani az élére, akit mindenki elfogad és aki felé az az elvárás, hogy közszolgálati médiát működtessen. Most más az elvárás, eddig is karaktergyilkosság és valósághamisítás volt a főtevékenység, de most a háború idején egekbe kiáltó bűn, ami ott megy. Nyilván nem kívánják Orbánék beismerni, hogy a keleti nyitás politikája teljes kudarcot vallott.

A keleti országokkal való gazdasági kapcsolatainkat is ellenzi?

Nyilván van a kapcsolatoknak az a szintje, ami szükséges és fontos, de azt is látni kell, hogy a keleti nyitás gazdaságilag nem egy sikertörténet, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Én amióta képviselő vagyok, nagyon erős kritikusa vagyok Orbán Putyinnal kialakított stratégiai szövetségének. Mára Putyin a háborúval megmutatta az igazi arcát, és a gazdasági következmények is sorra mutatkoznak meg: beszélgetésünk idején már 400 forintnál jár a forint–euró-árfolyam, és a háború mellett ez azért van, mert Orbán Viktor irányában nincs már bizalom a nyugati partnerek körében, miközben Magyarország a Fidesz tudatos döntése kapcsán a putyini Oroszországtól az egyik leginkább függő állammá vált az elmúlt ciklusokban.

Amíg itt, a térségben béke volt, Orbán Brüsszellel háborúzott. És most, hogy háború van, hirtelen ő kiált békét – ez nem hiteles. Magyarország érdeke most az lenne, hogy a kormány szüntesse meg a szélenergia használatát ellehetetlenítő szabályozást, vezesse ki a napelemadót, és lépjen ki a Paks 2-szerződésből. Az oroszokkal való nukleáris együttműködés nem folytatható tovább. Ő ennek ellenére ki akar tartani a Roszatom mellett.

A Paks 2-beruházásra is vonatkozik az uniós szankció?

Attól függ, honnan nézzük. A fideszesek is megszavazták azt az európai parlamenti határozatot, ami megteremti az alapját annak, hogy teljesen széles körű szankció kerüljön kilátásba Oroszország ellen, ennek részeként pedig szűnjön meg minden együttműködés a Roszatommal. Ez nem egyik percről a másikra történik. Fokozatosan keményedő szankciósorozatról van szó, aminek a célja az, hogy Putyin álljon le az ukránok elleni agresszióval. Most jött el az utolsó utáni pillanat Magyarország számára, hogy a Roszatommal kötött szerződést, ami eddig is egy pénznyelő volt, felbontsa Orbán Viktor kormánya.

Ezek az uniós szankciók az összes olyan projektet érintik, amiket a magyarok az oroszokkal közösen valósítanak meg?

Ez egy átfogóbb EP-határozat, de jellegéből adódóan ebben a formában nincs jogi kötőereje a nemzeti parlamentek számára. Ezért nyújtottunk be Szabó Szabolccsal és Hadházy Ákossal egy országgyűlési határozat-javaslatot, amely a határozat kiemelt pontjait tartalmazza: elítéljük a putyini agressziót, a háborút, a Paks 2-re kötött szerződést felbontjuk, a kémbankot bezárjuk, az orosz propagandát az országban megszüntetjük. Fontos lenne, hogy Magyarország ezeket meglépje, nem utolsósorban azért is, hogy szövetségeseink stabil, megbízható partnerként számíthassanak ránk.

A választási kampányban most a háborúval kapcsolatos megszólalások uralják a közbeszédet. Orbán Viktornak sikerült azt a pozíciót elfoglalni, hogy ő az, aki megmenti az országot attól, hogy belesodródjon a háborúba. Eközben az ellenzék miniszterelnök-jelöltje arról beszélt, hogy kész lenne katonai és harcászati eszköz-támogatást is nyújtani Ukrajnának, ha a NATO-tól, amelynek tagja vagyunk, ilyen kérés érkezne. A jobboldali sajtó azt sulykolja, hogy ha az ellenzék kerülne hatalomra, belesodródhatnánk a háborúba. És Orbán Viktor tűnik a béke harcos politikusának. Mit gondol erről?

