A 2026-os választás megnyerése szempontjából a legnagyobb lépést most április 3-án tette meg a Fidesz – nyilatkozta az Indexnek a CPAC Hungary konferencián Orbán Balázs, és hangsúlyozta, hogy a legfontosabb kérdésekben az emberek kikényszerítették a nemzeti konszenzust. A miniszterelnök politikai igazgatója szerint a CPAC Hungary konferenciára hazánkba érkező külföldieket valóban érdekli, mi a magyar konzervatív siker receptje.
A miniszterelnök 12 pontban foglalta össze a CPAC közönsége előtt a magyar jobboldal sikerének receptjét. Ennyire nyeregben érzik magukat, hogy már kiskátét adnak az amerikaiaknak?
Nincs ilyen ambíciónk, mert tudjuk a helyünket a világban. Ugyanakkor egyre többször érezzük úgy magunkat, mint a viccbeli kisegér, aki együtt megy az elefánttal, és odaszól neki: „Hallod, hogy dübörgünk?”. A megtisztelő az, hogy az elefánt most úgy válaszol, hogy „Bizony, hallom!”
Kíváncsiak arra a Nyugaton, hogy mi történik Magyarországon, hogyan gondolkodik nálunk a jobboldal, és miként sikerült a magyar konzervatív kormánynak elérni a sikereit.
Ebben az értelemben valóban próbálunk egy értelmezést adni arról, hogyan jutottunk idáig, és mik azok a hibák, amiket nem szabad elkövetni, és mik azok az aranyszabályok, amiket viszont mindenképpen be kell tartani ahhoz, hogy valaki konzervatív politikai erőként sikeres tudjon lenni. Tulajdonképpen erről beszélt a miniszterelnök, hogy hogyan lettünk a nyugati konzervatív, keresztény világ bástyája, és az itt lévő külföldiek pont erről szerettek volna hallani.
Orbán Viktor magabiztosan kijelentette, hogy az eddigi öt választási győzelme után legközelebb is nyerni fog a Fidesz–KDNP. Valóban ilyen biztosak a dolgukban, vagy ezt csak a saját tábort lelkesítő retorikai fogásnak kell tekinteni?
Szerintem annyiban mindenképpen igaz ez a megállapítás, hogy a 2026-os választás megnyerése szempontjából a legnagyobb lépést most április 3-án tettük meg. A meccs ugyanakkor természetesen nincs lefutva, a következő években is kemény küzdelemre számítunk.
Mit gondol, mégis miért lehet annyira meghatározó az idei győzelmük, hogy négy évvel későbbre is kihasson?
Azért, mert az ellenfeleink most mindent bevetettek. Félretették az ideológiai különbségeiket, baloldali szélsőségtől a jobboldali szélsőségig mindenkit beszerveztek, összeszedték az összes hazai és külföldi pénzügyi támogatójukat, valamennyi politikai fegyverüket, és mindennel lőttek ránk, amivel csak tudtak, de még így sem tudtak eltalálni mindent. Nem nagyon van a nyugati világban olyan kormány, ami egy ilyen támadást túlélt volna. Mi viszont nemcsak túléltük, hanem a választópolgárok segítségével megerősödve jöttünk ki a kampányból.
Ha az ellenzék – amint mondta – mindent bevetett, és mégis kudarcot vallott, az azt jelenti, hogy legközelebb már csak a Fidesz által kialakított nemzeti minimum mentén politizálva lehet választást nyerni?
Remélem, hogy így lesz. Meggyőződésem, hogy létezik nemzeti minimum, de – hiába harsogja ennek ellenkezdőjét a balliberális oldal – azt nem a Fidesz kényszeríti ki, hanem a választók várják el a kormányképes erőktől. Mi azt tanultuk meg, hogy ezt a nemzeti minimumot tisztelni kell, építeni kell rá, nem pedig megpróbálni lerombolni. A baloldal az elmúlt évtizedben ennek ellenkezőjét próbálta, és a választók meg is fizettették velük ennek az árát.
Úgy látja akkor, hogy a nemzeti minimum minálunk egy jobboldali konszenzusra kell hogy épüljön a választók szerint?
A magyar történelemben mindig volt olyan párt, amelyik ráérzett arra, hogyan kell megteremteni a társadalmi többséget, és hosszabb távon megszolgálni a választók bizalmát. Ezek a nagy történelmi pártok jellemzően jobboldaliak voltak, valószínűleg azért, mert jobban ismerték a magyar néplelket, és jobban értették a nemzet történelmi tapasztalatait. Ezeket a tartósan sikeres jobboldali pártokat a baloldal és a liberális értelmiség az elmúlt évszázadokban mindig maradisággal, valamint a szükséges demokratikus legitimitás hiányával vádolta.
