Hetek óta élénken foglalkoztatja a 430 ezer hazai kisvállalkozót, hogyan módosítják a kisadózó vállalkozások tételes adóját (kata). Még folynak az egyeztetések, de valószínűnek tűnik, hogy januártól növelik az adó mértékét, 12 millióról 18-ra emelik az éves kedvezményes bevételi plafont és csökkentik az egy megrendelőhöz kötött éves hárommilliós számlázási plafont. Az eddigi nyilatkozatok szerint a katát az alacsony egzisztenciájú vállalkozásoknak akarják megtartani, ezért egyes szakmákat, amelyekben állítólag tipikusan munkaviszonyt leplez a kata, szeretnének kizárni a kedvezményes adózásból.
Varga Mihály pénzügyminiszter június 12-i nyilatkozata alapján annyit lehet biztosan tudni a kisadózó vállalkozások tételes adója (kata) jövőjéről, hogy
Szinte szóról szóra ugyanez a véleménye Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökének, aki május 29-én a kata jövőjéről elmondta, hogy fenn kell tartani a kedvezményes adózást az önfoglalkoztatóknak, valamint az alacsony egzisztenciájú vállalkozásoknak, de úgy, hogy bezáruljanak azok a kiskapuk, amelyeket sokan visszaélésre használnak. Az évi ötezer forintos kötelező kamarai hozzájárulást idén január 1-jétől már nem a területi, hanem az országos kamarának fizető tagság az eddigi egyeztetésről megtudhatta:
Nyitottság érzékelhető arra a döntéshozó részéről, hogy az eddigi 12 milliós éves bevételi plafont – ameddig jelenleg fennáll a kedvezményes adózás – 18 milliós szintre emeljék. Viszont a mérleg serpenyőjének másik oldalát is rendezni kell: az egy megrendelőhöz normál adózás mellett engedélyezett éves hárommilliós számlázási maximum csökkenhet. Ezzel akadályozható az az ügyeskedés, hogy a főállású munkavégzés egyéni vállalkozói jogviszonyban történjen.
A nyilatkozat nem nyugtatta meg a kisvállalkozókat. Különösen azt nem értették, hogy ha a katát az alacsony egzisztenciájú vállalkozásoknak akarják megtartani, akkor miért emelik 12-ről 18 millióra az éves kedvezményes bevételi plafont?
A havi másfél millió forint bevételű kisvállalkozókat merész retorikai fogás alacsony egzisztenciájúnak nevezni.
Az egy megrendelőhöz kötött éves hárommilliós számlázási plafon további csökkentését nehéz lesz elmagyarázni például annak a kárpitosnak, aki hárommillió forint felett szállított volna egy cégnek, miközben a környéken élő lakosságot is kiszolgálta. Csakhogy a különadó miatt elveszítette céges megrendelőjét, mert az nem tudta volna kigazdálkodni a 40 százalékos adót. A vállalkozó pedig a lakossági megrendelésekből nem tudott megélni. Sakk-matt.
Nem szólva arról, hogy a rendelkezés könnyűszerrel kijátszható, hiszen könyvelőirodák sora szakosodott arra, hogyan osszák szét ügyfeleik bevételeit az általuk könyvelt cégek között.
A történelem tehát ismétli önmagát. „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Biblia, A prédikátor könyve 1.9)
Két éve az MKIK elnökének javaslatára az Országgyűlés megszavazta a Lex Parragh néven elhíresült kata-szigorítást, ami nem kis megdöbbenést váltott ki a vállalkozókban, mivel úgy érezték, hogy a törvénymódosítás a fejük felett történt. A szigorítás kapcsán két súlyos kritikát is megfogalmaztak:
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarán belül nemcsak a javaslat tartalma, hanem annak elfogadási módja is vihart kavart, mivel az elnök figyelmen kívül hagyta az országos kamara alapszabályát, amely előírja, hogy
elnökségi állásfoglalás szükséges, ha a kamara a gazdaság egészét, vagy a vállalkozók széles körét érintő jelentős ügyben alakít ki véleményt.