Mennyire hiteles az, aki az ellenzéket vádolja háborúpártisággal, miközben a legfőbb szövetségese a háborús agresszornak és még mindig kettős beszédet folytat? Semennyire. Tudomásul kell venni, hogy NATO-tagállamként a mi védőernyőnk az euroatlanti szövetség és a mi közösségünk Európa. Orbán mondhat bármit, a propagandacímlapokat át tudja írni, a 12 évet – és amit ő a keleti nyitás jegyében csinált – nem lehet meg nem történtté tenni. Azt gondolom, hogy Magyarországon minden jóérzésű ember elborzadva figyeli azt, amit Putyin Ukrajnában művel. Nagyon fontos elmondani azt is, hogy Oroszországban az orosz nép jelentős része a brutális elnyomás ellenére tüntet a háború ellen, Putyin háborús agressziója ellen. A vasárnapi közmédia elleni tüntetésünkkel mi sokkal kisebb kockázatot vállaltunk, mint azok, akik ennek az őrült embernek az agresszióját kénytelenek a saját hazájukban elviselni. Látjuk a híreket, Putyin hogy vereti meg és börtönözi be a saját népét is, csak azért, mert kimondják azt a szót, hogy háború. Ezért a kimondott háború szóért most ott 15 év börtönbüntetés jár. Most már gyermekkórházra és szülészetre is lövetett: ki kell mondani, hogy háborús bűnös.

Ezután jöttek a jogállamiságot felborító, megszüntető lépései. Majd átalakította a választási rendszert, és utána megkötötte Moszkvában a piszkos alkut Putyinnal 2014-ben, a választások előtt. Erről szólt az első ciklusa. Én azóta minden erőmmel tiltakozom a keleti fordulat ellen, mert már akkor nyilvánvaló volt, hogy gazdaságilag ez nem lesz kifizetődő, miközben elvág minket a nyugattól. Hiába mondtuk, hogy olyan nincs a gazdaságban, hogy csak az érdek számít, mert az érték is nagyon fontos. Azzal, hogy kinyitotta a keleti kaput és becsukta a nyugati kaput, elvágta a kötelékeket a nyugattal, nekiment a saját pártcsaládjának is, ki is rakták őket az Európai Néppártból.

Formálisan a Fidesz lépett ki a Néppártból.

No igen, persze. Előbb felfüggesztették önmagukat, majd kiléptek, mielőtt kirakták volna a szűrüket onnan. A lényeg az, hogy a senki földjére lavírozta be Magyarországot Orbán Viktor ezzel a pávatánccal. És most, hogy dúl a háború, Putyin megmutatta a saját mélységeit, amitől mindig is tartottunk. De nem mutat jobb képet a keleti nyitás gazdasági hozadéka és az ország kiszolgáltatottsága sem. Ezzel a háborúval hatalmasat fordult a világ – kérdés, hogy a magyarok miként döntenek három hét múlva, melyik utat választjuk. Az Orbán személyét, politikáját körüllengő bizalmatlanság Magyarország számára komoly tehertétel és út a semmibe.

Egy ideig úgy nézett ki, hogy a választás igazi tétje az lesz, hogy Moszkva vagy Brüsszel. Korábban úgy tűnt, hogy Orbánt Moszkvához, Putyinhoz lehet tapasztani, míg az ellenzék képviseli a Brüsszelhez való kapcsolatot erősíteni szándékozó politikát. De aztán Orbán ügyesen kifogta a szelet az ellenzék vitorlájából, békepárti politikusnak tünteti fel magát. A magyar választók nagy része nem akarja, hogy véráldozatot hozzunk egy másik országért, nem akarja, hogy belekeveredjünk a háborúba. Úgy tűnik, mintha Orbánnak sikerült volna megtalálnia a megfelelő üzenetet a háborúellenes többséghez.

Én ezzel nem értek egyet. Orbán egy végtelenül hiteltelen politikus.

És ezt mindenki tudja Magyarországon?

Nyilván dolgozik a propaganda, de emlékezzünk: nem azt kell nézni, amit mond, hanem amit csinál. Például eleinte nagyon komoly vállalásaik voltak arra, hogy Magyarország csökkentse a függőségét az orosz gáztól. A vége az lett, hogy nem csökkentette, hanem növelte a függőségünket Oroszországtól. Friss hír, hogy kiderült, tőzsdei áron kapjuk a gázt az oroszoktól. Semmi árkedvezményt nem kapunk, vagyis hazugság az, hogy az „olcsó orosz gáz” teszi lehetővé a rezsicsökkentést: nincs olcsó gáz. Titok viszont van, jó sok. Régóta próbálom megtudni Szijjártó Péter külügyminisztertől, hogy mik a hosszú távú gázmegállapodások részletei. Nem mondta meg. Régóta kérjük a Paks 2-szerződést is. Azt sem mutatják meg.