Az elmúlt 12 évben ugyanakkor Magyarország bebizonyította, hogy ezek a vádak megalapozatlanok, hiszen politikai értelemben hazánk a nyugati világ leginnovatívabb országa volt az elmúlt bő évtizedben.
Gondoljunk csak a rezsicsökkentésre, a multik megadóztatására, a közfoglalkoztatásra, a kerítésre vagy éppen a család és gyerekvédelmi intézkedésekre. Mi, magyarok kísérleteztük ki a legtöbb új megoldást, amikről később bebizonyítottuk, hogy máshol is működnek. A baloldal ráadásul hagyományosan azzal is vádolta a magyar jobboldalt, hogy csak az elit támogatja, de nincs mögötte széles körű választói támogatottság. Hát, most aztán az is van.
Mi az alapja ön szerint annak a nemzeti minimumnak, amiben a választók egyetértenek önökkel?
Azt gondolom, hogy a legfontosabb kulcsszó a nemzeti érdek.
Minden felmerülő közéleti kérdésben, amiben kialakul egy társadalmi párbeszéd, előbb-utóbb kirajzolódik, hogy mi a nemzet érdeke. Ha pedig ez körvonalazódik, akkor azokat a politikai erőket, akik szembemennek a nemzeti érdekkel, a választók meg fogják büntetni.
Azt remélem, hogy ezekben a fontos témákban most már valóban magunk mögött hagyhatjuk a vitákat. Ettől még persze a pártok közötti közpolitikai különbségek fontosak, de valamiféle, a nemzeti érdeken alapuló együttműködésre szükség lesz, hiszen a veszélyek korát éljünk, háború, energiaválság, migrációs krízis van körülöttünk, és nekünk, magyaroknak egy ilyen barátságtalan közegben élve össze kell tudni fogni. Ebben a helyzetben pedig a politikai stabilitás és a nemzeti egység lehet a legnagyobb versenyelőnyük.
Orbán Viktor beszédében az Isten, haza és a család fontosságáról beszélt ideológiai alapvetésként, de közben a politikai pragmatizmus fontosságát is többször hangsúlyozta. Nincs itt ellentmondás, most akkor elvi alapokon vagy praktikus szempontok szerint fognak kormányozni?
Ebben a témában G. Fodor Gábor könyvét tudom ajánlani mindenkinek, amiben az szerepel, hogy a demokráciában egyszerre kell az igazságnak és a többségnek meglennie. Az igazság nem sokat ér a többség nélkül, de a többség megszerzése sem sokat használ, ha nem az igazság oldalán állunk. Ennek a két szempontnak az összeegyeztetése a politikának az a része, ami már több mint szakma, ez inkább talán művészet. Az emberek ugyanakkor ebben a dilemmában is adnak visszajelzéseket, így meg lehet találni azt a keskeny pallót, amin egyensúlyozva érdemes haladni.
Nem éppen ezt vetik a szemükre populizmusként a kritikusaik, hogy mindig abba az irányba hajlanak, ahonnan a kisebb ellenállást érzik?
Nem lehet az emberek akarata ellen menni. Ezért figyelni kell a véleményüket és abból táplálkozni. Ez nem szégyen, hanem a demokrácia alapja. De az is fontos, hogy mindig közjó érdekében járjunk el.
Mondok egy példát. Nekem két kicsi gyermekem van, később szeretnénk még a feleségemmel gyermeket vállalni, de ki tudja, hogy végül hogyan alakul. Így vagy úgy, de az én egyéni élethelyzetemtől függetlenül támogatom, hogy – még akkor is, ha ezzel más jár jól – olyan politikát valósítson meg a kormány, ami kifejezetten azokat részesíti előnyben, akik még ennél is több gyermeket vállalnak. A saját érdekem is az, hogy a közjó érvényesüljön az országban. Márpedig a közjó ebben a tekintetben nyilvánvaló: képessé kell válnunk arra, hogy reprodukáljuk saját magunkat, különben a más világokból Európába érkező bevándorlás el fogja sodorni Magyarországot.
Ezentúl már csak mint a miniszterelnök politikai igazgatója fog dolgozni. Mivel jár majd ez? Bővült-e a korábbi feladatköre?
Az lesz a feladatom, hogy a miniszterelnök úr mellett dolgozva tanácsokat adjak, és figyeljek arra, hogy a kormányzás stratégiai szempontjai érvényesüljenek a napi munka során. Emellett segítem a kormányfő munkáját háttéranyagok és elemzések készítésével, valamint a nemzetközi kapcsolatok építése során is. Nagy megtiszteltetés ez számomra. Nehéz időket élünk, nincs idő tétlenkedni, a kormány hamarosan megalakul, és mindannyian tesszük a dolgunkat.
(Borítókép: Orbán Balázs. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)