Diákszemmel nincs elég hosszú nyári szünet, a szülők szempontjából viszont a két és fél hónap is túl sok idő, míg a tanárok többsége belátja, hogy képtelenség lenne hatékony munkát végezni a negyvenfokos melegben. A ma induló vakáció alkalmából arról kérdeztük az érintetteket, hogy kinek kedvez a tizenegy hetes nyári szünet.
Szerdán hosszú időre kicsengettek az iskolákban, csütörtökön hivatalosan is megkezdődött a nyári szünet. Az elmúlt évtizedekben számtalanszor felmerült a kérdés, hogy kell-e változtatni a vakáció hosszán, az éppen aktuálisan hatalmon lévő kormányok hol elővették, hol lesöpörték az asztalról a kérdést.
Mint ismert, hazánkban hagyományosan szeptember elsejétől június közepéig tart a tanítás, így a nyári szünet tizenegy hetes. A legtöbb európai országban a helyzet hasonló, bár északon, többek között Angliában és Hollandiában csak hat hétig pihenhetnek a diákok, de Svájcban is csak öt hét kimenőt kapnak. Ezzel szemben a déli országokban, például Olaszországban, Portugáliában tizenhárom hétig tart a vakáció, de rekordernek számít Albánia, ahol már június elején kicsengetnek, és legközelebb csak szeptember második felében csengetnek be, így a nyári szünet ott nem kevesebb mint tizenégy hét.
A Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke szerint a fenti számok jól mutatják, hogy a vakáció hosszát a legtöbb esetben nem pedagógiai, szakmai szempontok határozzák meg, hanem elsősorban az éghajlat. Míg az északi országokban nagyobb hagyománya van a téli kikapcsolódásnak, addig délen és egyébként Magyarországon is kimondottan a nyár a szabadságolások időszaka.
„Valószínűnek tartom, hogy optimálisabb lenne, ha az őszi, téli, tavaszi és nyári szünet egymáshoz képest időben arányosabban oszlana el, nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a körülményekről és az abból fakadó szokásokról sem” – kezdte az Indexnek Horváth Péter, az NPK elnöke, utalva arra, hogy a legtöbb nagy cég nyárra tervez leállást, de fontos tényező az időjárás is, hiszen a sokszor üvegből és betonból készülő iskolákban légkondicionált termek nélkül már júniusban is komoly kihívást jelent tanítani és tanulni.
A körülmények jelen pillanatban nem adnak lehetőséget arra, hogy nagyon belenyúljunk a nyári szünetbe, így ebben a formában a Nemzeti Pedagógus Kar részéről nincs erre irányuló igény, úgy véljük, hogy még mindig ez a legjobb megoldás
– jelentette ki Horváth Péter, aki beszélt arról is, hogy bár a két és fél hónap valóban nem kevés, inkább a kisebb diákoknak szokott gondot jelenteni a visszaszokás. Mint mondta, előfordul, hogy szeptemberre némileg megkopik a tudásuk például az írás vagy az olvasás terén, de egy kis szorgalommal és odafigyeléssel hamar elő lehet hívni az emlékeket. Hozzátette, hogy a pedagógusoknak egyébként nem szeptemberben, hanem már jellemzően augusztus 20-a környékén megkezdődik az új tanévre való felkészülés, sok intézményben pedig még ha összevontan is, de ügyeletet biztosítanak a tanárok, így a nyári szünet nekik némileg más, mint a diákoknak.
Burai Veronika, a Szülői Összefogás Közösség tagja lapunk megkeresésére arra hívta fel a figyelmet, hogy még az iskolai ügyelet, illetve az önkormányzati táborok ellenére is rengeteg gyerek marad ellátatlanul a nyári szünetben, így szerinte ha meg is fontoljuk a tanév rendjének átírását, az csak szakértők bevonásával, elsősorban a diákok érdekében történhet.