Azt titkolják, hogy politikai értékválasztás történt, amikor Orbán Putyinnal lépett szövetségre, és azt is el akarják titkolni, hogy ez milyen sokba kerül nekünk, magyaroknak. Komolyan gondolja bárki, hogy Putyin bármit ad „ajándékba”? Dehogy. Orbán elkötelezte magát Putyinnak, és már ő sem tud tőle szabadulni. És azért ezt elég sokan látják. Hogy úgy fogalmazzak: az emberek pontosan tudják, hogy Putyin Orbánra szavazna. Mi viszont nem akarunk a putyini érdekszféra részévé válni. Ha belegondolunk, iszonyú bizarr, hogy az az ember, aki a rendszerváltás antikommunista ikonja volt, 180 fokos fordulattal vezet minket most vissza a keleti övezetbe. Nem hagyhatjuk!

Amikor a Fidesz ellenzékben volt 2010 előtt, Orbán támadta a legélesebb hangon Gyurcsány Ferencet amiatt, hogy miniszterelnökként kiszolgálja az orosz gazdasági érdekeket például az európai gázvezetékekről szóló vita idején. Mi történhetett azóta?

Orbán Viktor, amióta hatalmon van, a személyes gazdagodását és a saját hatalompolitikai ambíciót helyezi előtérbe és nem az ország egészének a jólétét.

A vagyonbevallása nyilvános, az alapján nem gazdagodott meg.

Mészáros Lőrinc az ország egyik leggazdagabb embere és ő Orbán Viktor strómanja. Innentől kezdve Orbán Viktor vagyonbevallásából semmit nem szabad elhinni, inkább nézzük meg a hatvanpusztai birtokot, meg a Mészáros és a Tiborcz család vagyonát, ha látni akarjuk az Orbán család valós vagyoni helyzetét.

Ha a szavazópolgárok azt hallják, hogy az Ukrajnában zajló háború eszkalálódhat, akkor a stabilitást tekintik a legfontosabbnak. Az ellenzéki oldalon, ahol jobboldalitól a liberálison át baloldalig terjed az értékrendi skála, azt láttuk, hogy egymással is jól tudnak vitatkozni, még abban se tudtak gyors és egyértelmű döntést hozni, hogy Iványi Gábor vagy Róna Péter kapja meg a köztársasági elnökjelölti pozícióval járó 15 perces felszólalási lehetőséget az országgyűlésben. Még erről is képesek voltak botrányos vitát generálni. Tehát úgy is megfogalmazható a választás tétje, hogy még ha tekintélyuralmon is alapuló, még ha korrupciós ügyekkel terhelt ez a kormányzás, ezt a biztonság érzetét nyújtó stabilitást érdemes-e most leváltani egy egymással is demokratikusan civakodó hatalomra?

Sajnos sokkal súlyosabb a helyzet és a választás tétje itt most. Ha ők itt maradnak, abban az esetben Magyarország kiírja magát az európai közösségből és az egész nyugati világból.

Orbán a keleti nyitással mindent egy lapra tett fel, és egyszerűen nem jöttek be a számításai.

Itt vagyunk huszonöt nappal a választás előtt. A csapatommal egy éve minden nap úgy kelünk fel, hogy a változásért dolgozunk. Az országban nagyon sokan keserű napokra ébredtek az elmúlt időszakban. Azért, mert azt a béremelést, amit a választási kampányban történt osztogatásnak köszönhettek, most viszi el az infláció. A védőnők jelezték nekem, hogy ők úgy kapták meg a béremelést, hogy közben elvették a bérpótlékukat, és emiatt kevesebb fizetést kapnak, mint korábban. A tanárok már nem is a bérek miatt tüntetnek, hanem a sztrájkjogukért, hogy sztrájkolhassanak a bérükért. Az oktatásügyi és az egészségügyi rendszerünk is válságban van. Hogy beszélhet egy kormánypárti politikus a magyar egészségügyről úgy, hogy az egy sikertörténet, amikor a Covid-járványban közel a legtöbb halottunk népességarányosan nekünk van a világon? Most pörög fel éppen az infláció, mert politikailag a semmibe lavírozta a saját érdekei miatt Orbán Viktor Magyarországot. Csak akkor lesz esélyünk Magyarországot talpra állítani, ha kormányváltás történik.

A kérdés most mégis az, hogy a választók elhiszik-e Orbán Viktornak , hogy ő most tényleg eltávolodik Putyintól.

Felmondta Paks 2-t? Nem mondta fel. Arról beszél, hogy ha nem építünk ide még egy atomerőművet – ami, nem tudom, mikor épülne meg, még a gödör kikotrásáig se jutottak el az elmúlt nyolc év alatt –, akkor ez milyen hatással lesz a rezsiköltséghez, a gázszámlánkhoz.

