Az elkövetők négyötöde valamilyen pszichiátriai betegségben szenvedett, érzelmileg teljesen magányos volt – derül ki egy ma bemutatott kriminalisztikai kutatásból. A szülők ellen irányuló gyilkosságok 76 százalékában az anya, 17 százalékában az apa, 7 százalékában pedig mindkét szülő az áldozat.
A szülőbántalmazást leggyakrabban a tizenéves fiatalok, főleg fiúk követik el, a szülők életének kioltása pedig többségében felnőttkorú elkövetők bűne – egyebek mellett erről számol be legfrissebb tanulmányában Solt Ágnes, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa.
A kutatásából kiderül, hogy a válások és a következményeként megjelenő egyszülős családmodell térnyerésével vált „jelenséggé” társadalmunkban a szülőbántalmazás, ami tragikusan szélsőséges esetekben akár gyilkosságba is fordulhat.
A szakember a szülőgyilkosság tipikus eseteit egymástól megkülönböztetve kategóriákat állított fel.
Egyik esetben a (jellemzően pszichiátriai beteg) elkövető az emberöléssel megtorolja a korábban szülőjétől elszenvedett sérelmeit. Másik kategória, amikor a nagykorú elkövetők a magatehetetlen szüleiket olyan mértékben hanyagolják el, hogy a sértett a gondozatlanságba belehal.
A kutatás a tizenéves vagy fiatal felnőtt elkövetők esetében különbséget tesz az anyjukat bántalmazók, illetve a szülőjét meggyilkolók között. Míg az előbbi fiatal fiúgyermek elkövetőt korábban nem bántalmazta a szülője, addig a gyilkos elkövető így torolja meg azt, hogy szülője korábban őt bántalmazta, vagy mély sérelmeket okozott neki.
Solt Ágnes tanulmányából kiderült, hogy
12 megyében hozott a bíróság szülőgyilkosság miatt ítéletet a vizsgált időszakban, de Budapesten például egyetlen ilyen eset sem volt három és fél év alatt, miközben az ország közel ötöde Budapesten él.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol a magyarországi népesség közel 7 százaléka élt, a szülő sérelmére elkövetett emberölések csaknem negyedét követték el. Pest megyében a lakosság közel 13 százaléka élt, az említett bűncselekmény viszont ebben a megyében csaknem 21 százaléka arányban valósult meg.
Az elkövetők egyharmada 24–33 év közötti, több mint felének életkora minimum 34 év, és felerészben községben vagy tanyán élnek, miközben az ország népességének mindössze 30 százaléka lakik itt. Az elkövetők több mint felének tanult szakmája van, és büntetlen előéletű. Az elkövetők az esetek háromnegyed részében beismerték a bűncselekményt, de csak az ügyek mindössze felében tartották magukat bűnösnek, és bánták meg tettüket. Ötödük öngyilkos akart lenni az emberölés után.
Az elkövetők négyötöde valamilyen pszichiátriai betegségben szenvedett, érzelmileg teljesen magányos volt.
A szülőgyilkossághoz nem elsősorban az elkövető gyermek korábbi bántalmazása, inkább pszichés betegségek, alkoholizmus vagy egyéb olyan körülmények vezetnek, amelyek nem tették lehetővé, hogy a felnőtté váló elkövető elszakadhasson a szülői háztól.
A szülőbántalmazás esetében visszatérően előforduló jellegzetesség, hogy fiatalkorú vagy fiatal nagykorú fiú bántalmazza sorozatosan az édesanyját, valamint a nagykorú, valamilyen fogyatékkal élő, gyakran szenvedélybeteg, pszichiátriai betegségben szenvedő ember bántalmazza a vele együtt élő, idős, gyenge, kiszolgáltatott szülőjét.
A kutatásnak szomorú aktualitást ad, hogy a Kaposvári Járási Ügyészség súlyos testi sértés bűntette miatt a napokban emelt vádat egy férfival szemben, aki azért verte meg apját, mert gyalog kellett hazamennie a szomszéd faluból.
A magyar nyilvánosságban számos ilyen ügy látott napvilágot, köztük Simek Kittié, aki 2002-ben agyonlőtte alvó mostohaapját, illetve Szilágyi István színészé, akit 2020-ban saját fia vert agyon.
A kutatás a szülőbántalmazás és a szülőgyilkosság jelenségére, illetve a szociális háló működési problémáira kívánja felhívni a társadalom figyelmét, közelebbről:
A kutató a 2015 és 2018 közötti időszakot vizsgálta.
A kutatást végző Solt Ágnes szociológus az Országos Kriminalisztikai Intézet tudományos főmunkatársa, korábbi, a győri gyermekgyilkosságról készített írását az Index Vélemény rovatában olvashatják.
Szintén a bántalmazottak segélyvonala az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) országosan, a nap 24 órájában bármikor ingyen hívható telefonszáma: +36 (80) 20-55-20.
Ha kiabálást, veszekedést hallunk, vagy valakit például monoklival látunk a környezetünkben, nem lehetünk közönyösek! Főleg, ha kiskorú is érintett, akár anonim módon is értesíthetjük a 112-t, a rendőrséget vagy a Telefontanút.
Emellett a megyei kormányhivatalokon belül ugyanúgy működnek a területi áldozatsegítő szolgálatok, itt szintén áldozatsegítő munkatársak állnak az áldozatok rendelkezésére.
(Borítókép: Index)