Ön régóta fehér házi tudósító. Milyen minőségben dolgozik jelenleg Washingtonban?

Jelenleg a Gray Television műsorszolgáltató fehér házi tudósítójaként dolgozom, ami 113 helyi csatornájával a második legnagyobb televíziós szolgáltató az Egyesült Államokban. Ezenkívül az iHeartRadio tudósítója is én vagyok, ami a legnagyobb rádióhálózat Amerikában.

Miként zajlik a sajtómunka a Fehér Házban? Hogyan képzeljük el a mindennapjaikat?

A Fehér Ház szóvivője, Jen Psaki a hét minden napján tart egy egyórás tájékoztatót. A sajtóteremben 49 szék van, amelyek mindegyike egy hírcsatornának van fenntartva. A teremben sokszor ennél is többen vannak, és előfordul, hogy hatalmas a tömeg egy-egy sajtótájékoztatón.

Jól érzékeljük, hogy Joe Biden mintha kevesebbet szerepelne a sajtó előtt, mint az elődje?

Joe Bident nem tudjuk olyan gyakran kérdezni, mint például Donald Trumpot, akivel szinte mindennap lehetett beszélni. Igaz, ebből a szempontból az ő elnöksége egyedülálló volt.

Ön szerint mi lehet az oka, hogy Biden kevesebbet tájékoztatja a sajtót? A háttéremberei igyekeznek elrejteni őt?

Szerintem más lenne a helyzet, ha az elnökön múlna csak a dolog, akit, amikor még fiatal szenátor volt, alig lehetett elrángatni a mikrofontól, annyira szeretett hosszan beszélni. Valószínűleg azonban ő is belátta, hogy elnökként már nem teheti ezt meg. Trump esetében előfordult, hogy a saját stábja szerette volna leállítani és beszüntetni a sajtótájékoztatót. Ez amúgy többé-kevésbé minden elnöki adminisztráció alatt megesik. A kommunikációs szakemberek ugyanis azt szeretnék, hogy az ő üzenetük uralja az aznapi híreket, ne pedig egy esetleges hiba, elszólás, amit az elnök elkövet.

Azért is kérdeztem, mert a jobboldali amerikai sajtóban sokat cikkeznek arról, hogy az elnök leépülőben van. Ön hogy látja, milyen a mentális állapota?

Elég gyakran feltették már nekem ezt a kérdést, és a következőt szoktam válaszolni: nem vagyok orvos, ezért nem vagyok kompetens, hogy ítéletet alkossak. Csak a saját benyomásaimat tudom elmondani. Ahogy megöregszünk, nem vagyunk már olyan élesek, mint fiatalon. Joe Bidennek sem úgy vág már az esze, mint fiatal szenátor korában. Ha az a kérdés, képes-e megfelelően ellátni az elnöki feladatokat, a válasz: mindenképpen igen. Az amerikai közvélemény pedig megítélheti majd a teljesítményét a választásokon. Ha úgy érzik, hogy nem alkalmas már elnöknek, nem fogják újraválasztani.

Ön a Mathias Corvinus Collegium meghívására érkezett hazánkba, és a Donald Trump elnöksége idején szerzett benyomásairól tartott előadást. Hogy látja, mennyiben volt más Trump viszonya a sajtóval, mint a többi elnöké?

Természetesen jól érezhető a különbség, ami részben annak köszönhető, ahogy Donald Trump a médiával bánt. Én akkor a jobboldali Foxnál dolgoztam, de még velem is előfordult, hogy gorombán viselkedett. Engem ez nem zavart. Mindig is igyekeztem ugyanúgy tudósítani a Fehér Házból, bármilyen pártállású volt is az elnök. Többféle újságíró van ugyanakkor a sajtóteremben. Egyes fiatalok például rengeteget tweetelnek, és a magánvéleményüket is kifejezik a sajtótájékoztató közben, ami újdonságnak számít. Én nem csinálom ezt, mert azt gondolom, ha egyre több újságíró fejezi ki magánvéleményét az elnökről a közösségi médiában is, akkor nem lesz megfelelő egy elnökség bemutatása a sajtóban.