Az elnök azonban nem kérte az elnökség állásfoglalását javaslata benyújtásakor.
Pedig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) már 2020 őszén egy 7+1 pontos javaslatcsomagot tett le az asztalra a kata újraszabályozásáról. Az akkori egyeztetésen a BKIK szakértői mellett részt vett Gál Pál Zoltán, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, Vadász György, a Magyar Iparszövetség elnöke, Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke, Herich György, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének elnöke, és megfigyelőként Kucsik Erika, a Minősített Könyvelők Egyesületének alelnöke. A javaslatcsomagot több vendéglátóipari és turisztikai szervezet is támogatásáról biztosította. A résztvevők az alábbi közös álláspontot alakították ki:
1. Állítsuk vissza a szabálykövető katások megbecsülését! (A rendelkezésre álló adatok alapján a szabályosan katázók vannak többségben, akik megbélyegzése és büntetése igazságtalan és gazdaságilag káros.)
2. Erősítsük meg az ellenőrzést! (A kata-szabályokkal való bújtatott foglalkoztatási visszaélés ellen fel kell lépni, és ehhez elsősorban fokozott ellenőrzés és a visszaélők szankcionálása szükséges.)
3. Harmonizáljuk a katát a munkajövedelmek rendszerével, hogy a rendszer fenntartható legyen!
4. A Lex Parragh helyett 6 millió forint bevételig maradjon a jelenlegi adóteher, fölötte legyen a bevételre egy 15 százalékos új adómérték, de minimum a havi átalány, azonban a pluszbefizetésért járjon arányosan magasabb tb-jogviszony is!
5. Járjon családi adókedvezmény a főállású katásoknak is!
6. Zéró tolerancia a bújtatott foglalkoztatásra! (Két éven keresztül terhelje 40 százalékos különadó bármely szerződéses összeg esetén azt az új katás jogviszonyt, ahol az egykori munkavállaló a volt munkáltatójával vagy annak kapcsolt vállalkozásával köt vállalkozói szerződést.)
7. Kettő helyett három vagy akár négy feltételhez legyen kötve a hétből a kata-választás, de csak abban az esetben, ha az adócsomagot egyben fogadják el.
+1. Vonják vissza a Lex Parragh néven ismert 3 millió forintos szabályt!
Annak ellenére, hogy érdekképviseletek szorgalmazták az együttműködést a döntéshozókkal, a közös kezdeményezésből semmi nem valósult meg.
A 7+1 pontos kezdeményezés 7. pontja egy feltételrendszert említ, amelyből jelenleg kettőt kell teljesíteni a katázóknak. A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény értelmében a munkaviszonytól való elhatárolás során vizsgált kritériumok az alábbiak:
Ez a törvényi feltételrendszer kisebb pontosításokkal csaknem tíz éve, 2012. november 1-je óta már hatályban van, azaz végrehajtható.
Rendészeti körökben szokták mondani, ha javítani akarják a bűnügyi statisztikát, szeretnének több bűnelkövetőt elkapni, akkor nem a törvényt kell szigorítani, hanem a meglévőt kell végrehajtani, mert a törvény nem tud elfogni egyetlen bűnözőt sem.
Igaz lehet ez az állítás az adóellenőrzésre is. Ha adócsalókat akarnak elkapni, akkor nem az adózók, hanem a csalók ellen kell fellépni.
Gazsi Attila, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnökhelyettese az Indexnek korábban elmondta, hogy a szövetség álláspontja szerint is a katát – a lényegét jelentő alacsony adminisztrációs terhet és adózásra ösztönző, vállalható mértékét – feltétlenül meg kell védeni. Lehetnek olyan piaci szereplők – tette hozzá –, akik nem az eredeti célok érdekében használják ezt az adófajtát, ám az ő esetükben sem szerencsés a „visszaélés” kifejezés használata, mivel a jogszabályokat ők is betartják, az adót befizetik.
