Azt írták, hogy idén a szokásosnál kicsit később, csak március 20–25. között figyelték meg az első, teljes dürgéseket. A kakasok kisebb csapatai részben már korábban is produkáltak nászviselkedést,

Március végén viszont már folyamatosan érkeztek a kakasok a tradicionális dürgőhelyekre. Általában ugyanazokat a területeket használják, de ha valahol például új lucernavetés jelenik meg, oda szívesen átköltöznek.

A madarak egyelőre jellemzően 10-30 egyedből álló csapatokban mozognak, de láttak már 62 példányos rajt is. A tojók még önálló csapatokban vannak, de már a dürgőhelyek közelében, tehát hamarosan megkezdődik a párzási időszak. 

Dévaványa térségében több mint ötszáz túzok él. A Körös-Maros Nemzeti Park lehetőséget biztosít a látogatóknak a túzokdürgés megfigyelésére: az előre bejelentkező érdeklődőknek igény szerint gépkocsis területbejárást vagy gyalogos szakvezetést ajánlanak természetvédelmi őr kíséretével.

De mi is az a túzokdürgés?

A Magyar Madártani Egyesület (MME) korábban azt írta túzokdürgésről: „A peckesen lépegető kakas egészen döbbenetes alakváltozáson megy keresztül. A dürgő madár alig emlékeztet korábbi önmagára. Faroktollait hátára veti, szárnyait úgy forgatja ki, hogy egész megjelenése kibomlott fehér rózsára emlékeztet, bajusztollai a labdányira felfújt torokzacskó miatt az égnek merednek, nyakának két oldalán kékes sávban előtűnik a nyak bőre.”

A teljes dürgésbe átfejlődött kakas ezt követően ide-oda, illetve harmad-, negyedfordulatokkal körbe-körbetipeg, közben kifordított szárnyai fel- és alá himbálóznak, a felfújt torokzacskó csak közelről hallható buffanó hangot hallat.

„A dürgés minden esetben bonyolult szertartás, melynek célja a tojó csalogatása, vizuálisan és akusztikusan megmutatva a hím egyed utódnemzésre való alkalmasságát. Az bizonyos, hogy akik látták már az alföldi rónák csodáját, soha nem felejtik azt.”