Ettől eltekintve én abszolút azon a véleményen vagyok, hogy kell a diákoknak ez a tizenegy hét pihenés, a végére a legtöbb tanuló ugyanis annyira fáradt, leterhelt, hogy alig tud koncentrálni, a helyzeten pedig tovább ront, hogy a klímaváltozás eredményeként már júniusban is rettentően nagy hőség van, a termek zömében pedig nincs légkondicionáló. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a szülők többsége nem várja a nyári szünetet, komoly fejtörést okoz ugyanis, hogy két és fél hónapra kire bízza a gyereket. Az a tapasztalatom, hogy bár hirdetjük magunkról, hogy családbarát ország vagyunk, a cégek többségénél nincs meg az a támogatás, hogy a szülő nyáron otthonról dolgozhasson, és a szabadságok kivételekor sem feltétlenül veszik figyelembe, hogy kinek van családja
– részletezte Burai Veronika, aki szerint az is gyakran előfordul, hogy az anyuka és az apuka nem egyszerre, hanem két különböző időpontban megy szabadságra, hogy a gyerekek felügyeletét ily módon minél tovább biztosítani tudják. Így viszont nincs együtt a család, a közös nyaralást, táboroztatást pedig sokan egyébként sem engedhetik meg maguknak.
A Szülői Összefogás Közösség tagja kitért arra is, hogy mára olyan nagy a nyomás az oktatási intézményekben, hogy sok szülő nyáron is tanul a gyerekkel.
„Teszik ezt többek között amiatt, mert számos iskolában az a szokás, hogy az új tanév kezdetekor, szeptemberben már az első napokban felmérőt íratnak a diákokkal, amelyet általában le is osztályoznak. Mind a nyári ismétlést, mind a szeptemberi felmérőket nagyon rossz gyakorlatnak tartom” – jelentette ki Burai Veronika.
Schermann Fruzsina, az Adom Diákmozgalom elnöke úgy véli, hogy a diákok szemszögéből nincs az a nyáriszünet-hosszúság, amelyet elegendőnek tartanának. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ha objektíven vizsgáljuk a helyzetet, akkor pont ez a tizenegy hét az, amennyit még kellemesen el tudnak tölteni a tanulók.
„Középiskolásoknál akár még jól is jöhetne a hosszabb vakáció, mert akkor ki tudnák próbálni magukat többféle nyári munkában, a kisebbeknél viszont ez az opció nem játszik, esetükben a szülőknek komoly nehézséget jelent ennek az időszaknak a menedzselése” – mondta lapunknak Schermann Fruzsina, aki arra a kérdésre, hogy a két és fél hónap alatt nem esnek-e ki a diákok túlságosan a tanulásból, azt felelte, hogy egy OECD-kutatás szerint ebben az időintervallumban általában egy hónapnyi tananyagot felejtenek el a diákok.
„Egy másik tanulmány viszont kimondja, hogy semmi összefüggés nincs a nyári szünet hossza és a képességek alakulása között, így nagyon nehéz megítélni, hogy tulajdonképpen milyen hatással van a vakáció a diákok teljesítményére, valószínűleg ez tanulónként eltérő” – mutatott rá az Adom Diákmozgalom elnöke, aki Burai Veronikához hasonlóan hangsúlyozta, hogy bármilyen változtatás esetén figyelembe kell venni azt a szempontot is, hogy a nyári szünetben nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek, mivel a diákok nem ugyanazokat az inputokat, ingereket kapják, mint az iskolában, jobban a családra, a környezetre vannak utalva, ami sajnos nem mindenkinek válik az előnyére.
Lapunk kereste az oktatásért felelős Belügyminisztériumot is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e arra irányuló kezdeményezés, hogy a nyári szünet hosszát megváltoztassák. A tárca röviden azt válaszolta, hogy „a tanév kezdetét és végét a nemzeti köznevelésről szóló törvény rögzíti, annak módosítása nem szerepel a parlament napirendjén”.
(Borítókép: Színes Vakáció! feliratot ír a táblára egy budapesti iskola alsó tagozatos diákja az utolsó tanítási napon, 2019. június 14-én. Fotó: Mónus Márton / MTI)