Egymást követő napokon feltehetően ugyanaz a madár tűnt fel Tiszaalpár, Tömörkény és Szeged közelében – közölte a Magyar Madártani Egyesület Csongrád-Csanád megyei csoportja kedden a közösségi oldalán.

A Magyarországon rendkívül ritkán kóborló madár egy példányát először szombaton figyelték meg a Bács-Kiskun megyei Tiszaalpáron, a Nagy-tavon. Ezt a madarat még aznap estefelé látták kirepülni a tóról.

Másnap feltehetően ugyanezt a példányt észlelték a tömörkényi Csaj-tavon, majd hétfőn Szeged közelében, a Fehér-tavon.

A borzas gödények nagyon régen költöttek is Magyarországon, ma már csak nagyon ritkán bukkannak fel ezek a hatalmas – akár a három métert is meghaladó szárnyfesztávú – madarak. Legutoljára a Fehér-tavon, 2015-ben észleltek egy példányt. A faj eltűnésének fő oka a vizes élőhelyek csökkenése.

A borzas gödény Délkelet-Európában és Ázsiában, nagy kiterjedésű vizes élőhelyeken, csoportokban fészkel. Fészkét nádból és más növényi anyagokból építi. Két-három tojását egy hónap alatt költi ki. Szinte kizárólag halakra vadászik, gyakran összefogva, a zsákmányt összeterelve. Tágulékony torokzacskójába nagyobb mennyiségű zsákmányt is össze tud gyűjteni.

Könnyedén, rövid siklásokkal, gyakran igen magasan röpül, miközben fejét a vállai közé húzza. Az európai állomány a telet Afrikában tölti, nagy részük a Nílus völgyében.

A borzas gödény testhossza 160-180 centiméter, tömege 10-12 kilogramm. Alapszíne fehér, szárnya végén fekete csíkkal. Nevét fejének és nyakának hátsó, borzas tollazatáról kapta.

A gödények csoportokban, közösen szoktak inni, és több mint 13 liter folyadékot képesek eltárolni a gyomrukban. Feltehetően a nagy folyadékbevitel miatt utal a madárra a közismert „iszik, mint a gödény” mondásunk.