Fűnyírás egyértelmű nyomaira utaló területek és helyenként derékig érő gaz váltogatja egymást a március végén átadott új Pünkösdfürdői Parkban. Virágozzék ezer virág – talán ez lehetett a tervezői mottó.
„A Pünkösdfürdői Park akkor fog elkészülni, amikor a növények belakják azt a teret, amit nekik hoztunk létre.” Ezt mondta egyebek mellett Karácsony Gergely főpolgármester, amikor a választási kampányban, még márciusban átadta a Békásmegyer északi csücskében lévő új, 7 hektáros közparkot. Párttársa, Szabó Tímea pedig úgy fogalmazott:
A Pünkösdfürdő Park pontosan azt a szemléletváltást mutatja, ami a 2019-es önkormányzati választás és változás óta végbement Budapesten és a kerületben is.
Nos, úgy néz ki, a park mára elkészült, a növények belakták, mi pedig arra voltunk kíváncsiak, hogy a kora nyári napokban a terület milyen szemléletváltásról mesél.
Mindenekelőtt le kell szögezni, maga a park, játszótér és sportpálya koncepciója kifogástalan, helyének kiválasztására sem lehet panasz. Akadálymentesített, és WC is helyet kapott (bár használatáért fizetni kell). Funkcionális és környezetbarát, plusz a növény és állatvilág jelzésértékű bemutatása valóban némi szemléletváltásról tanúskodik.
A helyszín telepített növényeiről elvileg még öntözőrendszer is gondoskodik, noha ottjártunkkor nem derült ki, hogy működőképes-e. Fákat is ültettek, a tövükben lévő öntözőzsák pedig arra utal, hogy kezdetben biztosan volt szándék a terület gondozására. Ennek gyakorlatban megmutatkozó jelei azonban igencsak esetleges kertkarbantartási munkát valószínűsítenek.
A terület méretéből adódóan feltehetően akkora géppel vágták a füvet, ami kisebb helyekre már nem fért be, és a kicsit lejtősebb terepen sem kísérleteztek a működtetésével. Ebből következően a fák körül 50 centis gyomnövények magasodnak, a Duna-parti kerékpárúttól elválasztó rézsűn pedig a parlagfűnek és egyéb gyomoknak olyan erdeje alakult ki, hogy egy óvodást észre sem vennének benne a szülei. Felmerült, hogy itt is esetleg a sokat emlegetett méhlegelővel van dolgunk, de ezt fotós kollégámmal gyorsan elvetettük, miután ezt egy ilyen edukatív, a környezet és állatvilág bemutatására vállalkozó parkban a lepkék, halak és madarak mellett a méhekről is lett volna tábla; másfelől nem lett volna túl szerencsés elképzelés játszó gyermekek közvetlen közelébe méheket vonzani. Végül – jobb híján – a Főkert leírásában szereplő vadvirágos „Rét” mellett tettük le a voksunkat, bár az is lehet, hogy épp a takarmánynövényeket (is) rejtő szántóföld nevű területre tévedtünk.
A park északi vége felé haladva azonban egyre nagyobb lett a tanácstalanságunk a tudatos parkgondozást illetően.
Annyi biztos, hogy a viszonylagos törődést tükröző és a totális dzsungel közé egy meglehetősen széles ütközőzóna ékelődött be, ahol láthatóan élet-halál harcot vívtak a dísznövények a gazzal. Ez abból a szempontból nem túl örömteli, hogy épp ez a rész volt az eredeti koncepció szerint az a pihenőterület, ahol padokon és formatervezett fa utcabútorokon lehetne heverészni, üldögélni. Szerencsére mindig akad néhány vállalkozó kedvű fiatal, akiket még a térdig érő toklász sem riaszt el arról, hogy a park itteni részén múlassa az időt.
A többi mellett a gáton túli Duna vízszintjének ingadozásáról is elhelyeztek egy rövid tájékoztató táblát a parkban, aminek cím felirata a környezeti viszonyok alapján, a park átadását és a választási kampányt követő nyári hónapokban akár új értelmet is nyerhet; az áll rajta ugyanis: utánunk az özönvíz.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)