Természetesen mi is érzékeljük a kata alacsony adóterheléséből adódó anomáliákat, de úgy gondoljuk, hogy ezeket az adóterhelés valorizálásával el lehet simítani
– fogalmazott. A VOSZ szerint a végleges és megnyugtató megoldást az jelentené, ha az adóék erőteljesebb csökkentésével a kata választása és az alkalmazotti lét közötti adó- és járulékteher-különbség olyan szintre mérséklődne, amely nem ösztönöz a munkaviszony megszüntetésére, ehhez azonban nemcsak a kata adóját kell növelni, hanem a foglalkoztatás terheit is csökkenteni szükséges.
Annak is megvan a maga bája, amikor az érdekképviseletek kezdenek szelektálni az egyes szakmák között, hogy melyek azok, amelyekben tipikusan munkaviszonyt leplez a kata.
Így Németh László, az Ipartestületek Országos Szövetségének (Iposz) elnöke támogathatónak tartaná, ha szűkítenék a kata-tevékenységet végzők körét, magyarul kizárnák azokat a tipikus szakmákat, amelyekben munkaviszonyt leplez a kata, azokat pedig meghagynák, amelyek a lakosság kiszolgálására irányulnak.
Szerinte egyes szakmáknál nem kéne engedni az olcsó katázást,
főleg, ha ezzel párhuzamosan emelik a bevételi értékhatárt is.
Az Iposz elnökéhez hasonlóan több szakmát száműzne a katások közül Parragh László. Ő konkrétumokkal is szolgált. Az MKIK elnöke a katát a falusi fodrászoknál jó adózási formának tartja,
az viszont nem helyes, ha például egy ügyvéd, biztosítási ügynök, bróker, IT-szakember, aki lehetne normál foglalkoztatott, így bújik ki az adózás alól. Meglepő módon egyébként az állatorvosok közül kerül ki a legtöbb katás. […] Ez érintheti a fent említetteken túl a taxisokat és az újságírókat is.
A kamarai elnök szerint arra is van példa, hogy egy nemzetközi cég magyarországi vezetője a fizetésének egy részét katásként veszi fel.
Úgy tudni egyébként, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a Pénzügyminisztériummal közösen létrehozott munkacsoportban
csatornázza be a vállalkozói oldal véleményét a döntéshozatali folyamatba.
Ma tehát úgy néz ki, hogy a katások egy részének jövő januártól más adónem után kell nézniük. A döntéshozók legszívesebben mindenkit a személyi jövedelemadó (szja) hatálya alatt tudnának. Persze ehhez a majdani munkavállalóknak találniuk kell munkáltatókat is. Az szja mellett azért akad más megoldás is.
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) elsősorban a művészet, kultúra, sajtó és sport területén foglalkoztatottak egyszerűsített adózási lehetősége. A 2005. évi CXX. törvény részletesen meghatározza a szakmákat. Aki így adózik, nem fizet társadalombiztosítási járulékot, a munkáltató pedig mentesül a szociális hozzájárulási adó megfizetése alól. Fontos tudni, hogy az ekho szerint adózó bevétel a gyed, táppénz számításakor nem vehető figyelembe, míg a nyugdíjba csak az adózott jövedelem 61 százalékáig. Az ekho mértéke 13 százalék. Magánszemélyként pedig 15 százalék. A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben más adó- és közteherfizetési kötelezettség nem terheli. Ugyanakkor
nem lehet a munkaviszonyból származó jövedelem egészére ekhot kérni, csak a minimálbér értékét meghaladó összegre.
Ha tehát valaki négyszázezer forintos havi bruttóval rendelkezik, akkor a kétszázezer forintra kérheti az ekho számítását, míg a másik kétszázezer forintból a „normál” jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint vonják le a járulékokat.
Ez az adó évi hatvanmillió forint bevételig alkalmazható. Itt is vannak kivételek. Az esetben, ha a magánszemély
(Borítókép: Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke (b) beszédet mond a Magyarország 1986–2016, a Joint Venture Szövetség 30 éve a versenyképes vállalkozásokért című rendezvényen a Nemzetgazdasági Minisztériumban 2016. január 13-án. Mellette Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Fotó: Kovács Tamás / MTI)