Hogy látja, negatívabban mutathatták be az újságírók Trump elnökségét azért, mert például gyakran vádolta a sajtó képviselőit fake news terjesztésével az elnök? Összezárt ellene a szakma?

Szerintem riporterfüggő volt, hogy befolyásolta-e a tudósításokat Trump stílusa. Én a magam élményeit tudom elmondani. Engem soha nem vádolt meg fake news terjesztésével az elnök, de előfordult, hogy azt mondta, igazságtalan kérdést tettem föl, pedig szerintem teljesen korrekt voltam. Ugyanakkor Trump elnöknek megvolt az a képessége, hogy másnap új lapot nyisson. Egyik nap visszaszólt nekem, de másnap ismét ugyanolyan készségesen válaszolt a kérdéseimre, mint korábban. Ugyanez a helyzet most a Fehér Ház szóvivőjével, Jen Psakival is, aki ugyanúgy enged kérdezni egy nappal azután is, hogy kemény kérdéseket teszek fel neki. Ez a profi hozzáállás, így kell viselkedniük egymással a politikusoknak és az újságíróknak.

Ön szerint hogyan változott meg az elmúlt évtizedekben az amerikai média?

Egyre inkább véleményvezéreltté válik a média, ami szerintem részben a közösségi médiának köszönhető, de az is fontos faktor, hogy ma már több hírcsatorna dolgozik a Fehér Házban is, mint amikor én kezdtem a szakmát, 1995-ben.

Valóban kezdi elveszíteni a presztízsét, a befolyását a fősodor az amerikai sajtóban?

A Fox Newst nézik jelenleg a legtöbben Amerikában. Vannak olyan idősávok – például Tucker Carlson műsora alatt –, amikor többen nézik a Foxot, mint a CNN-t és az MSNBC-t együttvéve. Ez jelentős befolyást ad a műsornak. Ugyanakkor jelenleg nagyon sokféle hírcsatorna tudósít a Fehér Házból. Vannak liberálisok, konzervatívok, objektív és véleményvezérelt médiumok is. Mivel pedig ma már rengeteg forrásból tájékozódhatnak az emberek, nehéz önmagában egy-egy médiumnak igazán komoly hatással lennie a közvéleményre. Ráadásul az emberek általában azokat a csatornákat nézik szívesen, amelyek az ő véleményükkel megegyező tudósításokat nyújtanak, és az ellentétes nézőpontot nem igazán követik. Mindezek alapján a fősodratú médiának csökkenő befolyása van.

Mennyire lehet ön szerint megbízhatóan tájékozódni az amerikai médiából? Azért kérdezem, mert a felmérések szerint az amerikaiak körében régen az egyik legelfogadottabb szakma volt az újságírás, mára viszont a lista végére kerültek a zsurnaliszták.

Természetesen minden azon múlik, hogy valaki milyen forrásokból tájékozódik. Úgy gondolom, ártanak maguknak azok az újságírók, akik manapság, amikor megjelentetnek egy objektív, jól szerkesztett írást, mondjuk, a New York Timesban, még aznap este szakértőként bemennek a CNN-be is, és elmondják a magánvéleményüket ugyanabban a témában. Ezzel kimutatják a foguk fehérjét, és az emberek már más szemmel fogják olvasni a cikkeiket. Szerintem ez a jelenség a közösségi média hatása miatt van. Ezzel a viselkedéssel a saját lapjaiknak ártanak az újságírók, akiknek nem lenne szabad nyilvánosságra hozniuk, mit gondolnak egy-egy politikusról vagy közéleti témáról. A hírfogyasztóknak megvan a magukhoz való eszük, le tudják vonni a saját következtetéseiket, ezért nekünk az lenne a feladatunk, hogy a tények összességét próbáljuk meg bemutatni, hogy így az állampolgárok jól informált döntéseket hozhassanak.

(Borítókép: Jon Decker. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)