Az első negyedévben tapasztalható aszály a Balatonra is kihatott, azonban a jelenleginél az elmúlt húsz évben több alkalommal volt már alacsonyabb vízállás. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint nem rendkívüli a helyzet. Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főmunkatársa az Indexnek elmondta, hogy a klímaváltozások negatívan hatnak legnagyobb tavunkra is, de egyelőre nincs ok az aggodalomra.
„A Balaton az év elejétől máig egyfolytában vízhiányos állapotban van. A vízgyűjtőre hullott csapadék mennyisége 33%-kal marad el a sokévi (1991–2020) időszakos átlagtól, amivel sajnálatos módon folytatódik a tavalyi esztendőre már jellemző helyzet. A 2022 áprilisában érkezett csapadék ugyan kissé mérsékelte, de nem tudta megszüntetni ezt a hiányt, és a folytatás sem alakult kedvezőbben: május hónapban is eddig csak a havi átlag mindössze 7%-a hullott a területre.
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a jelenleg tapasztalt száraz vízháztartási helyzet nem példa nélküli: miközben a tó átlagvízállása 2022. május 1-jén 105 cm volt, 1921 és 2021 között 67 olyan év fordult elő, amikor ezen a napon a tó átlagvízállása ezen érték alatt volt (pl. 1949-ben 57 cm, 2003-ban 70 cm).
A jelenlegi állapot tehát szélsőséges, de nem rendkívüli! A tó vízjárását alapvetően a természet határozza meg, vagyis a Balaton vízjátéka természetes jelenség”
– közölte az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Hozzátették: Az utóbbi két évtizedben megnőtt az igény arra, hogy túlzottan alacsony vízállás minél kevesebbszer forduljon elő, ezért a tómederben a szabályozási szintet 120 centiméterre emelték, de ennek elérése nem elvárás. A tó vízutánpótlása alapvetően a természeti tényezőktől (csapadékmennyiség, hozzáfolyás) függ. A hosszú ideje fennálló aszályos időszak miatt a lehulló csapadék a vízgyűjtő terület talajának átnedvesítésére fordítódott, így a Balatonba hozzáfolyás nem történt.
A hosszú távú meteorológiai előrejelzések alapján a következő 6 hónapban a tó átlagvízállása az érvényes szabályozási szint alatt valószínűsíthető, az idei üdülési szezon végére (szeptember 1.) 78-88 cm között várható, ami tehát nem rendkívüli.
Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főmunkatársa szerint a Balatonnak nem tesz jót a túlzott emberi beavatkozás. „A tónak van egy természetes 40-50 centiméteres vízszintingadozása, amit minden gond nélkül elvisel ökoszisztémája, a túlszabályozással közbelépünk. A túlstabilizálás nem tesz jót a természetes folyamatoknak.
A vízszint ingadozásának hiánya miatt például a nád nem tud magról szaporodni, az üledék nem tud átlevegőzni stb., pedig vannak élőlények, amelyeknek erre az élőhelyre van szükségük.
De az is előfordulhat, hogy a mesterségesen magasan tartott vízszintnél a tartós hőségben felmelegedett vízben oxigénhiányos réteg képződik az üledék felett, ami tápanyagok kioldódásán keresztül algavirágzást indukálhat.
Ezzel szemben a sekély vízben magról is és ivartalanul is sarjad a nád és terjed a hínár, vagy a sekély, könnyen felmelegedő vízben elszaporodhatnak a fonalas algák (érdes békanyál), ami miatt ott alig lehet fürdeni. Ez az ember egészségére nem káros, csak számunkra nemkívánatos jelenség, azonban a vízi ökoszisztémának egy normális reakciója.
Az antropogén hatás egyik markáns része a fürdőzők, turisták tömeges megjelenése a tó partján. Nyári kánikula idején, egy-egy hétvégén van, hogy milliók jönnek le a tóhoz, közülük sokan bemennek a vízbe naptejjel, napolajjal bekent bőrrel, a benne élő növényeket, állatokat letapossák. Erre érzékenyen reagálnak az ott élő élőlények: a hínár, amelyik megmarad, az kisebb, sűrűbben lehelyezkedő apró levelű lesz, azok az élőlények, amelyek el tudnak menekülni, más területre mennek. Bár ezek egyike sem drasztikus következmény, de a természet reakciója, alkalmazkodása a megváltozott körülményekre” – ismertette.
„Magyarország területén négy sekély édes vizű tó van, de ezek mind más tulajdonságokkal bírnak. A Velencei-tó szemisztatikus, úgynevezett időszakonként kiszáradó tó, amihez ökoszisztémája alkalmazkodott, sőt esetenként még szüksége is van ezekre az alacsony vizű időszakokra.
