A vármegye és a főispán elnevezés visszaállítása mellett érkezett javaslat a csendőrség visszahozására is.
Kedden derült ki, hogy két törvényjavaslatba rejtve kezdeményezi a kormánypárt a kormánymegbízott helyett a főispán elnevezés használatát, egy másik pedig a megye elnevezés helyett a jövőben a vármegyét használná. Előbbi tervezetet Varga Mihály pénzügyminiszter, a másikat pedig a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté jegyzi. A vármegye visszahozatalával már 2011-ben is próbálkozott a Fidesz, azonban akkor végül nem került bele a végleges változatba.
A főispánság sem új keletű kezdeményezés: közvetlenül a rendszerváltás után – 1990-ben – az Antall-kormány szerette volna visszahozni, azonban az ehhez szükséges kétharmad végül nem lett meg a parlamentben, mert az SZDSZ megfúrta a javaslatot.
A főispánra váltás javaslat indoklásában például ez olvasható:
A főispán kifejezés visszaépítése a magyar jogrendbe lehetőséget teremt arra, hogy a mai magyar közigazgatás több szállal kötődjön a kommunizmus előtti magyar államigazgatás fogalmi készletéhez, és ezáltal az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.
A vármegye elnevezés visszaállításának indoklásában ez is olvasható:
A vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg. A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek. Emellett a vármegye szó használata a nemzeti összetartozás eszméjét, közös történelmi emlékeink megőrzését és egyben a magyar demokrácia nemzeti karakterét is erősíti.
A historizáló közigazgatási egységek és nevek visszaállítása gyors kezdeményezésre sarkallta az egyik ellenzéki pártot, nevezetesen a Mi Hazánkat. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményükben kezdeményezik a csendőrség visszahozását. Mint írják: ez a lépés segítené a vármegyék közbiztonságának megteremtését, mivel a rendőrség munkáját segíteni kell egy tekintélyt parancsoló, helyismerettel rendelkező, karhatalmi vagy határvédelmi feladatokra el nem vezényelhető állománnyal.
A vármegyék és a főispánok hagyományos elnevezése mellett érdemi változásra is szükség van a rend megteremtéséhez. A közrend helyreállítása érdekében létre kell hozni a csendőrséget, amelynek a hatásköre élesen el kell határolódjon a rendőrségétől. Az előbbi a bűnmegelőzési, az utóbbi a nyomozati feladatkört tölti be. A tekintélyt parancsoló egyenruhát viselő, különleges kiképzést kapó csendőrség már megjelenésével is elriasztaná a bűnözőket – olvasható a Mi Hazánk indítványában.
A vármegyék egy sorát még István király alapította. A vármegyerendszer tehát 1000 és 1949 között létezett Magyarországon, az akkor új, szovjet típusú alkotmány már a sima megye kifejezést használta. A megye szó valószínűleg onnan ered, hogy azokat a területeket le kellett lépni, hogy megmérjék, felmérjék, tehát a megy szó lehet a töve. Idetartozik a járás szavunk is, amely a megye egy kisebb egységét írja le.
A vármegyéket István király idejében még az ispánok irányították, őket a király nevezte ki, egyfajta helyi menedzserként intézték az ügyeket. Helyettese volt az alispán, és volt még a vármegye főjegyzője. Valamennyien a maguk szintjén közigazgatási, igazságszolgáltatási és kormányzási feladatokat láttak el. Voltak még a főszolgabírók, akik a vármegye járásait irányították. Az ispánok kivételével valamennyi említett tisztség viselőjét a vármegye nemessége, az akkori helyi elit választotta meg.
István idején a vármegyerendszert úgy alakították, hogy egyharmadát a helyi nemzetségek kapták meg mint magánbirtokot. A vármegye kétharmadát a királyi udvarbirtok tette ki. Ez az egység biztosította a királyi udvar ellátását. A királyok, hercegek tulajdonában lévő terület volt a királyi uradalom, amely a már említett udvarbirtokokból állt, illetve idetartoztak a várbirtokok (várföld) is. Ezeket is ispánok vezették, és a feladatuk az volt, hogy eltartsák a vármegye szervezetét. A vár körül élők voltak a várnép, akik termeltek, és őrszolgálatot is elláttak a várjobbágyok irányítása mellett.
1200 után királyaink elkezdték eladományozni az udvarbirtokokat és a várföldeket, hogy támogatókat és katonákat szerezzenek maguknak. Károly Róbert aztán nemcsak gazdasági reformjairól vált híressé, hanem arról is, hogy visszaszerzett néhány korábbi királyi várbirtokot és mezővárost, de csak a töredékét az eredeti mennyiségnek. Végül az István idején indult vármegyerendszer elkezdett teljesen átalakulni, és a XIII. századra megjelentek a nemesi vármegyék.
Nánay Mihály, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa azért némileg árnyalja a képet. Elmondása szerint a királyi birtokállomány csökkenése után jöttek létre a nemesi vármegyék. Az ott élő nemesség idővel döntő faktorrá vált a megyében. A főispáni elnevezés viszont csak a török időkben jelenik meg. Végül a dualizmus korában jött létre a harmadik típusú vármegye, ez pedig a polgári vármegye volt. Ekkor megnyirbálták a vármegyegyűlések és a nemesség autonómiáját, ez elsősorban Tisza Kálmán közigazgatási reformjához kötődött.
Azért is polgári megyéről beszélünk – hangsúlyozza a szakértő –, mert a nemesi vármegye a nemesek rendi előjogain alapult, amelyeket az 1848-as április törvények eltöröltek. Ezért beszélünk a dualizmus korában és a Horthy-korszakban is polgári vármegyéről. A korai időszakban a főispánok jogköre a vármegye törvényes működésének ellenőrzésére terjedt ki. Ez alapvetően egy reprezentatív tisztség volt egészen a XIX. századig.
A polgári vármegye megjelenésével azonban a főispán lett gyakorlatilag a kormányzat képviselője vármegyei szinten. Ezzel együtt kibővültek a jogkörei is, például már az ő jelöltjei közül választja meg a vármegyei törvényhatóság az alispánt, aki a mindennapi működés irányítója volt. De alapvetően ekkor is megmaradt, hogy a főispán ellenőrzi, hogy a vármegye intézményrendszere a kormányzati politikának és törvényeknek megfelelően működjön.
Nánay Mihály, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa azt mondja, nem lát a döntéshozók fejébe, de
a mostani tervezet egyértelműen csak terminológiai kérdésnek tűnik,
amely nem valószínű, hogy joghatóságbeli változásokat vonna maga után.
(Borítókép: Csendőregyenruhás résztvevők hallgatják vitéz Zetényi Csukás Ferenc, a Horthy Miklós Társaság elnökét a Horthy Miklós egykori magyar kormányzó emlékére állított tábla avatásán Sarkadon 2012. szeptember 8-án. Fotó: Lehoczky Péter / MTI)