Az lenne a helyes lépés, ha feloldanánk a szélerőmű-tilalmat, elkezdenénk szigetelni a házakat az egész országban, azokból az uniós forrásokból, amik Orbán miatt nem érkeztek meg eddig Magyarországra. Ha Orbán elmegy végre, és a meghozzuk az antikorrupciós intézkedéseket, csatlakozunk az európai ügyészséghez, akkor jelentős része ezeknek az uniós pénzeknek zöld beruházásokra mehet majd.

De mivel lehet kiváltani az orosz gázt és az atomerőművet? Tudjuk, nyáron süt a nap, néha a szél is fúj, és van még a föld mélyén is egy kis melegség...

Szoktuk mondani, hogy Paks 2-nek csak alternatívája van – merthogy ez sokkal inkább egy korrupciós, semmint energetikai projekt. Mindenesetre határozott, gyors és komplex cselekvésre van szükség. A tilalmakat fel kell oldani, és szigetelni kell a lakóingatlanokat. Erre rengeteg uniós pénz van, csak ehhez Orbán a korrupció miatt nem fér hozzá – a Márki-Zay-kormány viszont meg fogja hozni a szükséges antikorrupciós intézkedéseket és le fogja tudni hívni ezeket a forrásokat. A programunkban is benne van, hogy több százezer otthonnak a leszigetelését tervezzük, erre vissza nem térítendő támogatást kívánunk biztosítani a családoknak, és ezzel rengeteg munkahelyet biztosítunk. Egyszerre kell beindítanunk a szigetelési programot és teret kell adnunk a zöldenergiának. Értékes éveket veszítettünk a fideszes Paks 2-mániával, most kell egy cselekvő, tisztességes, a zöldenergiát gazdasági szempontból is értékelő kormány.

A parlamenti ellenzéknek mekkora befolyása lehetett itt az elmúlt tíz évben ezekre a folyamatokra? Képes-e a parlamenti ellenzék a végrehajtó hatalmat ellenőrizni – a működését szabályozó törvények alapján –, képes-e a törvényes működés garantálására avagy kikényszerítésére?

Ez már nem egy demokratikusan működő országgyűlés – nyilván ebben Kövér Lászlónak fontos bűne van, de felel ezért az egész Fidesz. Mondok egy példát. A parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága azért fontos testület, mert ez az egyetlen civil kontroll a titkosszolgálatok fölött. Ha föltenné nekem azt a kérdést, hogy működik-e az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága, a válaszom az lenne, hogy nem működik, hogy nincs civil kontroll a titkosszolgálatok fölött. És nem mellesleg azért az alapbeállítás legyen az, hogy a mindenkori kormány nem arra kell, hogy használja a néptől kapott hatalmat, hogy elnyomja vele az ország felét. De ha megteszi, mindenkinek lépni kell, tennünk kell, amit csak tudunk.

De akkor felmerül a kérdés, hogy az ellenzék – ilyen körülmények között – miért asszisztál az Országgyűlés törvénysértő működéséhez?

Ez egy reális dilemma volt, hogy mi a helyes magatartás ebben a politikai légkörben. Én pontosan ezért döntöttem egy teljesen új típusú politizálás mellett, ami merőben formabontó volt: 2018 után szócsaták helyett, de legalábbis mellett leginkább oda mentem, ahol az emberek és az ő változatos problémáik vannak, amire meglehetősen idegesen reagált a hatalom: elkezdték központilag kontrollálni az érintettek kommunikációját, végül pedig Orbánék hoztak egy jogszabályt, hogy előzetesen be kell jelentkeznünk az állami intézményekbe, mielőtt odalátogatnánk. Nem ijedtünk meg, megoldottuk máshogy a kapcsolattartást, a járvány alatt pedig teljes oknyomozói arzenálunkat és valamikori statisztikusi ismereteimet is munkába fogtuk, hogy egyáltalán láthassuk, mi történik a valóságban itthon a propagandán túl. Teljes nonszensz, de jól mutatja, hogy micsoda napi szintű harc ez.

Így tudtuk meg például, hogy a Covid-járvány első időszakában minden negyedik áldozat szociális otthon lakója volt. Most nyilván kiemelten sűrű időszakban élünk: Pest 2 körzetben az ellenzék képviselőjelöltje vagyok, és a Fidesz ciklusokon átívelő semmittevése után és egyben helyett cselekvő, aktív politikai szerepvállalásra inspiráljuk a helyi közösséget. Még Rákay Philip is azt mondta rám, hogy hiperaktív vagyok, ezt ő nyilván nem bóknak szánta, de szerintem semmi baj sincs azzal, ha egy képviselő eget-földet megmozgat azok érdekében, akik rábízták az érdekeik – és értékeik – képviseletét. Én pedig pontosan ezt teszem.

(Borítókép: Szél Bernadett. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)