A csuka Magyarországon a horgászok egyik legkedveltebb zsákmánya, emellett ökológiai szempontból is meghatározó szerepe van. A Kárpát-medencei csukaállományról nem sokat lehetett eddig tudni, ám most a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) megválaszolta, hogy mi az oka a ragadozó halfaj nagymértékű változatosságának.
A Kárpát-medencei csukák színezete, mintázata és formája rendkívül változatos. A BLKI koordinálásával elvégzett vizsgálatok eredményei szerint a terület természetes vizeiben csak a genusz névadó faja, az Esox lucius fordul elő, ugyanakkor a faj mindhárom ismert kládját (genetikailag már többé-kevésbé elkülönült csoportját) sikerült kimutatni.
Az egyes kládok azért különböznek ennyire, mert csak az egyik, a déli klád tekinthető őshonosnak, a másik kettő – az észak-európai és a cirkumpoláris klád – emberi segítséggel kerülhetett a területre, számolt be róla a Pecaverzum.hu a a BLKI közleménye alapján.
A gazdaságilag hasznosított fajok állományainak génállománya jelentősen átalakulhat: Az egymástól már jó ideje elkülönült kládok másodlagos kapcsolatba kerülésével (génállományaik visszakeveredésével) a faj evolúciója is új irányt vehet.
Az anatómiai vizsgálat kimutatta, hogy
a test mintázata inkább az egyed korától (testméretétől) függ, mint a genetikai hovatartozástól.
Azonban az egyes kládokba tartozó azonos korú egyedek testmérete és/vagy növekedési üteme jelentősen eltérhet egymástól. Az is lehetséges, hogy a két nem őshonos klád terjedése – a nagyobb testméretű egyedek szelektálásával és tenyésztésbe vonásával – emberi beavatkozás következménye.