A nagy tavaink közül a Balaton vízháztartása az egyik legstabilabb, nagy vízgyűjtő terület is tartozik hozzá, ennek következtében bármilyen csapadékváltozás, esemény történik a klímarégióban, hatással lesz a tó vízére, például száraz időszakban alacsony vizű, csapadékdús időszakban bővizű lesz a tó, vagy is eléggé gyorsan regenerálódhat” – mondta.
Tóth Viktor kiemelte: most sem nevezhető túl alacsonynak a vízállás, csak nagyjából 4 százalékot csökkent a víz a maximális lehetséges 120 cm szabályozási szinthez képest, amit nagyjából négy-öt évvel ezelőtt emeltek meg 110 centiméterről. Ha egy 20-30-éves vízszintátlagot veszünk alapul, akkor a pillanatnyi vízszint az esetek felső negyedében van, tehát semmi pánikra nem ad okot.
A kétezres évek elején többször is előfordult ennél jóval sekélyebb vízállás: 2003. október 4-én a mainál 81 cm-rel alacsonyabb vízszint is volt, ami körülbelül egy év alatt normalizálódott, vagyis a tó lassan, de feltöltődött.
Az esetenként előforduló alacsony vizes időszakok nem példa nélküliek, de ezek az események a klímaváltozással egyre gyakoribbak lesznek. Ezek ahhoz vezethetnek, hogy a tóban olyan folyamatok indulnak el, amelyek az ökoszisztémát a mostani, turizmusnak kedvező állapotból egy teljesen másik irányába változtatják.
Ha a legrosszabb klímaforgatókönyv fog megvalósulni, akkor előfordulhat, hogy 10-15 év múlva a folyamatos algavirágzások, a terjedő hínárállományok és nádas miatt már nem lehet majd fürödni a Balatonban, de ennek a valószínűsége rendkívül alacsony
– hívta fel a figyelmet a kutató.
„A legoptimistább forgatókönyv szerint 2050-re normalizálódhat a helyzet. Előnyös változást akkor lehet elérnünk, ha a szénalapú energiahordozókról lemondunk.
A klímaváltozási folyamatok tehetetlensége miatt egy-két évtizedig még romolhat a helyzet, de utána nagyjából az 1980-as évekbeli szintre térne vissza, és a csapadékmennyiség növekedésével a Balaton vízháztartási mérlege újra pozitívvá válna.
De sajnos kizártnak tartom, hogy ez megvalósul, ahogy a legrosszabb forgatókönyvre sem látom az esélyt, a valóság majd a kettő között lesz” – fejtette ki a limnológus.
Tóth Viktor szerint azok az események fognak dominálni nálunk 10-20 év múlva, amik a mediterrán régió tavaiban most jellemzőek. Az elmúlt 30 évben 0,5-0,7 fokkal emelkedett a víz hőmérséklete a számításaim szerint. A víz további hőmérsékletének emelkedésével szubtrópusi algák számára optimális feltételek jönnek létre, így azok tömegesen szaporodhatnak el, a jelenlegi fajok visszaszorulnak. Ez eléggé leegyszerűsített megközelítése a problémának, ugyanis nem lehet pontosan megjósolni, mi fog bekövetkezni, mivel a jelenlegi klímaváltozás példa nélküli az egész világon.
„A Balaton vízminőségét alapvetően a mikroszkopikus lebegő algák minősége és mennyisége határozza meg, ami nagyban függ a szervetlen növényi tápelemek, közülük is a foszfor jelenlététől. Az elmúlt húsz évben erre két alkalommal volt példa a Keszthelyi-medencében 2019-ben és 2021-ben, de ezek egyike sem köthető alacsony vízálláshoz.
Mint említettem, többször előfordult már alacsony vízállás, a kétezres évek elején jóval sekélyebb volt a tó, mint most, de a vízminőség szempontjából minden további nélkül alkalmas a fürdésre. Persze jelenleg is vannak problémák a Balatonnál, de egyelőre nincs olyan, ami miatt aggódnunk kéne
– mondta a szakértő.
– Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy egyelőre nem fog kiszáradni a Balaton, és bízunk benne, hogy még nagyon sokáig kiváló minőségű vízben fürdőzhetünk nyaranta. Jelenleg ráadásul nem is beszélhetünk kritikusan alacsony vízszintről. Egy konzervatív becslés szerint az idei szezon végére a vízállás a siófoki vízmérce kb. 70 cm-es állásáig csökkenhet. Emiatt sem a nyílt vízben lebegő algák túlburjánzása, sem a déli part sekély vizében a békanyál tömeges elszaporodása nem várható – írja a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet honlapján.
(Borítókép: Fürdőzők a Balatonban Balatonfürednél a meteorológiai nyár első napján, 2018. június 1-jén. Fotó: Mohai Balázs / MTI)