A Fidesz és az Európai Néppárt szakítása óta a politikai napirend rendszeresen visszatérő kérdése, hogy épülhet-e Európában egy új konzervatív, jobboldali pártszövetség. Orbán Viktor a 2024-es EP-választást sorsdöntőnek nevezte, de az orosz–ukrán háború nehezítheti a tömbösödést. A témáról Hajdú Andrást, a Mathias Corvinus Collegium kutatóját, valamint Szicherle Patrikot, a Political Capital elemzőjét kérdeztük.
A leendő konzervatív pártszövetségnek két nagy találkozója is volt már, először Varsóban, aztán Madridban egyeztettek, de egyelőre nincsenek lefektetve az új EP-frakció alapjai. Az egyik legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy Orbán Viktor pénteken Párizsban tárgyalt Marine Le Pennel, a francia Nemzeti Tömörülés elnökével. A felek egyetértettek abban, hogy a hagyományos értékeket képviselő európai pártoknak össze kell fogniuk azért, hogy a kontinens nemzeteit a veszélyek és a háború korában is megvédjék.
Szicherle Patrik továbbra is szkeptikus az új európai jobboldali tömb felépítését illetően, ráadásul az ukrajnai konfliktus tovább bonyolítja ezt a folyamatot.
Az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban szerteágazók a vélemények ebben a tömbben, a cseh szélsőjobboldal gyakorlatilag ünnepli az Ukrajna elleni támadást, miközben az észt konzervatívok akár még az Ukrajna feletti légtérzárat is támogatnák. Az Oroszország megítélésével összefüggő törésvonal korábban is létezett, de most jobban a felszínre került. A vélemények széles skálát fednek le, ez széthúzza a blokkot.
– fogalmazott az Index kérdésére a Political Capital elemzője, aki arra is emlékeztetett, hogy Matteo Salvininek olasz belügyminiszterként az volt a célja, hogy az Európa területére érkező menedékkérőket szétosszák a kontinensen, míg a leendő szövetség más tagjai – köztük Orbán Viktor – ellenezték ezt a javaslatot. Szicherle Patrik a konfliktusos területek közé sorolta az uniós forrásokat is, itt a lengyel és magyar kormánynak a lehető legtöbb támogatás megszerzése a cél, de a nyugat-európai nettó befizető országok szavazóinál a források csökkentésével hatékonyabb kampányolni.
Az elemző ugyanakkor azt is rögzítette, hogy vannak aktuális ügyek, amelyek összehozzák ezeket a pártokat, például az uniós jogállamisági mechanizmussal kapcsolatos erőfeszítések kritikája.
Hajdú András úgy látja, hogy nemcsak maga a háború, hanem a nemzetközi politikai és gazdasági élet kihívásai is elviszik a fókuszt a szövetségépítés elől.
Rendkívül változó környezet jellemzi az egész nyugati világot, jelenleg nehéz fél vagy egy évnél hosszabb távra előre látni a folyamatokat. A kormányzó pártok most arra helyezik a hangsúlyt, hogy ebben a nemzetközi térben hogyan tudják pozicionálni az országukat és hogyan tudnak felkészülni az új körülményekre. Ellenzéki oldalról sokkal nehezebb ehhez a diskurzushoz csatlakozni
– fejtette ki lapunknak a Mathias Corvinus Collegium kutatója.
Szicherle Patrik szerint a háború akadálya lehet a szövetségépítésnek, példaként említve, hogy a lengyel Jog és Igazságosságnak „meglehetősen kellemetlen lenne”, ha nyíltan együttműködnének Marine Le Pennel.
Hajdú András ezzel összefüggésben elmondta, hogy nem tudjuk, mi fog történni a következő 2-3 hónapban, és az sem mindegy, hogy milyen módon ér véget a háború, áttörnek-e az oroszok és tovább haladnak Ukrajna nyugati területei felé, vagy más felállás mellett kötnek tűzszünetet a felek. A kutató megjegyezte azt is, hogy az élelmiszerpiaci nehézségek, az energiaválság és az ipari termelés területén jelentkező problémák elhúzódása hatást gyakorolhat a politikai erőviszonyokra is, ami még nehezebbé teszi az előrejelzést.
A lengyel-magyar kapcsolatokat is megterhelte a háború és az arra adott európai reakciók kérdése, de Hajdú András aláhúzta: az Európai Unió belső működésében a két kormány továbbra is egymásra van utalva, és a háborún túl akad számos olyan politikai, gazdasági konfliktus, amelyekben együttműködnek.
Orbán Viktor május 19-én, a CPAC Hungary konzervatív konferencián többek között arról beszélt, hogy 2024 sorsdöntő év lesz, az Egyesült Államokban elnök és kongresszusi választások, Európában EP-választások lesznek, a kormányfő szerint ez a két helyszín kijelöli a nyugati civilizációért folytatott harc két frontját. Kijelentette azt is, hogy „ma egyik sincs a kezünkben, pedig mindkettőre szükségünk van”.
Szicherle Patrik úgy vélekedik, hogy
két év még sok idő, de egyelőre nem tűnik valószínűnek, hogy ezek a pártok többségbe kerüljenek. Franciaországban a populista jobb- és baloldal is vélhetően sok EP-helyet elvisz, de Németországban az AfD nem tündököl, Lengyelországban pedig erős a konzervatív kormány ellenzéke. Ha mégis többségbe kerülne a populista jobboldal az Európai Parlamentben, jelentős lobbierőhöz jutnának, de ezeknek a pártoknak meglehetősen szerteágazó érdekeik vannak.
Hajdú András kifejtette, hogy az Egyesült Államok vagy az Európai Unió irányításának centrumában születő döntések hatással vannak Magyarország nemzetközi helyzetére.
Magyarország szempontjából fontos kérdés, hogy kik és milyen döntéseket hoznak Brüsszelben és az Egyesült Államokban, de Magyarország a mérete miatt nem az a szereplő, aki egyedül képes ezeket a politikai küzdelmeket eldönteni.
Hajdú András sokadik szempontként arra is felhívta a figyelmünket, hogy fontos tényező a a néppárti csoportok és az azon kívüli jobboldali pártok közötti erőviszonyok országokon belüli alakulása, példaként hozva Franciaországot, ahol a jobbközép republikánusok visszaszorultak.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (j3), Santiago Abascal, a spanyol jobboldali Vox párt elnöke (j4), Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő (b3), Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés párt vezetője és elnökjelöltje (b2), illetve Paolo Borchia, az olasz Liga európai parlamenti képviselője (j2) az európai konzervatív pártvezetők plenáris ülésén Madridban 2022. január 29-én. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán / MTI)